Elmentünk játszani Gibraltárba

És innentől már csak Ábel mesél:

„Harmadnapon, vasárnap reggel 9 órára kivitt egy Uber a buszállomásra minket, ahol felszálltunk az Algecirasba tartó buszra. Három órás utunk gyorsan elröppent, gyönyörű andalúz városokon, dombokon és tájakon keresztül haladtunk délre, egészen a Földközi- tenger partján fekvő kikötővárosig. Itt letettük a csomagjainkat, majd rohanva felszálltunk a gibraltári buszjáratra. Háromnegyed órát tartott az út. Innen 5 perces sétával a buszállomástól meg is érkeztünk a spanyol-brit határra, ahol csak átsétáltunk. A másik oldalon Anya még spanyolul köszönt, ahol hangosan „Hello”-val válaszoltak. Anya megismételte a „Hello”-t, amire a válasz az volt, hogy „It’s better” és egy furcsa mosoly. Majd ismét buszra szálltunk, amely bevitt minket a városállam központjába. Egyébként ez volt az első állam, amiben eddig jártam és egyben a 18. ország, amelyet még 2 követett a körút során. Úgyhogy igen, immár 20 országban jártam, amelynek mind megtanultam a köszönési módját, a fővárosait, zászlóját és a használt nyelvét. Valójában nem csak ennek, hanem a világ összes országának. Talán most ez érdekel a legjobban, jobban, mint a foci és a mese. De te tudtad, hogy Gibraltár:

• Területe 6 négyzetkilométer.

• A II. világháború alatt fontos stratégiai helyszín volt, innen ismert a Felix- hadművelet, amely a német hadvezetés terveként a brit kézen lévő gibraltári flottatámaszpont elfoglalását jelentette volna, hogy az Atlanti-óceán és a Földközi- tenger közötti tengeri összeköttetés feletti ellenőrzést megszerezzék.

• Nagy-Britannia része, vele szemben pedig már Afrika található, egész pontosan Marokkó.

• Az 1967-es népszavazáson a helyiek dönthettek arról, hogy az Egyesült Királysághoz vagy Spanyolországhoz szeretnének inkább tartozni, és bár akkor az angolok mellett döntöttek, a Brexit kapcsán újra felmerült ez a kérdés.

• A reptéri fel- és leszálló pálya keresztezi a város főútját, így le kell állítani a forgalmat, ha repülőgép érkezik vagy távozik.

• A lakosság egy százaléka berber majom. A mai napig kérdéses, hogy kerültek ide, de az egyik lehetséges forgatókönyv szerint a Szent Mihály barlangon át jutották át Marokkóból Gibraltárba.

• A helyieknek saját nyelve is van: ez a yanito, amiben keveredik a spanyol és az angol, de olasz, héber és arab szavak is fellelhetők benne.

• A határsorompót csak 1985-ben nyitották meg, egészen addig nem kelhettek át az emberek Gibraltárból Andalúziába.

• Gibraltár területe vámmentes, ezért rengeteg spanyol jár át ide bevásárolni.

• Legfontosabb látnivalója pedig: a Szikla, vagyis a The Rock.

És ekképpen telt itt a napunk:

Koradélután érkeztünk meg. Ahogyan említettem, bevitt minket a busz a központba, a Szikla lábához. Itt arra gondoltunk, hogy jó lenne enni valamit és persze Fish and Chips volt a menü, ami, noha eléggé olajos volt, ízlett. Ezután elindultunk a hegyi felvonó felé, hogy utána majd sétáljunk a Szikla különböző látványosságai között. De túl nagy volt a sor, emiatt a felvonó épülete előtti mikrobuszokhoz mentünk, ahol kiscsoportok alakultak ki és az egyikkel elindultunk felfelé. Nagyon izgatott voltam és ahogyan haladtunk, egyszer csak a magasból láttam a Földközi-tengert és az Atlanti-óceánt, Európa és Afrika partjait. Tengerek és kontinensek találkozását, egy olyan kontinensét, ahol egyelőre még nem jártam, de tudom, hogy anyának a kedvence. Mindig azt mondja, hogy ott érzi igazán a föld lüktetését. Először egy kilátónál álltunk meg, majd a Szent Mihály barlanghoz közeledtünk. Csodálatos és misztikus volt e cseppkőbarlangban a látvány, a fényjátékok és a zene pedig még erősebbé varázsolta a hatást. Majd tovább vitt minket a kisbusz az Apes Den felé, ahol sok- sok vad makákó vett minket körbe. Igazság szerint jópofák voltak, de én egy kicsit féltem tőlük és anya is. Régebben volt egy incidense egy kismajommal a marosvásárhelyi állatkertben, állítólag azóta nem szereti őket. A Skywalk lélegzetállító volt számomra, hiszen az üvegpadlójú kilátón keresztül 340 méter magasból láthattam Gibraltárt és környékét. A II. világháborús alagutak és a mór várrom is érdekes volt, itt támadott meg minket anyával egy kismajom, aki állítólag csak játszani szeretett volna, meg megtetszett neki a hajunk, és az idősebb szülei mellett már unatkozott. Miután körbejártuk az Upper Rock Nemzeti Park összes nevezetességét, lesétáltunk a hegyről. Mivel éppen vasárnap volt, alig láttunk pár embert a városállam utcáin, nyugodt volt lent a hangulat, még a Fő utcán is. És persze minden angol. Az éttermek, pubok, kávézók. Majd vettünk Gibraltár-buszt is.

Estefelé visszamentünk Algecirasba, egy nagyot aludtunk és másnap folytattuk a nagy felfedező körutunkat. Tarts velünk a következő részekben is!