24 jan Egy hely, ahol az ég a földdel összeér
Egy hely, ahol az ég a földdel összeér
Ahogy múlnak az évek és gyermekből felnőtté, majd társsá, feleséggé, édesanyává váltam, egyre inkább erősödik bennem az érzés, hogy a jelen korban egyre nehezebb vallásosan élni, gondolkodni, gyermeket nevelni.
Gyermekkoromban olyan természetesnek tűnt, hogy templomba járunk, ünnepeket tartunk, közösen imádkozunk. Emlékszem, volt egy nagy szentkép a falon, nagymamám kézen fogott s letérdelve együtt tanultunk imádkozni. Aztán később gitárt kapva lelkesen mentem az énekpróbákra, imaórákra, nem is tudtam elképzelni, hogy másként is lehetne, hisz ezt adták át példájukkal a szüleim, nagyszüleim, hogy ez a természetes, „normális”. A család, a baráti közösség, mintegy védőburka volt hitemnek.
Ma már én magam kell ezt megteremtsem családomnak, közösségemnek, amelyben élek, és ez egyáltalán nem könnyű. Hogy miért? Hisz nincs üldöztetés, a templom ajtaja nyitva áll, lehetőségek milliói vannak, hogy gyakoroljam a hétköznapokban a vallásos magatartást. Mégis elkényelmesedtem, elszigetelődtem, annyi információ özönlik naponta rám, hogy már „ilyen” fölöslegesnek tűnő dolgokra nincs időnk, ahogy egymásra sincs. Könnyebben kritizáljuk egymást, mintsem segítsük, főleg ha negatív tapasztalatok érnek.
Mégis minden évben van egy esemény, egy helyszín, ami megerősít abban, hogy lehetne ezt másként, hogy ha kicsit is nyitott vagyok mások felé, a „régi felé”, újra megszólal bennem a gyermeki hang, mely őszintén mondta: Üdvözlégy Mária! Ez a hely nem más mint Csíksomlyó, a zarándokhely, mely szemet és lelket egyaránt gyönyörködtet, ahol csodás a napfelkelte, a fenyősusogás, harapni lehet a tiszta levegőt, ahol a lélek egyszerűen szárnyra kél. Az itt minden évben megrendezett búcsú az az esemény, melyet mindenkinek meg kell tapasztalni, akiben kérdések merülnek fel, hogy lehet-e a jelen társadalomban is vallásosként élni.
A készülődés, csomagolás, útnak indulás is már-már magában hordozza az ünnepet, a különlegességet, vágyódást a közösség után, lelki töltődés után, talán ez indítja el minden évben azt a több száz embert is, akik fáradtságot, akadályt nem ismerve kelnek útra a Csíksomlyóba tartó zarándokvonaton. Egymást támogatva, együtt imádkozva, énekelve haladnak a közös cél felé, közben barátságok születnek. Az ima és a közös cél köt össze embereket nem csak Erdélyből, hanem a világ minden tájáról. Vannak, akik csoportokban gyalogos zarándokként érkeznek, vállalják a több napig tartó fárasztó gyalogutat, hogy részt vehessenek a búcsú szentmisén, ahol hagyományaink újjáélednek, találkozva a modern kor szemléletével.
Miben rejlik e hely különlegessége? Miért vonz annyi embert? Mert itt a fizikailag és lelkileg messziről érkezettek egyaránt vigaszt lelnek, letehetik az addig összegyűjtött életcsomagjukat, az ősi énekek, imák újjáélesztik hagyományainkat, melyeket átadtak generációkon keresztül, így jutva el hozzám is.
Az Isten és ember találkozásának helye, a generációk találkozásának helye, a nyelvek, nemzetiségek találkozásának helye, ahol az ég a földdel összeér. Üzenete ma is eleven, nem vagyunk egyedül a nagyvilágban. Az én, a mi felelősségünk, hogy gyermekeink is megismerjék, átéljék ezt, amit itt évről évre megtapasztalhat a fáradt, Istent kereső vándor.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
