Csángó 1.

Szerző: Berszán-Árus Csilla • Fotók: Berszán-Árus Csilla •

2020. december 19.

Megosztom:

Csángó 1.

Életemre és fejlődésemre kettes számú, matematikatanár végzettségű Nagyanyám, Erzsébet, igen kis mértékben volt hatással (őt Pozsonyig hajtotta a számok iránti szeretete, engem általában a láthatatlanná válás reményében az iskolapad alá), lévén unokabírás-szintje igen alacsony (nem, mint az egyes számúé). Ráadásként, zsenge koromban el is távozott e földi létből.
Mindenesetre, általa került a génállományomba (vagy a DNS-embe?) csángó gén, ugyanis dédnagyanyám, Köpe Anna, a kicsiny, de különleges barcasági Hosszúfalu szülöttje volt (ki addig-addig utazott a Hosszúfalu–Bertalan vasútvonalon, míg révbe ért a Bertalan Károllyal kötött házasságban). Habár a csángó táplálkozáskultúra a legutóbbi időkig távol állt tőlem, mostani munkám során közelebb kerültem e témához, igaz, a moldvai vidékeket érintve. Ezért is osztok meg kétfajta receptet, egyet a Barcaságból, egyet pedig Moldvából.
Az első a hétfalusi gulyásleves, amelyben senki sem csalódhat, feltéve, ha szereti a füstölt ízeket és a savanyú káposztával is közeli barátságban van.

Az eredeti változata marhahúsból készül, de sertésből, borjúból, ne adj’isten, birkahúsból is elkészíthető! 

Hozzávalók:
  • fél-fél kg sertéslapocka és savanyú káposzta,
  • 1 ek libazsír,
  • 10 dkg kolozsvári szalonna,
  • 20–25 dkg füstölt hús,
  • 7–8 dkg gersli (alias méret szerint osztályozott árpa),
  • 2 fej vöröshagyma,
  • 2 gerezd fokhagyma,
  • 2 paprika,
  • 60 dkg krumpli,
  • kis csokor petrezselyem,
  • 3 babérlevél,
  • 4 ek tejföl,
  • ízlés szerint só, őrölt kömény, pirospaprika, bors.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.