25 dec Családi idill V. rész Apa
Családi idill
Apa V. rész
A család kegyelem.
Ajándék…
Ajándék lónak nem nézzük a fogát!
Kapjuk.
Beleszületünk.
Nem kell megváltoztatnunk.
Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.
Apa egy született mókamester. Az élete nem volt könnyű, dráma drámát ért, de ahogy ő tudott ezeken végigmenni, senki más. Ha egyetlen történetet kell mesélnem apáról, akkor az a piacé. Ahol sétálgattunk a válásukat követő időben.
Kamasz voltam. Lázongó, ideges, csalódott, összezavarodott kamasz. Apával ritkán találkozhattam. Soha nem tudtam, hogy miért. Szerintem mindkettőnknek fájt ez a mesterségesen megrendezett találka. Apa-gyermek kapcsolat a megszokott környezetben válik meghitté, bensőségessé. Ha hazajött, márpedig gyakran járt, ott folytattuk, ahol akkor abbahagytuk. Amikor azonban kint kellett találkoznunk cukrászdákban, vendéglőkben, csónakázni, korcsolyázni vagy mozizni – nem találtuk szerepeinket és az abban felajánlott helyünket.
Így aztán a megszokottból való kizökkenés alkalmat teremtett a nagy megnyílásoknak, beszélgetéseknek, amik ritkán esnek meg és fájdalmakkal vannak átitatva. A piacon mentünk végig éppen. Apa akkoriban eldöntötte, hogy megad mindent, amire nem jut a közösből. Elsétáltunk egy stand mellett, mire felkiáltottam – te Úr Isten, fujj, a legszarabb tanárnőm is pontosan ilyen kardigánba jár. Mire apa: – Vegyük meg és égessük el! Aznap délután a frissen vett kardigánnal kisétáltunk a folyópartra.
Akkora tüzet gyújtottunk, mint az indiánok.
Inkább melege volt, mint füstje.
Inkább lángnyelvei, mint valósága.
És arra vetettük rá a kardigánt. Apa azt ajánlotta, hogy kívánjam rá minden egyes olyan pillanatomat, ami sebeket ejtett rajtam.
Megtettem.
Onnantól kezdve mintha valami megváltozott volna.
Valószínű csak bennem. És nem a tanárnő alakult át, aki mit sem sejtett erről a kis családi szeánszról.
Könyveket kezdett ajánlani, miután elkapott a pad alatt olvasni.
Esszét íratott velem olyan témákról, amelyek sokkal érdekfeszítőbbek voltak, mint a kötelező tananyag és megszerette velem azt a tantárgyat, aminek első körben esélyt sem adtam.
Nos, ez volt apa.
A varázsló.
Aki megmentette akkor, aznap éjjel a mentőn szenvedő anyát, a gonosz szörny kezéből, ezáltal egy új életesélyt biztosítva neki. Amit igaz, hogy anya nem használt, de előtte volt mindvégig. Egy karnyújtásnyira.
Amikor anyával berúgtunk – erre utalt:
– Apád nem volt egy mintaférj, de a házasságunk kudarca az én hozzáállásomnak volt köszönhető. Szeretett, szerettem, csak soha nem tudtunk egy hullámhosszra kerülni. Mert engem elvakított a fájdalom, őt meg a megmentésem feletti csalódás. Harminc évnek kellett eltelnie, hogy utolérjük egymást. Ő egy kicsit megálljon, én meg begyorsítsak. De innentől kezdve már az örök életig. Mert ennyire köttetnek a házasságok…
Csata Éva szociálpedagógus fogyatékosokat segítő civil szervezetet vezet, és ír. Ez a hobbija, a gyógyszere, a terápiája és lételeme. Családi idill című írását a Matusinka közölheti elsőként, még mielőtt könyv születne belőle, tehát olvasóink igazi premiernek lehetnek követői hétről hétre. A naplószerűen megírt mű részleteivel péntekenként jelentkezünk, ígérjük, ugyanolyan mélységeket és magasságokat járhatunk végig a bemutatott családdal, mint a Nagytatával, kicsit más terek, helyszínek, szereplők mutatkoznak be, de az élmény, az esszencia, a lelkünket megszólító matéria marad, magukkal sodró gondolatok és történések várnak ránk, a sorok rágódásra alkalmasak!
A szerző Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:
• Homokóra láncostól
• Vér és döntés
• Barnabás, a vigasztalás fia
• Láncok az időben
• Génjeimben a hiba
Előkészületben:
• Egy élettel tartozom
• Génjeimben a hiba II
• Bennem a létra
Még több részt találsz itt.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
