05 márc Családi idill Tizennegyik rész
Családi idill
XIV. rész
A család kegyelem.
Ajándék…
Ajándék lónak nem nézzük a fogát!
Kapjuk.
Beleszületünk.
Nem kell megváltoztatnunk.
Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.
Évekkel később jöttem rá, hogy a szeretetért nem kell megdolgozni. A szeretet alap. Az van. Azt kapjuk, függetlenül attól, hogy kiérdemeljük-e vagy sem.
Egy Istennel való kapcsolat kellett nekem és valamennyi teológiai ismeret ahhoz, hogy ezt sikeresen átvetíthessem egész addigi elcseszett életemre és felismerjem — nem kellett volna pedáloznom mások szeretetéért és elfogadásáért. Észre kellett volna vennem, magától értetődőnek kellett volna kezelnem és meg kellett volna tanulnom élni vele. Ezzel szemben dolgoztam, mint egy őrült, hajtottam és gályáztam, mint egy megvett rabszolga, miközben soha nem ismertem fel a felém áramló elfogadást, nagyrabecsülést és szeretetet.
Anyus azt mesélte, hogy a két terhessége Ég és Föld volt.
Részt vett valami önismereti tréningen és azután mondta el, nevetve.
Mintha nem számítana.
Mintha nem rontotta volna el általa mindannyiunk életét.
De, persze legfőképpen az enyémet.
Azt mondta, amikor apust megismerte, ugye, éppen szétverte az akkori férje.
Menekült.
Ha marad, megöli.
Apus megmentette.
Apusba beleszeretett.
Apussal biztonságban volt, otthon, végre hazatalált.
És amikor teherbe esett, megijedt.
Hogy az az őrült megint érte jön.
És megint kiveri belőle az ártatlan magzatot.
Mivel rettegett, sokáig takarta. Leszorított. Hogy ha véletlenül találkozna vele az úton, ne adjon okot az agresszióra. Nem mert enni, hogy ne hízzon. Félt a hízástól, mert felhívná magára a figyelmet. Félt az alakja elvesztésétől, mert elveszíthetné apa csodálatát és szeretetét, úgy, ahogy a másikkal is megjárta. Aki, amikor anyus teherbe esett, és hízni kezdett, azaz, normális anyává vedleni, megundorodott tőle. Kövér disznónak nevezte és kitaposta belőle azt, ami csoda és kegyelem folytán került bele.
Nem csodálkozom!
És nem ítélkezem!
Csak legalább rájöttem, hogy mitől lettem ennyire reménytelen.
Végre válaszok.
Ha nem is olyanok, amikkel fel lehet vágni, elő lehet állni, be lehet mutatkozni, de legalább válaszok. Azokra a kérdéseimre, amiket életem első napjától melengetek.
Petivel való terhessége ennek az ellentéte volt. Kikerekedett. Boldog volt. Szép, sőt ragyogó. Ott voltam mindig mellette. Azt mondta, én vigyáztam rá, nekem köszönheti azt az önfeledt kilenc hónapot. Peti könnyen is született, nem mint én. Kint volt tíz perc alatt, az én 32 órás ellenszegülésemmel szemben. Ami alatt nem tudtam eldönteni, hogy megszülethetek vagy sem erre a világra, ami csak a rettegés és félelem jeleit küldözgette felém. Olyan kis jegyet kaptunk anyussal az Apgar-ra, hogy szakemberhez tanácsolták, attól való félelmükben, hogy a szülés nehézségei maradandó sérüléseket okoztak bennem.
De nem azzal a 32 órával volt baj.
Hanem a világgal.
Amelyet anyus ültetett belém és önmagába.
Hogy milyen nőnek lenni.
Hogy milyen egyáltalán lenni.
Ehhez kellett több év terápia. Méltó és elég bősz, hogy lerombolja magzati életem negatív rezdüléseit, a rettegést, a szorongást és az anyatejjel beszívott önutálatot. Anyusnak elég volt egy csomó évnyi szenvedés, majd egyetlen egy szó, a megfelelő helyen és időben, hogy a Fal, amely fogva tartotta önmagától és a boldogságtól, leomoljon.
Hogy megtalálja félretett szerelmét.
Az életet ott, ahol hagyta.
De nekem…, nekem sokkal több kellett.
Nem úsztam meg ennyire olcsón.
Mert amikor valakit kerestem, aki kimondhatná a varázsszót, nem állt ott senki.
Amikor kulcsokat kerestem, még láda sem volt.
Amikor önmagamat kerestem, a másik sem volt meg.
Egyszerre kellett ennek megtörténnie.
Térben és időben.
Csata Éva szociálpedagógus fogyatékosokat segítő civil szervezetet vezet, és ír. Ez a hobbija, a gyógyszere, a terápiája és lételeme. Családi idill című írását a Matusinka közölheti elsőként, még mielőtt könyv születne belőle, tehát olvasóink igazi premiernek lehetnek követői hétről hétre. A naplószerűen megírt mű részleteivel péntekenként jelentkezünk, ígérjük, ugyanolyan mélységeket és magasságokat járhatunk végig a bemutatott családdal, mint a Nagytatával, kicsit más terek, helyszínek, szereplők mutatkoznak be, de az élmény, az esszencia, a lelkünket megszólító matéria marad, magukkal sodró gondolatok és történések várnak ránk, a sorok rágódásra alkalmasak!
A szerző Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:
• Homokóra láncostól
• Vér és döntés
• Barnabás, a vigasztalás fia
• Láncok az időben
• Génjeimben a hiba
Előkészületben:
• Egy élettel tartozom
• Génjeimben a hiba II
• Bennem a létra
Még több részt találsz itt.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
