28 máj Családi idill Huszonhatodik rész
Családi idill
XXVI. rész
A család kegyelem.
Ajándék…
Ajándék lónak nem nézzük a fogát!
Kapjuk.
Beleszületünk.
Nem kell megváltoztatnunk.
Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.
A kezelések alatt megismerkedem egy orvossal. Meghív randizni. Kiröhögöm. Nem sértődik meg. Azt mondja kivárja a sorát. Mivel kitartó, elmegyek vele moziba. Semmire nem emlékszem a filmből. Elalszom, folyik a nyálam és horkolok. Ezt tőle tudom. De ennél tovább nem érdekel. Semmilyen benyomást nem akarok rá tenni. Időnként meglátogat. A gyermekek imádják. Csüngnek rajta, mint a majmok. Egyre többet van ott, egyre ritkábban zavar. Néha megfogja a kezem. Lassan megölel. Andor szülei is megismerik. Azt mondják örülnek. Muszáj megengednem, hogy valaki vigyázzon ránk. Anyusék sem élnek örökké. Tudom, hogy igazuk van, de nem mondok semmit.
Egyik nap Tamara kisminkel. A hajam rövid, de fényes és szép. Egy keveset magamra szedtem. Tamara azt mondja szép vagyok. Eljön a nap, amikor meglátom én is. Szomáliai nőiesség, de több mint amit reméltem. István lassan mindennapos vendég. Segít ahol tud. De főleg a gyerekekkel foglalkozik sokat. Esténként, ha szabad és nálunk tölti az idejét, miután fürdetünk, felolvasunk és lefektetjük a gyerekeket, a nappaliban beszélgetünk. Elmesélek neki mindent Andorról. Negyedét sem tudom a szavakkal felidézni annak, amit a kettőnk közötti csoda jelentett.
Sokszor sakkozunk vagy felolvasunk egy-egy regényt felváltva. Nem akar levenni a lábamról. Gyengéd és türelmes. Tamara szerint lehet, hogy meleg, impotens vagy túl tökéletes. Nem hiányzik a bonyodalom. Nekem pont így van jól. Nem állok készen semmire.
Beköszönt a nyár. Meglátogatjuk Andor szüleit. Ajánlgatják, de nem szeretnék ott aludni. Pláné Istvánnal együtt nem. Úgy érzem, mintha beszennyezném Andor szülőházát. Az édesapja kijelenti, ráérezve félelmem okára, hogy szerinte Istvánt Andort küldte. Ezzel szöget üt a fejemben. Lehet, hogy igaza van, habár fogalmam sincs, hogy van-e egyáltalán ilyen. István imádja a gyerekeket. Gyerekeimnek meg végre apja van. Ha nem is az, akinek mellettük kellene lennie, de egy csodálatos apapótlék.
Születésnapomra egy borítékkal lep meg. Azt mondja az ajándék közös, mindannyiunké. Félve nyitom ki a borítékot. Nem szeretek ajándékot kapni. Nem tudom lereagálni. Annyira meglepődöm, hogy amikor örülök, akkor sem az öröm olvasható le az arcomról. Mielőtt kinyitnám a borítékot, ezt el is mondom. — Nehezemre esik ajándékot kapni. Inkább csak adnék. Ha nem úgy tűnne, hogy örülök, annak amit most nekem, vagy nekünk ajándékozol, akkor is szeretném, hogy tudd, már előre örülök. Anélkül, hogy tudnám mi van benne. A borítékban egy utalvány van. István befizetett egy kirándulásra. Hat nap, all inclusive, tengerpart, gyermekekkel együtt. Egyből a melleim jutnak eszembe. Jobb lett volna Vadu. Valami olyan hely, ahol csak mi vagyunk. Nem tudom felvállalni megcsonkított, újrafoltozott testemet. Csak azok előtt, akik szeretnek. — Tényleg nem látok örömöt az arcodon, Ili. Akkor most mi van? Igen vagy nem?
Elmesélem a félelmemet. Azt mondja, nem kell aggódnom. A világ nem egy rossz hely. Meg szeretné nekem is mutatni. Évek óta nem nyaraltam. Sőt, nem is kirándultam. Mindig céllal mentem el valahova. Andorral sehova. Nem tehettük. Felkeltettük volna azoknak a figyelmét, akiknek soha nem szerettük volna. És mégis Andorral kirándulás és üdülés volt az egész együttlétünk. Még időnk sem volt rendesen veszekedni. Összecsattanni. Egymásnak menni. Csak a szép dolgok voltak. Abban a szerelemben a megpróbáltatások is teljesen más színekben pompáztak. Mintha bármivel képesek lettünk volna megküzdeni. Kivéve a halállal. Azzal nem… elbuktunk.
Az út hosszú. A gyerekek annyira izgatottak, hogy türelemmel viselik. István mindent megvett. Van egyforma kislapát, veder, homokozó formák, fürdőruha, naptej, úszógumi, matrac, törülközők, kispapucs.
Kinevetem.
— Annyi játék és csilivili, mintha magadnak vetted volna.
— Magamnak is vettem. Szerinted ki fog homokozni a gyerekekkel?
A hét csodálatosan telik. Andriska első két nap lágyabb széklettel gyakrabban járja a vécét, mint szokta, de betudjuk a melegnek, a víznek, a szokatlan ételeknek. Nem csinálunk belőle elefántot, semmi értelme. Szívós gyerek. Harmadnapra helyre is pattan. Éjszakánként mélyen alszanak a rengeteg élménytől. István nem rohan le. Egész éjjel simogat és fogja a kezem. Nem siettetem. Noha érzem, most már hálából is illene közelíteni feléje. Nem vagyok szerelmes bele. Jólesik mellette lenni, el sem tudom képzelni nélküle, de nem Andor…
Csata Éva szociálpedagógus fogyatékosokat segítő civil szervezetet vezet, és ír. Ez a hobbija, a gyógyszere, a terápiája és lételeme. Családi idill című írását a Matusinka közölheti elsőként, még mielőtt könyv születne belőle, tehát olvasóink igazi premiernek lehetnek követői hétről hétre. A naplószerűen megírt mű részleteivel péntekenként jelentkezünk, ígérjük, ugyanolyan mélységeket és magasságokat járhatunk végig a bemutatott családdal, mint a Nagytatával, kicsit más terek, helyszínek, szereplők mutatkoznak be, de az élmény, az esszencia, a lelkünket megszólító matéria marad, magukkal sodró gondolatok és történések várnak ránk, a sorok rágódásra alkalmasak!
A szerző Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:
• Homokóra láncostól
• Vér és döntés
• Barnabás, a vigasztalás fia
• Láncok az időben
• Génjeimben a hiba
• Egy élettel tartozom
Előkészületben:
• Génjeimben a hiba II
• Bennem a létra
Még több részt találsz itt.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
