22 jan Családi idill nyolcadik rész
Családi idill
VIII. rész
A család kegyelem.
Ajándék…
Ajándék lónak nem nézzük a fogát!
Kapjuk.
Beleszületünk.
Nem kell megváltoztatnunk.
Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.
Szexuális életük semmilyen nem volt. Kielégítő meg nem lehetett semmilyen szinten. Anyust mélyen és hosszú évekig befolyásolta első férje erőszakossága. Elmehetett volna terápiára, helyrehozhatták volna, megemészthette volna és eltehette volna lelkének egy olyan zugába, ahonnan többé nem befolyásolta volna az életét, de anyus jobban szerette ezt elérhető helyre tenni.
Gyakran előkapta, használta, nézegette és csámcsogott rajta. Ehhez sem apus szeretete, sem helyzet-humora, sem egészséges hozzáállása, sem szeretetnyelve nem volt elegendő. Ezzel anyusnak kellett elbánnia. És ahhoz, hogy mindez megtörténjen, éveknek kellett eltelnie. Kár, mert ezáltal nem adott esélyt maguknak a boldog életre. Nem adott esélyt önmagának a boldogságra és arra, hogy szeressen és szeretve legyen. A legfurcsább természetesen az, hogy a végén elég volt egyetlen egy szó, mint egy kulcs, amely képes volt elzárni azt a szellemet benne, amely megkeserítette úgy az ő, mint apus és természetszerűleg a mi életünket is.
Hogy apus a félrelépésekkel mit is keresett, erre is felnőttként igyekeztem megtalálni a válaszaimat. Hogy megérthessem őt, őket és semmiképpen ne vigyem ezeket a játszmákat magammal, felnőttkori meghatározó szerepeimbe. Nem akartam egy megkeseredett, hisztis fehérnéppé avanzsálni magam, aki ráadásul betegesen féltékeny is, mert ezt látta, és a szexet nem tartópillérként kezeli, hanem beteges tabuként, járulékos rosszként, ahogyan anyus tette évekig. Ne érts félre, nem ítélkezem. A megértést, az elfogadást keresem, mert ezek kruciálisak az én lelki egészségemet tekintve!
Apust akkor sikerült a legmélyebben éreznem, megfognom, megértenem, amikor anyus azon a meghatározó napon kifestette magát a tőlünk kapott sminkkészlettel, felvette a soha nem használt kiskosztümét és köszönés nélkül lelépett. Nyilván, gyermekként a mi szemünkben apus volt a hunyó. Hiszen egyszerű gyermeki logikával, ha apus normálisan viselkedik, itthon van, hazajár idejében, meghúzza magát, nem csapja be anyust, akkor ezekre a cirkuszokra nem kerül sor. Akkor ezt a meghatározó és mindannyiunk életét befolyásoló napot elkerülhettük volna. De utólag tudom, szükség volt erre. Ha apus megül a meleg szarban, amit anyus kavart ki — és elnevezi életnek, soha esélyünk sem lett volna a gyógyulásra, a normalitásra, illetve nekik az egymásra találásra.
Apus aznap este vacsorával várt be bennünket. Elódáztuk a hazatérés pillanatát. Addig játszottunk kint, míg már az orrunkig se láttunk. Aztán majd míg minden barátunkat hazaszólították. Aztán egyszer csak szembe kellett néznünk az elkerülhetetlennel, nevezetesen azzal, hogy anyus nem jön haza, hogy apus vár minket az igazsággal, amely bármilyen is lesz, fájni fog. Hiszen változást hoz mindnyájunk életében.
Apus megetetett és odatett fürdeni mindkettőnket, majd bekísért a szobába és a sötétségben mesélni kezdett. Arról mesélt, hogy milyen nyomot hagyott benne az a nap, amikor anyával találkozott. Élete szerelmének nevezte őt. Olyan egymásra találásnak, amely mellett nem lehet elmenni. Azt mondta, hogy ez a szerelem örökre kitart. Ezt nem nyirbálhatja meg semmi. És, hogy most ugyan nehéz időszakon mennek keresztül, de a legfontosabb számunkra az kell legyen, hogy szeretik egymást. Mindennek ellenére is. És még ennél is jobban szeretnek bennünket. De az emberi élet nem arról szól, hogy a szülők megkímélik gyermekeik életét.
Hanem sokkal inkább arról, hogy feladattal jövünk a világra. Eszközöket kapunk és családtagokat, barátokat kapunk, akiknek a segítségével eleget tudunk tenni ezeknek a kihívásoknak.
Anya távozása egy ilyen kihívás. Önmagát keresi. És azt nem az anyaszerepében fogja megtalálni, itthon, hanem egy semleges helyen, ahol minden szereptől mentesen önmaga lehet. És ezektől nem kell félni. Az anyaság meghatározó az életében és vissza fog térni hozzánk. És amikor visszatér, több lesz és jobb lesz, hiszen sokkal közelebb lesz önmagához, mint eddig bármikor. Miközben beszélt hozzánk, azon gondolkodtam, ha ennyire szereti, ennyire érzi és érti, miért nem áll mellette. Miről szólnak a megcsalások? Mivel nem találtam magamban a válaszokat, feltettem hát a kérdést hangosan is. Apa hosszú ideig hallgatott. Azt hittem nem hallotta a kérdést. Végül azonban megszólalt.
A hangja teljesen más színben csengett, mint addig.
Egy férfinek — kezdte — szükségletei vannak.
Fizikai, lelki, szellemi.
A fizikai olyan, mint az evés, ivás, alvás, mozgás.
A lelki — mint a szeretet — emberek és Isten iránt.
Illetve a szellemi, mint a tanulás öröme, egy jó könyv kiolvasása, vagy egy nagyon szuper mozifilm, vagy színdarab megnézése.
Felnőtteknél a fizikai és lelki szükségletek összefonódása találkozik a szerelemben.
Anya erre az összefonódásra nem képes.
Mert nem tudja átadni magát.
Mert fél.
Retteg, hogy becsapják, átverik, bántják.
Anya egy általa elbarikádolt barlangban él lelkileg és testileg.
És ő ebből a barlangból szeretné mindenáron kicsalogatni.
Hogy sikerül-e vagy sem, nem tudhatja.
De, hogy nem riad vissza semmilyen eszköz használatától, az is biztos.
Mert a kettőjük találkozása, szerelme egy életre szól.
Abból is az örök életre.
És, hogy az ők szerelmükben nem tényező az idő és a tér.
Valamikor győzni fog.
Megtalálja anyut. Ott mélyen bent, a barlang sötétjében és kihozza őt.
Apus harcai ellenére a sötétségtől való szabadulás egyéni akció volt.
Igaz, hogy apus lelkiekben ott áll anyus lelki barlangja előtt, de anyusnak egyedül kellett döntést hoznia és elhagynia azt.
Csata Éva szociálpedagógus fogyatékosokat segítő civil szervezetet vezet, és ír. Ez a hobbija, a gyógyszere, a terápiája és lételeme. Családi idill című írását a Matusinka közölheti elsőként, még mielőtt könyv születne belőle, tehát olvasóink igazi premiernek lehetnek követői hétről hétre. A naplószerűen megírt mű részleteivel péntekenként jelentkezünk, ígérjük, ugyanolyan mélységeket és magasságokat járhatunk végig a bemutatott családdal, mint a Nagytatával, kicsit más terek, helyszínek, szereplők mutatkoznak be, de az élmény, az esszencia, a lelkünket megszólító matéria marad, magukkal sodró gondolatok és történések várnak ránk, a sorok rágódásra alkalmasak!
A szerző Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:
• Homokóra láncostól
• Vér és döntés
• Barnabás, a vigasztalás fia
• Láncok az időben
• Génjeimben a hiba
Előkészületben:
• Egy élettel tartozom
• Génjeimben a hiba II
• Bennem a létra
Még több részt találsz itt.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
