09 jan Pisztráng magyar módra
Pisztráng magyar módra
-magyar protestáns-
„A XVII. századbeli mozgalmakban Váradi Horváth Menyhért két fiával Erdélybe menekült miután protestáns vallásra tértek át s birtokaik elkoboztattak. A család czimere hármas dombon álló daru, mely jobb lábában követ s csőrében halat tart.” (www.arcanum.hu) Az 1858-ban született dédnagyanyám, Adorján Lászlóné Horváth Cecília, eme Menyhért kései unokája, ki a vallás fontosságának tudatában a héjjasfalvi református lelkésszel kelt egybe.
Családom e jó szokáshoz azóta is ragaszkodik, elmondhatom hát, hogy déd-, nagy- és édesapám (meg még egyéb oldalági rokonok) is a lelkek pásztoraként élte életét, ezzel valószínűleg túláradó örömöt szerezve a felhőről láblógatva letekintő Menyhértnek És, hogy eleget tegyünk a nemzetnek, a vallásnak és a címernek, álljék alább Bornemissza Anna (bár nem ő írta, de neki ajánlották) magyar módon főtt pisztrángjának leírása:
Áztass cipót borban, és (Gyergyói Pisztrángos) a pisztrángot főzd meg sóban. A cipót vagdald meg almával együtt, ereszd fel borral és ecettel, rakd bele a pisztrángot, hadd főjön (a sűrűséget akkoriban szitán áttört cipóval érték el, más sűrítési módot nem ismertek).
Borsold, sáfrányold meg, metélj citromot is belé. Hidegen, vagy melegen adhatod, tárkonyt is metélhetsz belé.
Bármilyen furcsának tűnik a nagy mennyiségű bor használata, abban az időben ez elfogadott és megszokott volt: „…a jó boritalban néha mértéken túllépni sem ártalmas, sőt sokaknak egyenesen orvosság, nem lévén elégséges a rendes ital az elmét az epesztő gondoktól, a testet pedig az abban szerteszéjjel lappangó tisztátalanságtól megtisztítani” (Mátyus István, orvos). Bár az elvek azóta ugyan változtak, a gyakorlat sajna nem annyira, nekem (és a savszintemnek) mégiscsak soknak tűnik a borral és ecettel való feleresztés, de a megadott alapanyagok arányos keverésével egy új(vagy inkább régi)fajta, ízletes halételt üdvözölhetünk asztalunkon.
Végezetül még egy apró adalék Rumpolt tollából: „mivel nehéz és bajos tiszt bíztatott őréá, a szakács annál inkább becsületes, tekintetes, igaz, hív, egészséges, tiszta, szorgalmas, Istenfélő légyen. Ha pedig a szakács megöregedvén nem győzhetné jól a dolgot, egy szép, tiszta, ifjú szakács légyen mellette.” Úgy legyen! Adjon ugyanakkor a Jóisten egy olyan új évet, melyben a szeretetet és az ölelést rehabilitálják, a félelmet és haragot pedig száműzik.
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
