05 okt Iskolai zaklatás (bullying)
Iskolai zaklatás (bullying)
Az iskolai zaklatás (ahogy az iskolán kivűli is) okot enged egyre nagyobb aggodalomra a jelenkor társadalma számára. A zaklatás jelensége sajnos mindig is jelen volt és sajnos lesz is valószínűleg. Viszont nem mindegy, hogy mennyit foglalkozunk a témával és mennyire próbálják meg a pedagógusok és a szülők megfékezni ezt.
Nem lehet eléggé menő gyereket nevelni ahhoz, hogy biztosak lehessünk abban, hogy nem válik áldozattá, hiszen ma is, mint ahogyan generációkkal ezelőtt is ugyanazon okok miatt zaklatják, csúfolják és alázzák meg egymást a kortársak. A kicsit eltérő külső adottságok, különböző értelmi képességek esetleg különcnek tűnő érdeklődési kör vagy magatartás már elég ok ahhoz, hogy valaki kitaszított legyen így pedig a zaklatók számára könnyű prédát jelentsen. Az otthoni jó anyagi háttér hiánya és esetleges fizikai fogyatékosságok, melyekről egy kiskorú végképp nem tehet pedig csak hab a tortán a többség szemében. A jó tanulók azért, a szemüvegesek és fogszabályzósok azért a többiek pedig amazért esnek áldozatul a zaklatásnak, melynek hátterében az irigység, a rosszindulat vezette éretlen csordaszellem vagy sok más tényező is állhat, de leginkább belső frusztrációk és a gyengébb fölötti uralkodásnak az akarata áll.
Régebben, mikor az iskola és az osztályközösségek még csak a fizikai valójukban léteztek a gyerek csak szünetekben, hazaúton vagy ebéd közben volt csúfolva, akkor az otthon még biztonságot jelentett számára. Ma, mikor az oktatás és a közösségi élet is nagyrészt online térben zajlik, lehetetlen elbújni vagy kiszakadni ebből a bántalmazó közegből. Az online és a valós élet összeolvadása éppen elég okot ad arra, hogy a gyerek ne tudjon kiszabadulni az őt bántó környezetből, de a zaklató diákoknak is arra, hogy ne csak cinikus megjegyzéseket tegyenek a folyosón, hanem korlátlan számú követő elé tegyenek közzé megszégyenítő tartalmakat, mely a gyereket hátráltatja személyisége fejlődésében és megalázottá is teszi.
A gyermek otthon is zárkózottá, hallgataggá válik, nem osztja meg az iskola történéseket és fél bárkinek is mesélni az őt ért sérelmekről. Gyakran okolja szüleit a kialakult helyzet miatt, mert ők nem olyanok mint a többiek, nem olyan otthonuk, autójuk vagy iskolai felszerelései vannak, nem is beszélve a márkás ruhákról. Majd lassan fizikai tünetei is lesznek belső vívódásainak, szorongásának. Fejfájás, szédülés, hasfájás és még sorolhatnánk. Mivel nem mer és nem is tud szembeszállni zaklatóival, ezért magában kezdni keresni a hibát és egyre boldogtalanabb lesz. Tűrni a sok megaláztatást és elszenvedni a kirekesztést, kiközösítést felnőttként is sokszor tragédiához vezet, ezért is olyan fontos időben észrevenni és segítséget nyújtani azoknak akik áldozatai ennek a szándékos bántalmazásnak. Ilyenkor a szülők legfontosabb feladata szóra bírni a gyereket és megpróbálni a lehető legnagyobb őszinteséggel fordulni felé éreztetve vele az elfogadást és a bizalmat megpróbálva visszaadni a gyerek normális önértékelését. Mindemellett tudatosan kell nevelni kora gyermekkora óta arra, hogy egészséges önbizalommal tudjon kiállni magáért és az értékeiért, nem meghátrálva a szociális konfrontálódástól. A bántalmazott gyerekek nagyrésze olyan túlféltő közegből származik, ahol a szülők megkímélték gyermekeiket a valóság rideg oldalától, nem felkésztve őt olyan helyzetekre melyekben ő nem fontos, sőt elhanyagolt vagy megszégyenített.
Sajnos országunkban is évente több mint egy tucat gyermek vet véget az életénekaz iskolai zaklatás miatt. Az otthoni zaklatás sem ismeretlen sokak számára. A legelszomorítóbb az, hogy létrejön egy olyan közeg is ami teret ad ennek a magatartásformának, hiszen sok esetben mindenki kivonja magát a felelősség alól és félrenéz, mintsem közbeavatkozzon. Sajnos nem menő kiállni másokért, nem menő megvédeni a gyengébbeket és bár statisztikák hada készül tanévenként arról, hogy hány diák találkozik a bullyinggal figyelemfelkeltő eredményekkel mégsem történik semmi jelentős változás ennek monitorizálásában és megoldásában.
A legtöbb lehetősége mégis a pedagógusoknak lenne arra, hogy közbeavatkozhassanak, hiszen részei az iskolai történéseknek. Lehetetlen nem észrevenni egy egy diák védekező magatartását és a többségi támadásokat, ennek ellenére sokszor olyanyirra elmérgesedik a helyzet, hogy egy felelősségteljes felnőtt is távol tartja magát az eseményektől. Sok gyerek olyan közegből származik ahol csak az agresszió nyelvét beszélik és az önérvényesítés egyetlen eszköze az, ha a gyengébbet elnyomják. Ezt viszont nem a kortársak kell észre vegyék és nem is az ő feladatuk kezelni és irányítani ezek viselkedését hanem olyan szakképzett felnőtteké akik egészséges társadalma szeretnének nevelni. A szülők pedig akik támogatják gyermekeik támadó szellemét vagy pedig éppen ők azok akik otthon elnyomásban részesítik csemetéjüket és emiatt azok majd az iskolában élik ki frusztrációikat szintén támogatásra és tanácsadásra szorulnak.
A zaklatás vagy a kiberzaklatás is hatalmas témakörök önmagukban is, véget nem érően lehet róluk beszélni. Szinte mindenki találkozott már velük valamilyen formában, de csak közös elszántsággal tudnak közösségek védekezni ellene, önmagunkban mind kevesek és gyengék vagyunk ilyen helyzetekben, ezért nem szégyen segítséget kérni, nem szégyen beszélni a témáról és nem szégyen kiállni valakiért, hatalmas bátorság kell felvállalni a valós helyzetet. Mutassunk példát gyerekeink számára. Vállajunk felelősséget ha kell másokért is s ne fordítsuk el a fejünket ha nem rólunk van szó vagy hozzátartozónkról, hiszen nagyon könnyen válhat bántalmazott bárkiből és szavakkal is lehet mély sebeket ejteni, melyek időről időre feltépődnek egy életen át.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
