33 eddigi karácsonyom, és még talán kétszer ennyi –  Hétköznapi számvetés ünnepi köntösben

Szerző: Matusinka Beáta • Fotók: Kassay Costan Bernadett, Unsplash • 2019. december 23.

Megosztom:

33 eddigi karácsonyom, és még talán kétszer ennyi – 
Hétköznapi számvetés ünnepi köntösben

Amikor felmerült, hogy rendezzem karácsonyváró gondolataimat, úgy éreztem, hogy egyszerűen nem szeretnék a karácsonyi fényekre és vásárokra, a szeretet fontosságára, a reklámok fogyasztást ösztönző szennyes manipulációjára, az ünnepek előtti rohanásra, és egész éves stresszes életmódot követő két hét alvás-evés-kiengedés jelenségére, a tárgyi vagy éppen manapság menőbb élményhalmozásra, a kirakat adakozásra fókuszálni. Pedig sok esetben karácsony mostanság ezekkel a jelenségekkel asszociálható.
Ehelyett előtörtek emlékek és érzések…
Ahogyan körbeálljuk mi, öten a nagyszülői házban a nagynak tűnő karácsonyfát azon a bizonyos, télen nem fűtött folyosón, ahol gyermekkorom legmeghatározóbb regényeit olvastam a nyári vakációkban, ahogyan tinédzserként hárman römizni készülünk az ajándékok kibontása után a szüleimmel az aradi lakásban, némiképpen belenyugodva, hogy a bizonyos ajándékba kapott pulcsit úgysem fogom felvenni, mert nem elég divatos, ahogyan már hatan álljuk körbe azt a bizonyos karácsonyfát, amely mintha már kisebb lenne, mint amilyennek 20 év alatt tűnt, és közben nagyszüleim azt kérdezik, hogy vajon még hány ünnepet fogunk így együtt, ilyen meghittségben tölteni, amikor pár év múlva öten, majd négyen, csendesebben telnek a karácsonyok és az éjféli szentmise nyújtja a gyerekkori barátnőimmel a legszebb pillanatokat, majd az elmúlt évek karácsonyai, amikor ismét öten ünnepelünk a szatmári házban, sok- sok mosollyal.
Az elmúlt 30 karácsonyom alatt és végül is az év minden napján sok mindent készen kaptam. A családi melegséget, a gondoskodást, a próbálkozásokat mindarra, hogy szép legyen. A legtöbbször sikerült, de volt olyan is, amikor csak a próbálkozás maradt, mert az élet, a terhek, a stressz éppen másként alakította egy-egy pillanatra. Amiért akkor nagyon mérges voltam. Természetesnek tűnt az is, hogy az asztalra kerül minden jó és finom, szinte észre sem vettem, hogy legalább négy felnőtt dolgozott fő vagy mellékállásban azon, hogy mindez észrevétlenül megteremtődjön. Talán olykor túlságosan is sokat. Nem készült sok kép ezekből a hétköznapokból vagy éppen ünnepnapokból sem, talán nem volt annyira kézenfekvő a fotózás, talán titkon azt reméltük, hogy örökké fog tartani.
Majd a következő karácsonyok évei az átalakulásról szóltak. Eltűnt az a két ember az életemből, akikkel minden karácsonykor együtt díszítettük a kicsi fát, amit az asztalra tettünk, és a szüleimmel együtt elénekeltük a Mennyből az Angyalt. Az utolsó években egyre könnyesebb szemekkel. Szentestére, mint ahogy minden szombat délutánra is, már minden sütemény készen volt, bejgli illata lengte be a házat.
Élveztük az együtt töltött napokat, órákat, a mesélést, a történeteket. Mi történt az iskolában, majd az egyetemen, mi a helyzet a szerelemmel, kik éppen a barátaim, mi történt a faluban, ki hogy van. Már három éve nem díszítjük a nagy fát Aradon sem. Amit apum a legnagyobb szakértelemmel választott ki minden évben. Én mindig úgy láttam, hogy megtalálta a tökéleteset. Az első nem aradi karácsony alatt észre is vette egy pillanatra, igaz én is, hogy mi még nem tudtuk a „legszebb” fát kiválasztani. Akkor még nem tudtunk erre figyelni, mint még oly sok mindenre azóta sem.
Az elmúlt három évben sok minden átalakult, már nincs kicsi fa, már nem olyan természetes a régi nagy fa. Már mi kellene odafigyeljünk egy harmadik fára és ezzel arra a közegre, amely hasonló biztonságot és meghittséget nyújthat egy gyermek számára is. Természetesen ez a kontextus már más. Más helyszín, aktuális trendek és megélési formák.
Már nem lehet csak úgy belehuppanni a családi biztonság hálójába, elérkezett az a pont, amikor már nekem is adnom kell. Szeretetet, odaadást, egyensúlyt önmagam és mások számára. Mindezt viszont úgy, hogy megmaradjak annak is, aki ezelőtt 3 vagy 30 évvel voltam. Nem feladni és lemondani. Talán még kétszer ennyi karácsony és hétköznap alatt.
Áldott karácsonyt!

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.