fbpx

Újjászületés és csokiterápia avagy mélypontról a végtelenbe

Szerző: Antal Hajnal •  Fotók: Antal Hajnal • 2019. szeptember 12.

Megosztom:

Újjászületés és csokiterápia avagy
mélypontról a végtelenbe

Interjú Halász Amáliával, a Chocohause megálmodójával
Magazinunkban igyekszünk egyedi történeteket bemutatni, amelyek szereplői sikeresek az élet valamely területén. Ilyen Amália története is, aki egy bátor erdélyi vállalkozónő. Felfele ívelő vállalkozást vezet egyedül: csokoládé manufaktúrát épített fel a nulláról, háromgyerekes egyedülálló anyaként. A Női Vállalkozók Erdélyben csoport  kezdeményezésére Antal Hajnal készített vele interjút, mert története egy forrás, amiből erőt meríthetünk. Hogyan lehet átvészelni két válást, és felnevelni egyedül három gyermeket? Hogyan lehet motivált maradni, az évek során nem belerokkanni a terhekbe, és önállóan, a semmiből vállalkozást alapítani? Milyen nőként, egyedülálló családfenntartóként, vállalkozó anyaként sikeres lenni? Egy szép erdélyi mese következik.
Amikor megbeszéltük telefonon az interjút, egy szeretetteljes, magabiztos hang köszönt vissza a vonal másik végén és tudtam, éreztem, hogy emberemre találtam, mert Amália a tökéletes interjúalany lesz. Tűzforró nyári délután találkoztunk. Én hamarabb érkeztem a megbeszélt helyre. A kérdéseimbe temetkezve izgatottan vártam az első találkozást és hirtelen egy csinos, szőke nőt pillantottam meg, aki magabiztos léptekkel tartott felém. Bemutatkozásunk után egymás szájából kapkodtuk ki a szavakat és olyan érzésünk volt, mintha már találkoztunk volna valahol, mintha ezer éve ismernénk egymást.

Nagyon fiatalon sorsdöntő életszakaszokon kellett átmenned.
Mi adott erőt és motivációt, hogy ne rokkanj bele a fájdalomba?

Fiatal voltam, amikor először férjhez mentem. A legelső fiam a 18. születésnapomon jött a világra. Aztán jött a második gyerek és 23 évesen a válás. Egy érzelmi hullámvasút volt ez az öt év, és utána azt hittem, hogy megtaláltam újra önmagamat, a szerelmet, a családot és újból férjhez mentem. A második házasságom első pár éve maga volt a tökéletesség és nagyon jól éltünk, úgy érzem, akkoriban ez volt az, amire vágytam, és megtaláltam a férjet, aki mellettem, velem volt és házasságunk gyümölcseként megszületett a harmadik fiam. Az élet azonban nem volt fenékig tejföl, és kilenc év után eldöntöttem, hogy másodjára is elválok. Nagyon nehéz volt meghoznom ezt a döntést, de ha nem léptem volna, a rosszabb utat választottam volna.

Minden egyes nap a gyerekeim motiváltak, ők adtak erőt.

A fiaimért éltem, alkalmazottként dolgoztam és általában párhuzamosan két munkahelyen teljesítettem. Volt olyan időszakom, amikor hat hónapig naponta biciklivel jártam be a munkahelyemre egyik településről a másikra csak azért, hogy a fiaim semmiben ne szenvedjenek hiányt. Ők voltak, és a mai napig is ők az én motivációim. Erőt adnak, hogy küzdjek, hogy sikeres legyek és teljes értékű családot teremtsek számukra.

Ez az időszak nehéz volt, de mégis új kapukat nyitott számodra. Nem omlottál össze, hanem magabiztosan elindultál a vállalkozás rögös útján. Hogyan?

Dolgoznom kellett, hajtani és menni előre. Be kellett bizonyítsam elsősorban a fiaimnak és aztán magamnak, hogy képes vagyok egyedül is eltartani magunkat, és példát kellett mutatnom akkor is, amikor nagyon fájt, és akkor is, amikor azt hittem, nem bírom tovább.
2005-ben szülési szabadságra mentem a harmadik gyermekemmel, aztán elkezdtem dolgozni egy bróker irodában és egy barátom hívására teljesen véletlenül elmentem palacsintát sütni egy vásárba. Annyira megtetszett ez a világ, és olyan jól ment az eladás, hogy kedvet kaptam hozzá, hogy önálló módon, saját termékekkel vásározzak. Ebben az időszakban döntöttem el, hogy másodjára is elválok. Érmihályfalván éltünk, aztán a fiaim iskoláztatása miatt Nagyváradra költöztünk. A fiaim Nagyváradon jártak iskolába, én hétfőtől péntekig Kolozsváron dolgoztam, vásároztam, aztán a hétvégéket a következő hétre való felkészüléssel töltöttem, főzés, sütés, mosás és a fiaim iskolába való felkészítése, közben bejárónőt fizettem, akit a fiúk nem fogadtak el, ezért három hónap után felköltöztettem mindhárom fiamat magam mellé Kolozsvárra. Az első pár hónap szörnyen nehéz volt, éjt nappallá téve dolgoztam, hogy fizetni tudjam az albérletet, és iskoláztatni tudjam mindhárom gyermeket.

Értsem úgy, hogy véletlenszerűen az alkalmazotti létből hirtelen belecsöppentél a vásározás színes világába és onnan kezdve már nem volt megállás?

Igen. Imádtam eladni. A mai napig az eladás a mindennapjaim szerves része. Embertelen volt az elején. Vonattal vittem az árumat Bukarestbe. Előre gyártott lengyel édességeket árultam, amelyek nem saját termékek voltak, és szükségem volt hat hónapra ahhoz, hogy meggyőzzem magam arról, hogy érdemes egy saját kis vállalkozást létrehoznom, a saját lábamra állnom.

Ahhoz, hogy valaki sikeres vásáros legyen, tudnia kell eladni. Honnan jön ez a zsigeri tudás? A családban volt rá példa, hogy valaki vállalkozzon?

Előttem senki nem vállalkozott a családból. Nem volt akitől tanuljak, akitől tanácsot kérjek, mindenki furcsán nézett rám, próbáltak jobb belátásra bírni és eltántorítani. De mindhiába, mert a magabiztosságom erősebb volt. Kisgyerekként imádtam adni-venni. Mindig azon törtem a fejem, hogyan tudnék valamit x összegért megvenni és y összegért eladni. Aztán dolgoztam a bróker irodában, ahol még inkább megszerettem az eladást, és ma már nem is tudnám elképzelni nélküle az életem.

Egy keserédes történet számomra a tied. Sok megpróbáltatáson túl vagy. A sors furcsa fintora lehet az, hogy csokibizniszben kezdtél gondolkodni?

Az én életem a válások után kezdődött. Újjászülettem. Visszatértem önmagamhoz. A csoki terápiaként szolgált. Amikor a vásárba járós, termékforgalmazó cégemet megalapítottam, tudatában voltam annak, hogy a forgalmazott édességek tele vannak tartósítószerrel és ízfokozóval, kevésbé minőségi és nem természetes alapanyagokkal, de mégis imádtam őket. Fogyasztottam is mindaddig, amíg egészségügyi problémáim nem lettek. Gyomor-, máj- és bőrproblémák ütötték fel a fejüket, amelyek mind-mind az édességekben lévő kemikáliákra voltak visszavezethetőek.

Talán ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy a hivatásommá kell váljon, hogy minőségi és természetes alapanyagokból kezdjem el saját magam gyártani azokat az édességeket, amelyeket forgalmazni fogok.

Mindig is imádtam sütni-főzni. Láttam, feltérképeztem és megismertem a piacot. Beigazolódott számomra, hogy az emberek a minőségi termékeket és a házi ízeket kedvelik. 2014-ben megalapítottam a második vállalkozásomat, és otthonról reggeltől késő estig süteményeket sütöttem, és főzött házi csokoládét készítettem. A megrendelőimmel nőttem fel. Az igények szülték az édességeimet.
Folytatás következik…
Frissítve: a folytatás itt.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.