Ősz Rómában

costanbernadett — Tue, 25 Oct 2022 08:40:34 +0000

Szerző: Matusinka Beáta • Fotók: Matusinka Beáta • 2022. október 25.

Ősz Rómában

Noha úgymond „Minden út Rómába vezet”, nekünk nagyon nehezen jött össze ez a másfél órás repülőút. Még tavaly novemberre lefoglaltunk egy járatot Szatmárnémetiből Rómába, amelyet időközben lefújt az egyik legnagyobb fapados légitársaság, így átváltva a jegyet jutottunk el akkor Jordániába, majd amikor ismét lefújta az idei őszi járatát innen, akkor úgy döntöttünk, hogy most már csak azért is marad az úti cél, legfeljebb Kolozsvárról szállunk fel. A reptéren viszont megtudtunk, a kijelölt indulási órát követő 3–4 órás várakozásban, hogy a nap sem lesz az eredeti, mivel meghibásodás miatt csak másnap reggel indulunk. Igaz, az aznapi szállás, vacsora és másnap reggeli biztosítva volt. Így három nap helyett 2 napot töltöttünk az örök városban, ahova felkapott jellege miatt nem gondoltam volna, hogy visszakívánkozom…

A megérkezést követő közel egyórás buszozás alatt a Ciampino reptérről azon gondolkodtam, hogy vajon milyen érzés lesz egy olyan várost felfedezni, ahova élete során szinte mindenki el kíván jutni, egy olyan várost, amelyben turisták tízezrei fedezik fel az útikönyvek nélkül is jól ismert látványosságokat, ahova eddig éppen emiatt nem vágytam, de ahova úgy éreztem az elmúlt időszakban, hogy mégis eljött az ideje. Noha a mai Róma számos problémával küszködik, a repülőgépből is látható ókori pompa és hangulat még mindig elvarázsolja az ideutazót, egy ízletes pisztáciás Cannoli, pisztáciás fagyival és egy egyszerű, de nagyszerű eszpresszó már valahol a Termini környékén megnyugtat, hogy azért a jelenben is belekóstolhatunk a dolce vita-ba.

Julia Roberts Ízek, imák, szerelmek című filmjében — noha története egy klasszikus szirupos szálra van felfűzve — szerintem kevés olyan nő van, aki ne tudna egy-egy pillanatban azonosulni a főszereplő Lizzel, egy olyan nővel, aki nem akart többé megfelelni, aki elengedte a jelenét, és megtalálta a boldogságát. Valahogy engem is hasonlóképpen varázsolt el Róma ebben a két napban, mint egykor az Amerikából ideköltöző főszereplőt, aki ugyanabban a házban bérelt lakást, mint amit mi találtunk a XV. századi Torre della Scimmia, avagy Majomtoronyban, a Via dei Portoghesi 18. szám alatt. Innen indultunk el egy hosszú sétára még érkezésünk napján a Vatikánba. Természetesen előtte ebédeltünk egy finomat a szomszédságunkban található Navona tér környékén, majd a Tevere egyik hídján áthaladva egyre közelebbről tekinthettük meg a Szent Péter Bazilikát.

Viszonylag keveset, mintegy 20–30 percet álltunk sorba ahhoz, hogy belülről is megcsodáljuk az impozáns épületet. Éppen a délután 6 órási szentmisét tartották, és noha a tömeg moraja elnyomta a meghittséget, mégis megható érzés volt itt lenni, egy olyan helyen, amiről annyiszor lát és hall az ember felvételeket, híreket, filmeket. Ezután 7 órára foglaltunk belépőt a Vatikáni Múzeumokba, amelyet a repülőgép későbbi indulása miatt gond nélkül át tudtunk tenni erre a napra. Azt képzeltük, hogy időt nyerünk ezzel a foglalással, de valójában a nagy tömeg ellenére itt sem volt igazi sor, sőt az előzetes online foglalású jegyünk 4 euróval került többe fejenként. Órákat sétáltunk az összesen 8 km hosszúságú termeken, amelyek végén természetesen mindenki a Sixtus-kápolna mennyezetének freskóit kívánja megtekinteni, mely 540 négyzetméteres területével a világ legnagyobb egybefüggő freskója, melyet Michelangelo négy év alatt készített el. A 8600 négyzetméternyi mennyezet 9 panelre van osztva, mindegyik egy-egy bibliai jelenetet ábrázol. A leghíresebb, ikonikus jelenete Ádám Teremtése, amelyen Isten előre nyúl, hogy megérintse Ádám ujjának hegyét. A palotában közel 1400 szoba, galéria és kápolna van. Ebből Raffaello stanzái, azaz 4 szobája volt talán a legdíszesebb, amelyet a festő falfestményei borítanak. A hosszú séta után már késő este egy olasz pizzával és Negroni koktéllal zártuk le az első napot.

A második napot jóval később kezdtük el és egyenesen a szállásunk szomszédságában levő portugál misére mentünk be. A reggeli ébredést követően a zsalugátert kinyitva egyből a templom kupolája előtt lebegő angyalkák alakja fogadott, hívogatóan a déli misére, majd amikor valamivel később fehér inges férfiak gyülekeztek, egyértelművé vált, ma itt kell kezdjük a napot. Különlegesek egyébként a római templomok, legtöbb márvánnyal díszített és kitűnő hangzású orgonával rendelkezik. Mivel nem szerettem volna elkövetni az egykori párizsi hibát és tudtam, hogy két nap alatt nem lehet és nem is érdemes túl sok látnivalót alaposan megismerni, aznapi úti célunk valójában a bohém Monti negyed volt.

Így a környéken lévő látnivaló mellett ezúttal csupán elsétáltunk: Pantheon, Trevi kút, Spanyol lépcső, valamint már esti kivilágításában a Colosseum és Traianus oszlopa. Viszont a római érzést úgy igazán ebben a negyedben éreztük. Nagyokat sétáltunk, vintage és helyi tervezők boltjaiban nézelődtünk, tipikusan olasz, egyenes és letisztult vonalvezetésű darabokra bukkantunk, koktéloztunk, vacsoráztunk és csupán egyszerűen elvoltunk, szinte egy fél napon keresztül itt. A következő délelőttön, még indulás előtt, elsétáltunk a csomagjainkkal együtt a Villa Borghese felé, e csodálatos park önmagában is elbűvölő, ráadásul a kellemes őszi fényekben és időjárásban fél Róma látható innen.

Valahogy az volt az érzésem ebben a két napban, mintha a csodálatos színekkel és 26–27 fokos hőmérséklettel büszkélkedő római őszben kiléptem volna az időből, mintha meghosszabbodtak volna a nappalok és az éjszakák. Mintha az örök város örök és nagyon jó érzéseket igyekezne továbbítani felém. Csupán a kérdés, hogy lehet-e figyelni minderre igazán, van-e idő megállni, igazán szétnézni és a tömeg moraja, vagy mindennapos zakatolás mellett észlelni az igazi ízeket, hangokat, illatokat, érintéseket és fényeket…

Nekem úgy tűnt, hogy az olaszok elég jól állnak mindezzel…

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.

The post Ősz Rómában appeared first on Matusinka.ro.

Róma, az üres város

costanbernadett — Thu, 09 Apr 2020 09:01:31 +0000

Szerző: KL • Fotók: KL • 2020. április 9.

Róma, az üres város

Ha valaki nem szereti a túl nagy tömeget, akkor egy európai nagyváros meglátogatására a legalkalmasabb időpontok egyike a tél vége-tavasz eleje. A kínai újév okozta turisztikai boom ekkora már lecseng, a többség pedig még pár hetet inkább vár az igazi tavaszra, legalábbis ezen feltételezések közepette vásároltuk meg repülőjegyeinket még február elején Rómába.

Reméltük, hogy ami korábban különböző okokból kimaradt a város látványosságai közül, azt tulajdonképpen ideális körülmények között bepótolhatjuk. Európában ekkor még nem volt komoly tényező a mostanra főszereplővé előlépett koronavírus-járvány, ‘csupán’ egy újabb távol-keleti betegségnek tűnt, melyet állítólag a denevérleves vagy a rántott tobzoska fogyasztása során kaptak el ázsiai barátaink. Februárban azonban nagyot fordult a világ, megjelentek az első európai gócpontok, melyek közül az észak-olaszországi kitűnt a különösen sok megbetegedéssel és magas halálozási arányával, valamint a járvány megfékezése érdekében tett drasztikus hatósági intézkedéseivel.

Utazásunk előtt alaposan tájékozódtunk az aktuális helyzetről, és mivel úgy tűnt, az addigra lezárt régióból a betegség dél felé pont olyan eséllyel terjedhet akárcsak Közép-Európa irányába, nem tűnt rosszabb ötletnek repülőre ülni, mint a hétköznapok során idehaza érintkezni a társadalommal, melyben akkor már egyre nagyobb arányban tűntek fel a munkájukat elvesztő, vagy menekülő nyugati vendégmunkások.

A repülőtéren nyoma sem volt a mára szinte mindenkin eluralkodó aggodalomnak, egy-két maszkban ténfergő alakon kívül — mely látvány különösebben máskor sem meglepő — egyéb rendkívülit nem látunk. Az első kételyek a repülőgép indulásakor támadtak bennünk, a közel 240 férőhelyes gépen rajtunk kívül összesen talán 10, olasznak tűnő személy jelent meg, ebből már kezdtük sejteni, hogy nagy tolongás nem lesz a Szent Péter Bazilika előtt. Leszállás után egy gyors testhőmérséklet ellenőrzésen kellett átesnie minden érkező utasnak, ezt követően pedig folytathatta mindenki útját az ürességtől kongó utasforgalmi épületen keresztül a szabadba.

Ami kint rögtön feltűnt, hogy bár sokan vannak az utcán, még sincs az a megszokott dudálgatós nyomulás az utakon, kicsit csendesebb minden a megszokottnál. A Vatikáni Múzeum bejáratánál a kilométeres sorok helyett csak páran álltak sorba, gondoltuk meghagyjuk a következő napra, ne kelljen kapkodni, ha már idáig eljöttünk. Másnapra az összes múzeumot rendeletileg bezáratták, így kimaradt ez is és az összes többi múzeumként üzemelő egység is. Ezzel együtt már másodszor nem sikerült sem a Vatikánba bejutnom, sem pedig a Colosseum falain belülre lépnem, de mivel a Trevi-kúthoz kivételesen oda lehetett férni a szelfizők tömegének távolmaradása okán, megragadtuk az alkalmat és Román Nemzeti Bank által kibocsátott legkisebb címletek behajigálásával biztosítottuk magunkat afelől, hogy visszatérünk bepótolni mindazt, amire a rendkívüli helyzet miatt nem kerülhetett sor.

Közhely, hogy minden rosszban van valami jó, de általában igaz is. A járványhelyzet okozta drasztikus turisztikai visszaesésnek köszönhetően olyan egyedülálló élményekben lehetett részünk, mint például magunk lenni a Santa Maria Maggiore bazilikában, vagy éppen tizedmagunkkal a Szent Péter Bazilikában.

A Rómában töltött utolsó napunkon még délutánra szép sorok gyűltek össze az ottmaradt turistákból. Egy részüknek bizonyára komoly fejtörést okozott, hogy nem sokkal később hogyan hagyhatják el az aznap késő este elrendelt kijárási tilalom alatt a várost a tömeges repülőjárat-törlések közepette. Akik nem voltak közülük elég gyorsak és szemfülesek, azoknak valószínűleg nehéz dolguk volt a hazajutással kapcsolatban. De hát minek mentek oda?

Tekintsd meg képgalériánkat

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.

The post Róma, az üres város appeared first on Matusinka.ro.

Róma – Matusinka.ro

Ősz Rómában

Megosztom:

Ősz Rómában

Nekem úgy tűnt, hogy az olaszok elég jól állnak mindezzel…

Róma, az üres város

Megosztom:

Róma, az üres város

Tekintsd meg képgalériánkat