fbpx

Róma, az üres város

Szerző: KL •  Fotók: KL • 2020. április 9.

Megosztom:

Róma, az üres város

Ha valaki nem szereti a túl nagy tömeget, akkor egy európai nagyváros meglátogatására a legalkalmasabb időpontok egyike a tél vége-tavasz eleje. A kínai újév okozta turisztikai boom ekkora már lecseng, a többség pedig még pár hetet inkább vár az igazi tavaszra, legalábbis ezen feltételezések közepette vásároltuk meg repülőjegyeinket még február elején Rómába.
Reméltük, hogy ami korábban különböző okokból kimaradt a város látványosságai közül, azt tulajdonképpen ideális körülmények között bepótolhatjuk. Európában ekkor még nem volt komoly tényező a mostanra főszereplővé előlépett koronavírus-járvány, ‘csupán’ egy újabb távol-keleti betegségnek tűnt, melyet állítólag a denevérleves vagy a rántott tobzoska fogyasztása során kaptak el ázsiai barátaink. Februárban azonban nagyot fordult a világ, megjelentek az első európai gócpontok, melyek közül az észak-olaszországi kitűnt a különösen sok megbetegedéssel és magas halálozási arányával, valamint a járvány megfékezése érdekében tett drasztikus hatósági intézkedéseivel.
Utazásunk előtt alaposan tájékozódtunk az aktuális helyzetről, és mivel úgy tűnt, az addigra lezárt régióból a betegség dél felé pont olyan eséllyel terjedhet akárcsak Közép-Európa irányába, nem tűnt rosszabb ötletnek repülőre ülni, mint a hétköznapok során idehaza érintkezni a társadalommal, melyben akkor már egyre nagyobb arányban tűntek fel a munkájukat elvesztő, vagy menekülő nyugati vendégmunkások.
A repülőtéren nyoma sem volt a mára szinte mindenkin eluralkodó aggodalomnak, egy-két maszkban ténfergő alakon kívül — mely látvány különösebben máskor sem meglepő — egyéb rendkívülit nem látunk. Az első kételyek a repülőgép indulásakor támadtak bennünk, a közel 240 férőhelyes gépen rajtunk kívül összesen talán 10, olasznak tűnő személy jelent meg, ebből már kezdtük sejteni, hogy nagy tolongás nem lesz a Szent Péter Bazilika előtt. Leszállás után egy gyors testhőmérséklet ellenőrzésen kellett átesnie minden érkező utasnak, ezt követően pedig folytathatta mindenki útját az ürességtől kongó utasforgalmi épületen keresztül a szabadba.
Ami kint rögtön feltűnt, hogy bár sokan vannak az utcán, még sincs az a megszokott dudálgatós nyomulás az utakon, kicsit csendesebb minden a megszokottnál. A Vatikáni Múzeum bejáratánál a kilométeres sorok helyett csak páran álltak sorba, gondoltuk meghagyjuk a következő napra, ne kelljen kapkodni, ha már idáig eljöttünk. Másnapra az összes múzeumot rendeletileg bezáratták, így kimaradt ez is és az összes többi múzeumként üzemelő egység is. Ezzel együtt már másodszor nem sikerült sem a Vatikánba bejutnom, sem pedig a Colosseum falain belülre lépnem, de mivel a Trevi-kúthoz kivételesen oda lehetett férni a szelfizők tömegének távolmaradása okán, megragadtuk az alkalmat és Román Nemzeti Bank által kibocsátott legkisebb címletek behajigálásával biztosítottuk magunkat afelől, hogy visszatérünk bepótolni mindazt, amire a rendkívüli helyzet miatt nem kerülhetett sor.
Közhely, hogy minden rosszban van valami jó, de általában igaz is. A járványhelyzet okozta drasztikus turisztikai visszaesésnek köszönhetően olyan egyedülálló élményekben lehetett részünk, mint például magunk lenni a Santa Maria Maggiore bazilikában, vagy éppen tizedmagunkkal a Szent Péter Bazilikában.
A Rómában töltött utolsó napunkon még délutánra szép sorok gyűltek össze az ottmaradt turistákból. Egy részüknek bizonyára komoly fejtörést okozott, hogy nem sokkal később hogyan hagyhatják el az aznap késő este elrendelt kijárási tilalom alatt a várost a tömeges repülőjárat-törlések közepette. Akik nem voltak közülük elég gyorsak és szemfülesek, azoknak valószínűleg nehéz dolguk volt a hazajutással kapcsolatban. De hát minek mentek oda?
Tekintsd meg képgalériánkat

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.