A karácsonyt általában mindenki a családdal tölti. Azonban akadnak olyan személyek is, akiknek ez bizonyos okokból nem adatik meg: egyedül élnek, elvesztették már a szeretteiket, nem tudnak hazautazni szentestére stb.

1. Tipp: Ne légy egyedül!

Vedd körül magad olyan személyekkel, akik kedvesek számodra. Lehetnek ezek az ismerőseid, barátaid, kollégáid, rokonaid. Ha nem tudtok személyesen találkozni a világjárvány miatt, akkor hívd fel őket telefonon, vagy videóüzenetben. Sőt már az előkészületben is jelen lehettek egymás életében: hangosítsátok ki egymást és főzzetek, süssetek együtt. Más lesz a hangulatod teljesen, hogyha van kivel főznöd a konyhában. Majd menj el szentmisére, vagy menj el olyan alapítványokhoz, egyesületekhez, akik szentestére programot szerveznek, betartva az előírásokat. Ha pedig nem érzed biztonságosnak, akkor marad az online csatlakozás. A mai modern technikai eszközöknek köszönhetően bárkinél ott lehetünk a fa alatt és együtt karácsonyozhatunk vele.

2. Tipp: Tedd különlegessé a Karácsonyt

Amiért egyedül töltöd a karácsonyt, az nem azt jelenti, hogy nem érdemled meg, hogy egy különleges karácsonyban legyen részed. Te pont olyan fontos vagy, mint a szeretteid, akiket megleptél volna egy különleges karácsonnyal. A te karácsonyod egyedül pont olyan értékes, mintha családban töltenéd. Ezért tervezd el időben. Gondold ki, hogy milyen színű lesz idén a fád, milyen ételeket fogsz készíteni, milyen zenét fogsz hallgatni, mivel és hogyan fogod dekorálni a házat stb. Készíts listát azokról a filmekről, amelyeket az év folyamán meg szerettél volna nézni, de nem volt rá időd, és szerezd be őket. Biztosítsd be magad jó könyvekkel, vegyél illatos fürdőt, gyújts mécseseket, egyél finom sütiket, írj hála-listát — ilyen és ehhez hasonló rituálékkal tedd különlegessé a karácsonyod, és segítsd át magad az egyedülléten. Élvezd a magad társaságában töltött időt, kényeztesd magad és tedd különlegessé a karácsonyod.

3. Tipp. Ajándékozd meg magad

4. Tipp. Gondolj pozitív dolgokra

Tudom, ezt könnyű mondani annak, aki nem tölti egyedül a karácsonyt, de hidd el, nem olyan vészes a helyzet. Az egyedüllét is lehet csodálatos, és a te karácsonyod is lehet gyönyörű, különleges és varázslatos attól még, hogy egyedül töltöd. Nézd meg, hogy mi lehet ennek az előnye. Például az, hogy végre olyan fát választasz, amilyet szeretnél, olyan színt és díszeket aggathatsz a fára, amilyet szeretnél, nem kell kompromisszumot kötnöd senkivel, nem kell azon törnöd a fejed, hogy kinek milyen ajándékot vegyél stb. Siránkozhatsz azon, hogy egyedül töltöd a karácsonyt, vagy pont ellenkezőleg, kihozhatod belőle a legtöbbet, és élvezheted az egyedüllét előnyeit is. Hiszen ne feledd, minden átmeneti. Lehet, hogy ebben az évben egyedül ünnepeltél, de az még nem azt jelenti, hogy ez örökre így is marad.

5. Tipp. Figyelj másokra

Néha a legjobb és legtöbb, amit magunkért tehetünk magányunkban, ha figyelmünket kifelé irányítjuk, és segítünk ott, ahol tudunk, annak, aki rászorul — és ettől a gesztustól már nem érezzük olyan magányosnak magunkat. Vedd észre, ha valakinek nehéz az egyedüllét a környezetedben, légy ott, tölts vele időt, hívd fel telefonon, vidítsd fel, mosolyogj rá. Együtt minden könnyebb.

6. Tipp. Írj hála-listát

A hála a legmagasabb rezgés, ezért képes felemelni minket az érzelmi mocsárból. Tudom, hogy baromságnak tűnik hálát adni egy magányos estén, de hidd el, hogy nem az. Miközben írod, rájöhetsz arra, hogy valójában milyen szerencsés is vagy, és hogy lehetne sokkal rosszabb a helyzet. Igen, lehet, hogy egyedül töltöd épp a karácsonyt, de hálás lehetsz azért, hogy megértél még egy karácsonyt, hogy egészséges vagy, hogy van tető a fejed felett, hogy volt pénzed karácsonyfára, hogy van étel az asztalodon, hogy ajándékot tudtál magadnak vásárolni, hogy vannak emberek, akiket felhívhatsz, vagy akik felhívnak, és boldog karácsonyt kívánnak stb. Minden hozzáállás kérdése, ezért próbáld nem sajnálni magad, hanem inkább hálát adni.

7. Tipp. Ha nagyon mélyen vagy, kérj segítséget

Ha úgy érzed, hogy a magány érzése nagyon erős, akkor kérj segítséget. Vannak lelkisegély szolgálatok, akik karácsony éjszakáján is fogadják a hívásokat. Beszélgess a szakemberekkel.

Az ünnepek közeledtével a magány érzése mindig felerősödik, akár egyedül élünk, akár párkapcsolatban, családban. A szeretet ünnepe előhozza, felerősíti bennünk annak az igényét és hiányát, hogy szeressünk és szeretve érezzük magunkat. És ez teljesen rendben is van, hiszen társas lények vagyunk, és szükségünk van arra, hogy megosszuk az életünket másokkal. Mikor nincs rendben mindez?

Általában, ha magányosak vagyunk, akkor kétféleképpen reagálunk. Vagy magunkba zárkózunk, bekuckózunk, ki sem megyünk nagyon házból — ezáltal még inkább megerősítjük magunkban a magány érzését, és sok esetben bele is kerülünk az önsajnálatba és az áldozat szerepbe. Vagy pont ellenkezőleg: programot programra halmozunk, mindenhova megyünk, lefoglaljuk magunkat, beosztjuk percről percre az életünket, csakhogy ne kelljen szembenéznünk a ténnyel, hogy mennyire magányosak vagyunk — ez azonban csak tüneti kezelés, önámítás és menekülés. A magány érzése csak ideig óráig terelhető el felszínes emberi kapcsolatokkal, aktivitással, zajjal.

Mitől is félünk valójában?

Nem attól félünk, hogy egyedül vagyunk, hiszen az egyedüllét bármennyire is furán hangzik, de természetes állapotunk. Életünk legmeghatározóbb eseményeit is egyedül csináljuk végig. Egyedül vergődünk át a szülőcsatornán, betegségeken is egyedül megyünk keresztül, hiába vannak ott mellettünk emberek, a tüneteket úgyis mi érezzük, és a halál pillanatát is egyedül csináljuk végig… Amitől félünk magányunkban, az nem más, mint önmagunk. Magányunkban szembe kell néznünk mindazzal, ami bennünk van. A magány csendjében ott vagyunk teljesen úgy, ahogy éppen vagyunk, csupaszon, kiszolgáltatottan. A magány csendjében nincs mese, nincs kamuzás, önámítás, ott visszatükröződik mindaz, ami nem működik, ami bűzlik, ami foglalkoztat, ami lehúz, ami felemészt, ami nem jó, ami bánt, ami fáj, amitől szenvedek… Az önmagunkkal való szembesülés nem könnyű. Néha félelmetes és fájdalmas. És persze, hogy tartunk ettől tudatosan vagy éppen tudattalan. Azonban előbb vagy utóbb szembe kell néznünk a magányunkkal. Nem menekülhetünk tőle míg a világ. A menekülés nem oldja fel a magány érzését bennünk.

Mit tehetünk?

És ha idáig eljutottunk, akkor már van erőnk változtatni is azon, ami nem tetszik, ami fájdalmas, ami lehúz stb. A magány állapotából átkerülhetünk az egyedüllét állapotába. Különbség van a kettő között. A magány lehúz, az egyedüllét épít. Hiszen amíg a magányban az önsajnálatban vergődöm, addig az egyedüllétben átkerülök egy cselekvő pozícióba, ahol már tudok döntéseket hozni magamért, és változtatni azon, amit megláttam és nem tetszik, vagy nem boldogít.