„Nagykároly egy igazi ékszerdoboza Románia nyugati régiójának és még Nyugat-Európában is sokan megirigyelnék, hogy egy ilyen impozáns és szépen felújított kastéllyal rendelkezik. Külön gratulálok mindezért a polgármesternek és a nagykárolyiaknak! Öröm, hogy ez az épület a kultúrát szolgálhatja, ahol ilyen kiállítások, mint a Böhm József gyűjteményből származó XX. századi erdélyi festők kiállítása is, amely generációkon keresztül a kultúrát táplálja és támogatja. Ez egy Erdély-centrikus gyűjtemény. Évszázadokon keresztül, hozzávetőlegesen a barokk megjelenéséig a főként protestáns Erdély nem a festészete miatt volt elismert, majd a XIX. század végén a Hollósi Simon és társai által megalapított Nagybányai Festőiskolának köszönhetően erőteljesebbé vált a képírás szerepe. Szerencsés találkozás történt Nagybányán, mivel az akkor bányászváros jellegét megőrizve az ideérkező festők még egy archaikus, festői világra találták rá. Majd az azt követő évtizedekben az iskola következő művésznemzedéke nyit a modern, az avantgárd felé is. Ez a kiállítás leginkább a partiumi festők, Tibor Ernő, Popp Aurél vagy éppen Macalik Alfréd munkáit mutatja be, akik ugyan megfordultak a Nagybányai Festőiskolában, de főként az alföldi Nagyvárad, Szatmár és környéke ihlette meg festményeiket, ahol teljesen mások a fények, a tájak, valamint ezt egészítik ki a polgári lét ihlette tematikák. A kiállítás kiegészíti az eddigi tárlatokat, akár a szász festők munkáit is, akik sohasem csatlakoztak más erdélyi iskolához. Gratulálok a szervezőknek és a gyűjtemény tulajdonosának is, akik szépen ötvözték a hely adottságait a gyűjtemény alkotásaival.”

A kastély báltermében elhangzó zongoraművek és megnyitóbeszédeket követően Böhm József szatmári származású, Németországban élő gyűjtő, neurológus vezette körbe a kiállítóteremben az egybegyűlteket:

„A kiállítást természetesen egy nagybányai festő, Nagy Oszkár munkájával próbáltuk megnyitni, a festmény hátterében a tipikus nagybányai kék és lila szín dominál. Ziffer Sándornak, már a neós mozgalom tagjaként egy csendéletet ábrázoló képét választottuk, majd Tibor Ernő nagyváradi festő Nagybányán készült képe következik. Amikor 1980-ban elmentünk Németországba Nagy Júlia rokonomnál hagytuk Szatmárnémetiben Szolnay Sándor festményét, majd több mint 40 év után visszavettük. A 25 éves fiam mondta, hogy ezt vissza kell venni. A következő kép egy szász festő képe, aki brassói volt és megfestette a feleségét, mint balerina. Érdekességként sokáig jobban ismerték a híres hegedűművész feleségét, mint magát a festőt. A zöld szín különböző variációi láthatóak a következő, Macalik Alfréd festményen, akit édesapám még ismert, hiszen a páciense volt. Majd Krizsán János egy nagybányai tájképe látható. A következő szintén Szolnay Sándor festmény, aki Kolozsváron nyit iskolát és tájképein, finom színátmenetein érezhető Cezanne festészeti hatása, míg a következő Honigberger, szász festő képe, akinél Edgar Degas stítusának befolyása érzékelhető. A legkeményebb kritikusaim egyébként a családomban vannak. Többször megkérdezik, hogy miért kell még egy kép, elég erős-e. A következő kép szintén egy szász művész olajképe, amely egy szász falut ábrázol és talán a japán kalligráfiák finomsága is érzékelhető rajta. Nagyon nehéz volt, hogy ezt a képet nem tudtuk más kép mellé állítani, de így külön szép élményt tud nyújtani. Aurel Popp képét is Nagy Júliától vettük meg, amely a szatmárnémeti vasút melletti temetőt ábrázolja, illetve a másik festménye Eger városát ábrázolja. A következő falon főleg portrék szerepelnek: Nagy István, aki a pasztell festészetben ismert, vagy éppen Macalik Alfréd első feleségét ábrázoló festménye. Egyszer édesapám elment Macalik Alfréd második feleségéhez, hiszen már nem először vett képet tőlük. Kérdezte a második feleségtől, hogy nem lehetne-e az első feleségről még egy festményt megvenni, a második feleség azt mondta, hogy doktor úr, az összeset elviheti a pincéből. Nagyvárad egykori szellemiségét nagyon jól visszaadja Tibor Ernő festménye, amely egy enteriőrt ábrázol. A 20-as-30-as években sikeres festő sokat állított ki Nyugaton is, például Svédországban, zsidóként azonban fiatalon a holokauszt áldozata lett. A kiállítás fellazításaként a következő sarokba Macalik Alfréd grafikamunkái kerültek, az egyik Kaffka Margitot ábrázolja, hiszen a nagykárolyi közönségnek ezt mindenképpen meg kell mutatni.”

Hans Eder festő 80 valahány éves gyermeke fogta meg talán a lényeget Böhm József gyűjtőről, amikor egyszer elment hozzá megvizsgálni, és az alábbiakat mondta neki: „De doktor úr, én azt hiszem, hogy ön jobban szereti a festészetet, mint a neurológiát. És végül is talán mindez érthető is, főleg ha lassan, mélyen és befelé tekintve nézzük mindezt a szépet ma, a kiállítás alatt, amely 2023. szeptember 22-ig tekinthető meg 9:00 és 17:00 között különlegesen szép, kastélyi környezetben, vagy bármikor a jövőben.