apa – Matusinka.ro

Családi idill Kilencedik rész

costanbernadett — Fri, 29 Jan 2021 06:06:40 +0000

Szerző: Csata Éva • Fotók: Pexels • 2021. január 29.

Családi idill

IX. rész

A család kegyelem.
Ajándék…
Ajándék lónak nem nézzük a fogát!
Kapjuk.
Beleszületünk.
Nem kell megváltoztatnunk.
Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.

Gyermekként a legnehezebb számomra a se veled se nélkül állapot volt. Hiszen apus gyakran visszajárt. Nem tudom mikor érkezett, de gyakran aludt nálunk. Volt, hogy reggel kitámolygott a szobából álmosan, mintha soha nem is történt volna meg a szakítás, a válás, amely bennünket taccsra tett, a nehézségek, amelyek ezt követően jöttek sorozatosan. Csak ott volt.

Álmosan, szomjasan és bugyiban. Mint egy akármilyen apuka, akinek vannak hétfői és keddjei a családjával. Apusnak azonban csak éjszakái voltak és reggelei. Amikor arról kérdeztek bennünket, hogy családi állapot — soha nem tudtam éppen hányadán is állunk. Megjelent előttem a számigáló anyus képe, ahogy a pénz és családi könyvelés fölé hajolva ütemesen veregeti gondolkodás közben az írószere végével a lap szélét. És az álmos apus, aki kijön reggelente bugyiban a közös hálóból. Ami hol közös, hol nem. De hogy mitől is függ a közös párna, azt én soha nem tudhatom, mert nem rám tartozik.

Anyussal aznap éjjel, amikor beálltunk a legurított borral, erről is beszélgettünk. Anyus azt mondta, ekkor kezdtek egymásra találni. Kötöttségek nélkül. Csak úgy, egy férfi és egy nő felállásban. Nem mint anya és apa. Csak ketten a világ ellen. Akkor kérdeztem meg először azt is, hogy akkor meg minek kellett szűkölködnünk, miért nem fogadott el pénzt, minek kellett eljátszani a büszke és önálló nőt. — Na de kérlek, kiáltott fel felháborodottan — prostituált nem vagyok! Nem engedhettem meg, hogy a pénz elaljasítsa azt, ami kettőnk között végre, annyi év után elkezdett kibontakozni. És ez ment, miközben apus látszólag folytatta életét. Párhuzamosan a miénk mellett. Ismerkedett, programjai voltak, nőket hajtott fel és közben ott volt neki anya. Az örök Nő. Végzetének asszonya. Az egyetlen… — legalábbis elmondása szerint.

Házasodott, vált.
Házasodott, vált.
A második feleségét még megismertük.
Energiát fektettünk bele, hogy közös programokat szervezzünk, elfogadjuk és megszeressük egymást.
Persze nem működött.
De ez egy teljesen más történet.
Annyira volt lehetetlen és felfoghatatlan ez a bonyodalom, amelybe ők keverték magukat és két másik, ártatlan nőt, hogy erre a fundamentumra egyszerűen nem lehetett kapcsolatot építeni.
A harmadik feleséget már nem is ismertem.
Ha apussal találkoztunk és bizony erre gyakran került sor — házon kívül tettük.
Ekkor már tudtam, éreztem, a kanyarban a válás.
És ott is volt.
Tiszavirág életű volt apus harmadik házassága.
Majd egyedül maradt.
Elcsendesedett.
Megváltozott.
Mintha elveszítette volna a reményt, hogy a szerelem valaha is rátalál.
Bezárta az ajtókat és ablakokat, lemondta a programjait és napokra kikapcsolta a telefonját.

Mivel életemnek egy olyan szakaszában tartottam éppen, amikor nekem is teljes bevetéssel élnem kellett — ez nem zavart.
Bosszantott, de nem tulajdonítottam ennek nagyobb figyelmet a kelleténél. Aztán egymásra találtak.
Felfoghatatlan, megérthetetlen, de sorsszerű.
Ők, ketten a világ ellen — a közös háló belsejében.
Válás után.
Éjszakáról éjszakára.
Éjszakától éjszakáig.
Ígéretek, feltételek, elvárások és sallangok nélkül.

Majd ők ketten, a világban.
Végre utolérve önmagukat és egymást.
Ilyenek voltak anyusék.
Egyediek, eredetiek, szeretetreméltóak, emberibbek, mint bárki más.

Csata Éva szociálpedagógus fogyatékosokat segítő civil szervezetet vezet, és ír. Ez a hobbija, a gyógyszere, a terápiája és lételeme. Családi idill című írását a Matusinka közölheti elsőként, még mielőtt könyv születne belőle, tehát olvasóink igazi premiernek lehetnek követői hétről hétre. A naplószerűen megírt mű részleteivel péntekenként jelentkezünk, ígérjük, ugyanolyan mélységeket és magasságokat járhatunk végig a bemutatott családdal, mint a Nagytatával, kicsit más terek, helyszínek, szereplők mutatkoznak be, de az élmény, az esszencia, a lelkünket megszólító matéria marad, magukkal sodró gondolatok és történések várnak ránk, a sorok rágódásra alkalmasak!

A szerző Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:

• Homokóra láncostól

• Vér és döntés

• Barnabás, a vigasztalás fia

• Láncok az időben

• Génjeimben a hiba

Előkészületben:

• Egy élettel tartozom

• Génjeimben a hiba II

• Bennem a létra

Még több részt találsz itt.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.

The post Családi idill Kilencedik rész appeared first on Matusinka.ro.

Családi idill nyolcadik rész

costanbernadett — Fri, 22 Jan 2021 10:27:38 +0000

Szerző: Csata Éva • Fotók: Pexels • 2021. január 22.

Családi idill

VIII. rész

A család kegyelem.
Ajándék…
Ajándék lónak nem nézzük a fogát!
Kapjuk.
Beleszületünk.
Nem kell megváltoztatnunk.
Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.

Szexuális életük semmilyen nem volt. Kielégítő meg nem lehetett semmilyen szinten. Anyust mélyen és hosszú évekig befolyásolta első férje erőszakossága. Elmehetett volna terápiára, helyrehozhatták volna, megemészthette volna és eltehette volna lelkének egy olyan zugába, ahonnan többé nem befolyásolta volna az életét, de anyus jobban szerette ezt elérhető helyre tenni.

Gyakran előkapta, használta, nézegette és csámcsogott rajta. Ehhez sem apus szeretete, sem helyzet-humora, sem egészséges hozzáállása, sem szeretetnyelve nem volt elegendő. Ezzel anyusnak kellett elbánnia. És ahhoz, hogy mindez megtörténjen, éveknek kellett eltelnie. Kár, mert ezáltal nem adott esélyt maguknak a boldog életre. Nem adott esélyt önmagának a boldogságra és arra, hogy szeressen és szeretve legyen. A legfurcsább természetesen az, hogy a végén elég volt egyetlen egy szó, mint egy kulcs, amely képes volt elzárni azt a szellemet benne, amely megkeserítette úgy az ő, mint apus és természetszerűleg a mi életünket is.

Hogy apus a félrelépésekkel mit is keresett, erre is felnőttként igyekeztem megtalálni a válaszaimat. Hogy megérthessem őt, őket és semmiképpen ne vigyem ezeket a játszmákat magammal, felnőttkori meghatározó szerepeimbe. Nem akartam egy megkeseredett, hisztis fehérnéppé avanzsálni magam, aki ráadásul betegesen féltékeny is, mert ezt látta, és a szexet nem tartópillérként kezeli, hanem beteges tabuként, járulékos rosszként, ahogyan anyus tette évekig. Ne érts félre, nem ítélkezem. A megértést, az elfogadást keresem, mert ezek kruciálisak az én lelki egészségemet tekintve!

Apust akkor sikerült a legmélyebben éreznem, megfognom, megértenem, amikor anyus azon a meghatározó napon kifestette magát a tőlünk kapott sminkkészlettel, felvette a soha nem használt kiskosztümét és köszönés nélkül lelépett. Nyilván, gyermekként a mi szemünkben apus volt a hunyó. Hiszen egyszerű gyermeki logikával, ha apus normálisan viselkedik, itthon van, hazajár idejében, meghúzza magát, nem csapja be anyust, akkor ezekre a cirkuszokra nem kerül sor. Akkor ezt a meghatározó és mindannyiunk életét befolyásoló napot elkerülhettük volna. De utólag tudom, szükség volt erre. Ha apus megül a meleg szarban, amit anyus kavart ki — és elnevezi életnek, soha esélyünk sem lett volna a gyógyulásra, a normalitásra, illetve nekik az egymásra találásra.

Apus aznap este vacsorával várt be bennünket. Elódáztuk a hazatérés pillanatát. Addig játszottunk kint, míg már az orrunkig se láttunk. Aztán majd míg minden barátunkat hazaszólították. Aztán egyszer csak szembe kellett néznünk az elkerülhetetlennel, nevezetesen azzal, hogy anyus nem jön haza, hogy apus vár minket az igazsággal, amely bármilyen is lesz, fájni fog. Hiszen változást hoz mindnyájunk életében.

Apus megetetett és odatett fürdeni mindkettőnket, majd bekísért a szobába és a sötétségben mesélni kezdett. Arról mesélt, hogy milyen nyomot hagyott benne az a nap, amikor anyával találkozott. Élete szerelmének nevezte őt. Olyan egymásra találásnak, amely mellett nem lehet elmenni. Azt mondta, hogy ez a szerelem örökre kitart. Ezt nem nyirbálhatja meg semmi. És, hogy most ugyan nehéz időszakon mennek keresztül, de a legfontosabb számunkra az kell legyen, hogy szeretik egymást. Mindennek ellenére is. És még ennél is jobban szeretnek bennünket. De az emberi élet nem arról szól, hogy a szülők megkímélik gyermekeik életét.

Hanem sokkal inkább arról, hogy feladattal jövünk a világra. Eszközöket kapunk és családtagokat, barátokat kapunk, akiknek a segítségével eleget tudunk tenni ezeknek a kihívásoknak.

Anya távozása egy ilyen kihívás. Önmagát keresi. És azt nem az anyaszerepében fogja megtalálni, itthon, hanem egy semleges helyen, ahol minden szereptől mentesen önmaga lehet. És ezektől nem kell félni. Az anyaság meghatározó az életében és vissza fog térni hozzánk. És amikor visszatér, több lesz és jobb lesz, hiszen sokkal közelebb lesz önmagához, mint eddig bármikor. Miközben beszélt hozzánk, azon gondolkodtam, ha ennyire szereti, ennyire érzi és érti, miért nem áll mellette. Miről szólnak a megcsalások? Mivel nem találtam magamban a válaszokat, feltettem hát a kérdést hangosan is. Apa hosszú ideig hallgatott. Azt hittem nem hallotta a kérdést. Végül azonban megszólalt.

A hangja teljesen más színben csengett, mint addig.
Egy férfinek — kezdte — szükségletei vannak.
Fizikai, lelki, szellemi.
A fizikai olyan, mint az evés, ivás, alvás, mozgás.
A lelki — mint a szeretet — emberek és Isten iránt.
Illetve a szellemi, mint a tanulás öröme, egy jó könyv kiolvasása, vagy egy nagyon szuper mozifilm, vagy színdarab megnézése.
Felnőtteknél a fizikai és lelki szükségletek összefonódása találkozik a szerelemben.
Anya erre az összefonódásra nem képes.
Mert nem tudja átadni magát.
Mert fél.
Retteg, hogy becsapják, átverik, bántják.

Anya egy általa elbarikádolt barlangban él lelkileg és testileg.
És ő ebből a barlangból szeretné mindenáron kicsalogatni.
Hogy sikerül-e vagy sem, nem tudhatja.
De, hogy nem riad vissza semmilyen eszköz használatától, az is biztos.
Mert a kettőjük találkozása, szerelme egy életre szól.
Abból is az örök életre.
És, hogy az ők szerelmükben nem tényező az idő és a tér.
Valamikor győzni fog.
Megtalálja anyut. Ott mélyen bent, a barlang sötétjében és kihozza őt.
Apus harcai ellenére a sötétségtől való szabadulás egyéni akció volt.
Igaz, hogy apus lelkiekben ott áll anyus lelki barlangja előtt, de anyusnak egyedül kellett döntést hoznia és elhagynia azt.

Csata Éva szociálpedagógus fogyatékosokat segítő civil szervezetet vezet, és ír. Ez a hobbija, a gyógyszere, a terápiája és lételeme. Családi idill című írását a Matusinka közölheti elsőként, még mielőtt könyv születne belőle, tehát olvasóink igazi premiernek lehetnek követői hétről hétre. A naplószerűen megírt mű részleteivel péntekenként jelentkezünk, ígérjük, ugyanolyan mélységeket és magasságokat járhatunk végig a bemutatott családdal, mint a Nagytatával, kicsit más terek, helyszínek, szereplők mutatkoznak be, de az élmény, az esszencia, a lelkünket megszólító matéria marad, magukkal sodró gondolatok és történések várnak ránk, a sorok rágódásra alkalmasak!

A szerző Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:

• Homokóra láncostól

• Vér és döntés

• Barnabás, a vigasztalás fia

• Láncok az időben

• Génjeimben a hiba

Előkészületben:

• Egy élettel tartozom

• Génjeimben a hiba II

• Bennem a létra

Még több részt találsz itt.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.

The post Családi idill nyolcadik rész appeared first on Matusinka.ro.

Családi idill Hetedik rész

costanbernadett — Fri, 15 Jan 2021 05:07:28 +0000

Szerző: Csata Éva • Fotók: Pexels • 2021. január 15.

Családi idill

VII. rész

A család kegyelem.
Ajándék…
Ajándék lónak nem nézzük a fogát!
Kapjuk.
Beleszületünk.
Nem kell megváltoztatnunk.
Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.

Anyus, amikor aznap este berúgtunk, mint a bálám szamara, éppen erre világított rá. Számára talán ez volt a legnagyobb tanulság. Hogy volt erejük, türelmük és kellő bölcsességük nem elengedni egymást. Felháborodottan kaptam fel a fejem. A bennem élő, örökre szenvedő kamasz vehemenciájával.

Anya, ne hülyéskedj! Miért mondod, hogy nem engedtétek el egymást. Hiszen elváltatok. — Külön költöztünk. Elmondtam volna ezt neked, nektek, de nem voltatok elég idősek ahhoz, hogy meg tudjátok érteni. Apád várt rám. Én meg szemet hunytam afelett, hogy a két sikertelen házasságában engem keresett. Az irántam való szerelmét próbálta meg kiélni. — És a nőkkel, akiket elvett, akiknek szintén derékba törte, tönkrevágta az életét, velük mi lesz? Az ő szenvedésükkel és fájdalmukkal ki foglalkozik? — Apád nem szerette őket. Apád engem szeretett. Engem keresett bennük. S mivel nem talált, továbbállt. Jobb is nekik, hogy továbblépett, elment. Mert miközben felém közeledett, képtelen volt mást szeretni, mint engem. Milyen élet az, amikor egy pótlék vagy? Mindenkinek esélye van a szerelemre. Annak a két nőnek is. Akik minden bizonnyal azóta már meg is találták.

Ezzel már nem vitatkozhattam. Főként, mert a bornak köszönhetően nem maradtak koherens gondolataim és megalapozott érveim. Gyermek lettem, akinek a szülei egymásra találtak. És ennél fontosabb nem volt. Apus a pályaválasztását sem kapkodta el. Mindent kipróbált addig a pontig, amíg meg nem állapodott ott, azon a helyen, ahol a legjobban érezte magát. Dolgozott gyárban, műhelyben, edzőként, majd mindezt egyszerre, egy időben, aztán mentősofőrként, ekkor ismerte meg anyát is. Majd innen teherautó sofőrként hosszabb utakat vállalt, de mivel ritkán lehetett otthon, bántotta, és innen is dobbantott. Saját vállalkozásba kezdett, ahol aztán kisebb, majd nagyobb sikerein felbuzdulva, végre megállapodott.

Anyus büszkesége azonban megakadályozta, hogy segíthessen bennünket anyagilag. Miután anyus kidobta, többszöri megcsalását követően, kijelentette, hogy nem igényli semmiben a segítségét, eltart ő bennünket egyedül is. Így történt, hogy apus a CEC-ben gyűjtögetett nekem és Petinek, miközben mi elég gyakran szűkölködtünk. Mindenünk megvolt, de ehhez komolyan számolgatnunk kellett. Anyus már elég korán rászoktatott bennünket erre.

Így történhetett meg, hogy míg a srácok önfeledten költekeztek, Peti és én háromszor is átszámoltuk egy este alatt a torkunkon legurított sör árát. Apus házasságtörése csak anyus magyarázatának fényében vált érthetővé.

Gyerekként csak a cirkuszokra figyeltünk. Soha nem értettem meg apust, hogy miért nem diszkrétebb, miért keresi mindenáron a feszültség generálását. Miért akar vitát kirobbantani. Mert nem egyszerűen csak házasságot tört, hanem valósággal kereste az anyussal való konfrontációt. És anyust egy dolog borította ki igazán, ha hazudtak neki vagy becsapták. Érzékeny volt a barátságaira, amelyeket nagy gonddal mindig rosszul választott és menedzselt. Érzékeny volt a hazugságra, és mindent elkövetett, hogy apust ebbe a csapdába belehajszolja. Aki önként, lehajtott fejjel be is sétált, hogy aztán legyen min rágni egymásról az eleven húst.

Állandó önbizalomhiánnyal küzdött, amellyel szemben mintha soha nem akarta felvenni a küzdelmet. És utólag úgy vélem, nagyon nehéz egy olyan embert szeretni, aki nem szereti önmagát. És rettenet nehéz megtalálni a szépséget abban, aki mintegy védőfalként, elrejti ezt önmagában.
Mert anyus ezt tette.

Csata Éva szociálpedagógus fogyatékosokat segítő civil szervezetet vezet, és ír. Ez a hobbija, a gyógyszere, a terápiája és lételeme. Családi idill című írását a Matusinka közölheti elsőként, még mielőtt könyv születne belőle, tehát olvasóink igazi premiernek lehetnek követői hétről hétre. A naplószerűen megírt mű részleteivel péntekenként jelentkezünk, ígérjük, ugyanolyan mélységeket és magasságokat járhatunk végig a bemutatott családdal, mint a Nagytatával, kicsit más terek, helyszínek, szereplők mutatkoznak be, de az élmény, az esszencia, a lelkünket megszólító matéria marad, magukkal sodró gondolatok és történések várnak ránk, a sorok rágódásra alkalmasak!

A szerző Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:

• Homokóra láncostól

• Vér és döntés

• Barnabás, a vigasztalás fia

• Láncok az időben

• Génjeimben a hiba

Előkészületben:

• Egy élettel tartozom

• Génjeimben a hiba II

• Bennem a létra

Még több részt találsz itt.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.

The post Családi idill Hetedik rész appeared first on Matusinka.ro.

Családi idill Apa VI. rész

costanbernadett — Fri, 08 Jan 2021 04:57:51 +0000

Szerző: Csata Éva • Fotók: Unsolash • 2021. január 8.

Családi idill

Apa VI. rész

A család kegyelem.
Ajándék…
Ajándék lónak nem nézzük a fogát!
Kapjuk.
Beleszületünk.
Nem kell megváltoztatnunk.
Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.

Apa városi gyerek volt. Ízig-vérig. Nagymenő, tróger apával. Csodaszép anyával. Apus édesanyja nagyon gazdag család sarja volt. Ahol egy dolog számított – a pénz, és amit mások a te vagyonodról gondolnak.

Aztán mamus megismerte tatit. Aki mezítláb kergette a lányokat, miközben ők, éppen a folyóparton piknikeztek akkori vőlegényével, csipketerítőn, öltönyben, magas sarkúban és természetesen szolgákkal és csipkés kesztyűvel. Mamus vágyakozva bájolta szemeivel a napbarnított, félmeztelen férfit. Életében nem látott még ennyi szabadságot egy helyen.

Tati a szabadság volt maga.
Az öröm, az élet, a szeretet, a szabadság és a szabad szerelem.
Mamus elhatározta, ha kell a föld alól is előszedi tatit.
És megtette.
Még aznap hazaérve a piknikről ráállította öccsét a férfi felkutatására.
Kiderült, hogy Tati a város egyik legnagyobb vagánya.
Motorozik, úszik, lovagol, lovas pólózik, nőzik, kirándul, verekedik, iszik, utazik – egyszóval, él.
Mami életet akart.
Tatit akarta azzal együtt, ami volt.

Igazi családi legenda mami szüleinek kiborulása. A szöktetés. Az első évek nincstelen szabadsága, ahogy annak a ténye is, hogy mami soha de soha nem volt képes levetkőzni azokat a korlátokat, amelyekkel született és amelyek közé neveltetésével szorították. Ez letagadhatatlanul nyomot hagyott a családon. Mami szökésének ötvenedik évén túl is késsel-villával ette a gyümölcsöt, a fagylaltot, a rahátot, a mogyorót. Kiöltözött a vacsorához. Felemelte a kisujját kávéivás közben és hosszú szipkából szívta a cigarettát, hogy ne legyen dohányszagú a keze.
De Tatit imádta.

Ha megjelent szerelme, deres fejjel is elpirult. Mint egy szerelmes kiskorú. Tati volt mindene. Ahogy ő is Tatinak. Szerelmük mindent legyőzött. Családi drámákat, betegségeket, elhunyt magzatokat, nőket és férfiakat, akik megkörnyékezték a kettőjük között lévő egységet, italba fojtott fájdalmakat, háborúból – kettőt, mamiék bujkálását az oroszok elől a ház padlásán, a sorshúzást, hogy melyikük mentse meg – saját magát prédaként odadobva az orosz katonáknak – a padláson bujkáló többi nőt.

Apus innen jött.
Apus ismerte, látta és tapasztalta a boldogságot és a szerelmet.
És ezek is ismerték apust.
De anyánál nem sikerült megtörnie a jeget.
Anya maga volt a jég.
Nem volt elég a feltétel nélküli szerelem melege.
Egy életidő kellett, hogy anyában megolvassza azt, ami megakadályozta a boldogságát.
Apus biztonságban érezte magát ahhoz, hogy megtegyen mindent annak érdekében, hogy megtalálja magát.

Sportolt, népszerű, egészséges, izmos, szép és kívánatos volt, de mindenekelőtt örökölte a Tati szabadságát.
Ennek a szabadságnak a kisugárzása volt vonzó a legtöbb nő számára.
Hogy apus mindent mert.
Nem voltak számára korlátok és tabuk.
Ő volt és a világ.
Ő volt a világ.
Amikor anyust megismerte, akkor sem gondolkodott egy percig sem a következményeken.
Csak a cél lebegett a szeme előtt.
Hogy meg kell menteni a szerelmet. A szerelmet és az életet.

Csata Éva szociálpedagógus fogyatékosokat segítő civil szervezetet vezet, és ír. Ez a hobbija, a gyógyszere, a terápiája és lételeme. Családi idill című írását a Matusinka közölheti elsőként, még mielőtt könyv születne belőle, tehát olvasóink igazi premiernek lehetnek követői hétről hétre. A naplószerűen megírt mű részleteivel péntekenként jelentkezünk, ígérjük, ugyanolyan mélységeket és magasságokat járhatunk végig a bemutatott családdal, mint a Nagytatával, kicsit más terek, helyszínek, szereplők mutatkoznak be, de az élmény, az esszencia, a lelkünket megszólító matéria marad, magukkal sodró gondolatok és történések várnak ránk, a sorok rágódásra alkalmasak!

A szerző Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:

• Homokóra láncostól

• Vér és döntés

• Barnabás, a vigasztalás fia

• Láncok az időben

• Génjeimben a hiba

Előkészületben:

• Egy élettel tartozom

• Génjeimben a hiba II

• Bennem a létra

Még több részt találsz itt.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.

The post Családi idill Apa VI. rész appeared first on Matusinka.ro.

Családi idill V. rész Apa

costanbernadett — Fri, 25 Dec 2020 05:11:16 +0000

Szerző: Csata Éva • Fotók: Unsolash, Pexel • 2020. december 25.

Családi idill

Apa V. rész

A család kegyelem.
Ajándék…
Ajándék lónak nem nézzük a fogát!
Kapjuk.
Beleszületünk.
Nem kell megváltoztatnunk.
Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.

Apa egy született mókamester. Az élete nem volt könnyű, dráma drámát ért, de ahogy ő tudott ezeken végigmenni, senki más. Ha egyetlen történetet kell mesélnem apáról, akkor az a piacé. Ahol sétálgattunk a válásukat követő időben.

Kamasz voltam. Lázongó, ideges, csalódott, összezavarodott kamasz. Apával ritkán találkozhattam. Soha nem tudtam, hogy miért. Szerintem mindkettőnknek fájt ez a mesterségesen megrendezett találka. Apa-gyermek kapcsolat a megszokott környezetben válik meghitté, bensőségessé. Ha hazajött, márpedig gyakran járt, ott folytattuk, ahol akkor abbahagytuk. Amikor azonban kint kellett találkoznunk cukrászdákban, vendéglőkben, csónakázni, korcsolyázni vagy mozizni – nem találtuk szerepeinket és az abban felajánlott helyünket.

Így aztán a megszokottból való kizökkenés alkalmat teremtett a nagy megnyílásoknak, beszélgetéseknek, amik ritkán esnek meg és fájdalmakkal vannak átitatva. A piacon mentünk végig éppen. Apa akkoriban eldöntötte, hogy megad mindent, amire nem jut a közösből. Elsétáltunk egy stand mellett, mire felkiáltottam – te Úr Isten, fujj, a legszarabb tanárnőm is pontosan ilyen kardigánba jár. Mire apa: – Vegyük meg és égessük el! Aznap délután a frissen vett kardigánnal kisétáltunk a folyópartra.

Akkora tüzet gyújtottunk, mint az indiánok.
Inkább melege volt, mint füstje.
Inkább lángnyelvei, mint valósága.
És arra vetettük rá a kardigánt. Apa azt ajánlotta, hogy kívánjam rá minden egyes olyan pillanatomat, ami sebeket ejtett rajtam.
Megtettem.
Onnantól kezdve mintha valami megváltozott volna.
Valószínű csak bennem. És nem a tanárnő alakult át, aki mit sem sejtett erről a kis családi szeánszról.
Könyveket kezdett ajánlani, miután elkapott a pad alatt olvasni.
Esszét íratott velem olyan témákról, amelyek sokkal érdekfeszítőbbek voltak, mint a kötelező tananyag és megszerette velem azt a tantárgyat, aminek első körben esélyt sem adtam.
Nos, ez volt apa.
A varázsló.

Aki megmentette akkor, aznap éjjel a mentőn szenvedő anyát, a gonosz szörny kezéből, ezáltal egy új életesélyt biztosítva neki. Amit igaz, hogy anya nem használt, de előtte volt mindvégig. Egy karnyújtásnyira.

Amikor anyával berúgtunk – erre utalt:
– Apád nem volt egy mintaférj, de a házasságunk kudarca az én hozzáállásomnak volt köszönhető. Szeretett, szerettem, csak soha nem tudtunk egy hullámhosszra kerülni. Mert engem elvakított a fájdalom, őt meg a megmentésem feletti csalódás. Harminc évnek kellett eltelnie, hogy utolérjük egymást. Ő egy kicsit megálljon, én meg begyorsítsak. De innentől kezdve már az örök életig. Mert ennyire köttetnek a házasságok…

Csata Éva szociálpedagógus fogyatékosokat segítő civil szervezetet vezet, és ír. Ez a hobbija, a gyógyszere, a terápiája és lételeme. Családi idill című írását a Matusinka közölheti elsőként, még mielőtt könyv születne belőle, tehát olvasóink igazi premiernek lehetnek követői hétről hétre. A naplószerűen megírt mű részleteivel péntekenként jelentkezünk, ígérjük, ugyanolyan mélységeket és magasságokat járhatunk végig a bemutatott családdal, mint a Nagytatával, kicsit más terek, helyszínek, szereplők mutatkoznak be, de az élmény, az esszencia, a lelkünket megszólító matéria marad, magukkal sodró gondolatok és történések várnak ránk, a sorok rágódásra alkalmasak!

A szerző Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:

• Homokóra láncostól

• Vér és döntés

• Barnabás, a vigasztalás fia

• Láncok az időben

• Génjeimben a hiba

Előkészületben:

• Egy élettel tartozom

• Génjeimben a hiba II

• Bennem a létra

Még több részt találsz itt.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.

The post Családi idill V. rész Apa appeared first on Matusinka.ro.

apa – Matusinka.ro

Családi idill Kilencedik rész

Megosztom:

Családi idill

IX. rész

A család kegyelem. Ajándék… Ajándék lónak nem nézzük a fogát! Kapjuk. Beleszületünk. Nem kell megváltoztatnunk. Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.

Majd ők ketten, a világban. Végre utolérve önmagukat és egymást. Ilyenek voltak anyusék. Egyediek, eredetiek, szeretetreméltóak, emberibbek, mint bárki más.

A szerző Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:

• Homokóra láncostól

• Vér és döntés

• Barnabás, a vigasztalás fia

• Láncok az időben

• Génjeimben a hiba

Előkészületben:

• Egy élettel tartozom

• Génjeimben a hiba II

• Bennem a létra

Családi idill nyolcadik rész

Megosztom:

Családi idill

VIII. rész

A család kegyelem. Ajándék… Ajándék lónak nem nézzük a fogát! Kapjuk. Beleszületünk. Nem kell megváltoztatnunk. Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.

Hanem sokkal inkább arról, hogy feladattal jövünk a világra. Eszközöket kapunk és családtagokat, barátokat kapunk, akiknek a segítségével eleget tudunk tenni ezeknek a kihívásoknak.

A szerző Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:

• Homokóra láncostól

• Vér és döntés

• Barnabás, a vigasztalás fia

• Láncok az időben

• Génjeimben a hiba

Előkészületben:

• Egy élettel tartozom

• Génjeimben a hiba II

• Bennem a létra

Családi idill Hetedik rész

Megosztom:

Családi idill

VII. rész

A család kegyelem. Ajándék… Ajándék lónak nem nézzük a fogát! Kapjuk. Beleszületünk. Nem kell megváltoztatnunk. Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.

Így történhetett meg, hogy míg a srácok önfeledten költekeztek, Peti és én háromszor is átszámoltuk egy este alatt a torkunkon legurított sör árát. Apus házasságtörése csak anyus magyarázatának fényében vált érthetővé.

A szerző Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:

• Homokóra láncostól

• Vér és döntés

• Barnabás, a vigasztalás fia

• Láncok az időben

• Génjeimben a hiba

Előkészületben:

• Egy élettel tartozom

• Génjeimben a hiba II

• Bennem a létra

Családi idill Apa VI. rész

Megosztom:

Családi idill

Apa VI. rész

A család kegyelem. Ajándék… Ajándék lónak nem nézzük a fogát! Kapjuk. Beleszületünk. Nem kell megváltoztatnunk. Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.

Apa városi gyerek volt. Ízig-vérig. Nagymenő, tróger apával. Csodaszép anyával. Apus édesanyja nagyon gazdag család sarja volt. Ahol egy dolog számított – a pénz, és amit mások a te vagyonodról gondolnak.

A szerző Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:

• Homokóra láncostól

• Vér és döntés

• Barnabás, a vigasztalás fia

• Láncok az időben

• Génjeimben a hiba

Előkészületben:

• Egy élettel tartozom

• Génjeimben a hiba II

• Bennem a létra

Családi idill V. rész Apa

Megosztom:

Családi idill

Apa V. rész

A család kegyelem. Ajándék… Ajándék lónak nem nézzük a fogát! Kapjuk. Beleszületünk. Nem kell megváltoztatnunk. Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.

Apa egy született mókamester. Az élete nem volt könnyű, dráma drámát ért, de ahogy ő tudott ezeken végigmenni, senki más. Ha egyetlen történetet kell mesélnem apáról, akkor az a piacé. Ahol sétálgattunk a válásukat követő időben.

Aki megmentette akkor, aznap éjjel a mentőn szenvedő anyát, a gonosz szörny kezéből, ezáltal egy új életesélyt biztosítva neki. Amit igaz, hogy anya nem használt, de előtte volt mindvégig. Egy karnyújtásnyira.

A szerző Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:

• Homokóra láncostól

• Vér és döntés

• Barnabás, a vigasztalás fia

• Láncok az időben

• Génjeimben a hiba

Előkészületben:

• Egy élettel tartozom

A család kegyelem.
Ajándék…
Ajándék lónak nem nézzük a fogát!
Kapjuk.
Beleszületünk.
Nem kell megváltoztatnunk.
Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.

Majd ők ketten, a világban.
Végre utolérve önmagukat és egymást.
Ilyenek voltak anyusék.
Egyediek, eredetiek, szeretetreméltóak, emberibbek, mint bárki más.

A család kegyelem.
Ajándék…
Ajándék lónak nem nézzük a fogát!
Kapjuk.
Beleszületünk.
Nem kell megváltoztatnunk.
Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.

A család kegyelem.
Ajándék…
Ajándék lónak nem nézzük a fogát!
Kapjuk.
Beleszületünk.
Nem kell megváltoztatnunk.
Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.

A család kegyelem.
Ajándék…
Ajándék lónak nem nézzük a fogát!
Kapjuk.
Beleszületünk.
Nem kell megváltoztatnunk.
Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.

A család kegyelem.
Ajándék…
Ajándék lónak nem nézzük a fogát!
Kapjuk.
Beleszületünk.
Nem kell megváltoztatnunk.
Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.