Nekem személy szerint sok mindent. Például azt, hogy az élet mennyire törékeny, hogy egy kis láthatatlan vírus egy egész világot képes a markában tartani, hogy egyik pillanatról a másikra megváltozhat az életünk, az életvitelünk, hogy minden mennyire bizonytalan, hogy megtörténhetnek olyan dolgok, amiről sosem gondoltunk volna, hogy megtörténnek, hogy mennyire nincs kontrollunk, és hogy mekkora önbecsapás azt hinni, hogy van.

Megtanultam hálás lenni minden nap azért, hogy egészséges vagyok, hogy egészséges a családom.
Megtanultam örülni az apró dolgoknak, például egy telefonhívásnak, egy hogy vagy kérdésnek, egy finom ételnek, italnak, egy testvéri beszélgetésnek, a friss levegőnek, egy sétának…
Megtanultam elfogadni az elfogadhatatlant, azt, hogy ártatlan emberek esnek egy láthatatlan vírusnak az áldozatául, hiába írunk 2020-at. És igen, van ilyen.

Megtanultam alázatos lenni az ÉLET előtt, hiszen esélyünk sincs vele szemben — ezt ebben az évben nagyon jól láthattuk és tapasztalhattuk.
Megtanultam, hogy még mindig kicsik vagyunk, hiába küldünk robotokat a Holdra mintáért.
Megtanultam, hogy bízzak magamban, a testemben, az immunrendszeremben.
Megtanultam jobban vigyázni a testemre, a lelkemre, az elmémre, hiszen figyelnem kellett, hogy mit eszem, hogy mit nézek, olvasok, hallgatok, azért, hogy támogassam az immunom.

Megtanultam szelektálni az információk között és megtanultam határt szabni a felém áramló információknak a saját lelki és szellemi jólétem érdekében.
Megtanultam, hogy kik az igazán fontosak.
Megtanultam, hogy akinek nem vagyok fontos, az nekem se legyen fontos.
Megtanultam kordában tartani a félelmemet, a szorongásaimat.
Megtanultam, hogy amire nincs ráhatásom, amit nem tudok befolyásolni, azt engedjem el.

Megtanultam bízni. Bízni az orvosokban, abban, hogy semmi nem tart örökké, hogy egyszer ennek is vége lesz, hogy rossz után újra jónak kell jönnie.
Megtanultam megélni az érzéseim, nem menekülni előlük.
Megtanultam, hogy együtt sok mindenre képesek vagyunk, hiszen számtalan páratlan összefogásnak, segítségnyújtásnak lehettünk tanúi.
Megtanultam, hogy bár közhely, de valóban az egészség a legfontosabb, hiszen ha az van, akkor minden megoldható.

Megtanultam magammal lenni.
Megtanultam szórakoztatni magam, jó társasága lenni saját magamnak.
Megtanultam, hogy a család az család, és ők mindig ott vannak nekem.
Megtanultam nem félni miközben egy vírus félelemben tart egy világot.
Megtanultam jobban értékelni, amim van.
Megtanultam többet nevetni, kacagni.
Megtanultam jobban élvezni az életet.
2020 szörnyű volt és félelmetes, és közben az egyik legnagyobb tanítom.

20

Ez az év is ugyanúgy indult, mint az előzőek. Sok-sok nagyratörő, főként egyéni tervvel. Majd a tavasz a külső újjászületés lendülete helyett megadta a lehetőségét egy belső, vontatottabb vívódásra. A harc azonban a külső tereken is elindult.

20

Ez az év is ugyanúgy végződik, mint az eddigiek. Sok megvalósult és sok átalakult tervvel. Veszteségekkel, valamivel kevesebb kulturális, kikapcsolódási és szociális impulzussal. Alkalmazkodással a kiszámíthatatlanhoz. Az időszakosan felállított fények és díszek, a gondosan becsomagolt ajándékok, a pompásan megszervezett vásárok, a kígyózó sorok, a “szebbnél szebbé” kivasalt belső terek, fotók és emberek is a régiek. Szintén változatlan a valódi arcot eltakaró máz, legyen az szövetből, műanyagból vagy éppen áttetsző. Van aki tökéletességig izgulja a szokásos ünnepi burkot, van aki tréning nadrágos vagy éppen fürdőbugyis verzióban lazít.

(Ünnepi zárójel)

Ebben az évben is vannak igazi Ünnepek. A karácsony, a húsvét, a szülinapok, a munka szünetei, a teljesítmények megünneplése. Ezek kiindulópontot, fordulópontot, az idő tagoltságát jelzik abban a világban, közösségben amelyben élünk. Ezek az alkalmak adják az ürügyét is annak, hogy társainkra odafigyeljünk, hogy szebbnek és jobbnak lássuk őket, hogy higgyünk, hogy megújuljunk. De az igazi ünnep talán a mindenségben való élés, melyben időtől, alkalomtól, kortól és korlátoktól függetlenül őszintén figyelünk saját magunkra és másokra. Talán a döntés szabadságával egy teljesebb élet felé, ahol pusztán az alkalmakat jelző fénylő díszletek beépülhetnek egy kevésbé csillogó, de valós harmóniába.

A varázslat benned történik, kívánjuk, hogy találd meg az (igazi) ÜNNEPET!