Féltünk. Szorongtunk. Borzalmas volt és sokan kiakartuk törölni az életünkből – és mégis tanított 2020?

Szerző: Simon Emőke •  Fotók: Unsplash, Pexels • 2021. január.5

Megosztom:

Féltünk. Szorongtunk. Borzalmas volt és sokan kiakartuk törölni az életünkből – és mégis tanított 2020?

Nekem személy szerint sok mindent. Például azt, hogy az élet mennyire törékeny, hogy egy kis láthatatlan vírus egy egész világot képes a markában tartani, hogy egyik pillanatról a másikra megváltozhat az életünk, az életvitelünk, hogy minden mennyire bizonytalan, hogy megtörténhetnek olyan dolgok, amiről sosem gondoltunk volna, hogy megtörténnek, hogy mennyire nincs kontrollunk, és hogy mekkora önbecsapás azt hinni, hogy van.
Éppen ezért megtanultam, hogy a pillanat az egyetlen fontos dolog az életben, azt, hogy mennyire fontos tudatosan élni és megélni mindazt, ami velünk, bennünk, körülöttünk történik. Mert ma lehet, hogy vagyunk, egy hét múlva meg lehet, hogy nem, lehetünk fiatalok, középkorúak, idősek — mert ez a parányi kegyetlen vírus senkinek sem kegyelmezett.
Megtanultam hálás lenni minden nap azért, hogy egészséges vagyok, hogy egészséges a családom.
Megtanultam örülni az apró dolgoknak, például egy telefonhívásnak, egy hogy vagy kérdésnek, egy finom ételnek, italnak, egy testvéri beszélgetésnek, a friss levegőnek, egy sétának…
Megtanultam elfogadni az elfogadhatatlant, azt, hogy ártatlan emberek esnek egy láthatatlan vírusnak az áldozatául, hiába írunk 2020-at. És igen, van ilyen.
Megtanultam alázatos lenni az ÉLET előtt, hiszen esélyünk sincs vele szemben — ezt ebben az évben nagyon jól láthattuk és tapasztalhattuk.
Megtanultam, hogy még mindig kicsik vagyunk, hiába küldünk robotokat a Holdra mintáért.
Megtanultam, hogy bízzak magamban, a testemben, az immunrendszeremben.
Megtanultam jobban vigyázni a testemre, a lelkemre, az elmémre, hiszen figyelnem kellett, hogy mit eszem, hogy mit nézek, olvasok, hallgatok, azért, hogy támogassam az immunom.
Megtanultam szelektálni az információk között és megtanultam határt szabni a felém áramló információknak a saját lelki és szellemi jólétem érdekében.
Megtanultam, hogy kik az igazán fontosak.
Megtanultam, hogy akinek nem vagyok fontos, az nekem se legyen fontos.
Megtanultam kordában tartani a félelmemet, a szorongásaimat.
Megtanultam, hogy amire nincs ráhatásom, amit nem tudok befolyásolni, azt engedjem el.
Megtanultam, hogy tegyem meg, ami tőlem telik, a többit bízzam az Életre, a Gondviselőre, az Univerzumra.
Megtanultam újra hinni, imádkozni a szeretteimért, magamért, másokért, a világért, a Földért.
Megtanultam bízni. Bízni az orvosokban, abban, hogy semmi nem tart örökké, hogy egyszer ennek is vége lesz, hogy rossz után újra jónak kell jönnie.
Megtanultam megélni az érzéseim, nem menekülni előlük.
Megtanultam, hogy együtt sok mindenre képesek vagyunk, hiszen számtalan páratlan összefogásnak, segítségnyújtásnak lehettünk tanúi.
Megtanultam, hogy bár közhely, de valóban az egészség a legfontosabb, hiszen ha az van, akkor minden megoldható.
Megtanultam megtalálni magamban az erőt.
Megtanultam, hogy nem élhetem félelemben az életem. Megteszem, ami tőlem telik és annyi.
Megtanultam, hogy sosem az erősek maradnak életben, hanem, akik alkalmazkodni tudnak, hiszen számtalan vállalkozás nem ment csődbe azáltal, hogy újratervezte magát.
Megtanultam magammal lenni.
Megtanultam szórakoztatni magam, jó társasága lenni saját magamnak.
Megtanultam, hogy a család az család, és ők mindig ott vannak nekem.
Megtanultam nem félni miközben egy vírus félelemben tart egy világot.
Megtanultam jobban értékelni, amim van.
Megtanultam többet nevetni, kacagni.
Megtanultam jobban élvezni az életet.
2020 szörnyű volt és félelmetes, és közben az egyik legnagyobb tanítom.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.