Nem egy tudatos választás volt ez a krimi, azon a ponton, amikor olvasnivalót kerestem. Tudniillik nem vagyok az a tipikus thriller, vagy krimi rajongó. Olykor még azt is elmondom magamról, amennyiben megkérdezik, hogy ebben a műfajban szinte soha semmit nem olvasok. Tudatosan nem keresem. Így, ebben a kontextusban teljesen meglepett, hogy abszolút otthonosan mozogtam a sorok között. Könnyedén és hajlékonyan illeszkedtem bele a drámába, amely már első oldalakon kibontakozni látszott a szemeim előtt.

A regény három szálon fut. Az egyik szál az, mikor a főszereplő nő, aki hazafele tart, észreveszi, hogy idegenek költöznek be a házába. Majd kiderül, hogy a férj adta el a házat, persze felesége tudta nélkül. A másik szál egy internetes rádióműsor, ahol elmeséli a történetét: hogyan jutottak eddig a férjével. A harmadik szál maga a férj levelei, amiben bevallja mit és miért tett. A könyv végén lévő csavar pedig maga a desszert tetejére helyezett meggyszem, amely egyszerre kívánatos, élénk színű és ízletes, zamatos. Összességében azt mondanám, hogy egyetlen erre szánt pillanatot sem bántam, hiszen a történet maga reális, életszagú és amit mindennél jobban kedvelek egy könyvben – akár velem is megtörténhetett volna. Annak ajánlom, aki kikapcsolódásra vágyik. Hiszen kiolvasása, nem fog életre szóló nyomokat hagyni az olvasóban.

Kedvenc idézeteim:

A szerelem és a hűség két külön dolog, bármit mondanak erről a nők.

…

Nagyon vékony vonal választja el egymástól az áldozatot és a bolondot.

…

Ne viccelj – szóltam rá, és sikerült elérnem, hogy az egészet mulatságosnak találjam, ahelyett, hogy a legközelebbi szemetes fölé hajolva kiadjam magamból a reggelit.