Energia, dinamika, szenvedély, hit, kitartás — amikor nők segítenek nőknek

A program kitalálójával és motorjával, Ballok Ildikóval beszélgettünk a projektről.

Ez egy projekt, aminek az a célja, hogy legyen konkrét lépés arra, hogy megmutassuk: összefogással csodákat lehet művelni! Hat vállalkozónő fogott össze azért, hogy egy vállalkozónőnek olyan energiát adjunk, amit egyedül nehéz begyűjteni és elraktározni. Feladatunk volt vizionálni a kiválasztott vállalkozás potenciálját, és felmérni, hogy mire van szüksége a főszereplőnek benne. Azt követően pedig megmutatni neki konkrét lépéseket is. Majd táplálva benne a szenvedélyt, hitet és kitartást, hogy olyan pályára tudjuk állítani, amin saját maga is száguldani tud.

Honnan jött az ötlet? Láttál külföldi példát, voltál már részese ilyen projektnek, vagy teljesen egyedi kezdeményezésről van szó?

A szenvedélyből, amit a Női vállalkozók Erdélyben inspirál.

Az információáramlás turbójában. Nem szoktam külföldi megoldásokat sasolni, persze tudat alatt mindent magamba szívok, ami történik körülöttem. Ebben még olyan vagyok, mint egy gyerek, „szivacs”, akit minden érdekel, de minden, amit elkezdek, belső hajtásból van, valamilyen igénnyel szervesen összekapcsolódik. Sőt, gyakran igyekszem kerülni azt, hogy máshol jól működő megoldásokat keressek, mert utálom azt, ha megvádolnak, hogy másoltam. Pedig ma már minden másolás. Vallom, „a másolt az az igazi”. Na jó, nem ennyire élesen igaz (kézműves csoportokban ez nagyon kiélezett téma szokott lenni), de próbálom érzékeltetni egy példával. A történelemben szinte sose az eredeti feltaláló lett az ismert, hanem a második, n-edik, aki kézbe vette az eredeti tervet, terméket. A továbbgondolást is gyakran másolásnak érezzük, pedig távolról sem az, sőt, nagyon hasznos mindenben. A tudományágakban, a közösségek energizálásában, és még sorolhatnám.

Miből áll a projekt? Mik a konkrét feladatai a mentoroknak és mi a mentoráltnak? Milyen célokat fogalmaztatok meg, amelyeket közös erővel igyekeztetek elérni?

Piacot kutattunk, Viki (az első kiválasztott mentorált, székelyudvarhelyi vállalkozó – szerk.) erősségeit és fejlesztésre szoruló pontjait szedtük elemeire, és raktuk össze. Magunkba szívtuk Udvarhely illatát is. Azt követően adtunk egy vázat és dinamikát a projektnek. Célokat és határidőket. A projekt lényeges elemei, hogy megmutassuk Vikinek, mire képes ő, mire képes a piac, és mi a jövő. Emellett letisztáztuk, mi volt a múlt. A Viki vágyát helyeztük a projekt központjába, ami minden nő vágya, aki 20 éve első szám első személyben felel a cége fejlődéséért. Azaz szeretne egy olyan tevékenységet, ami nélküle is működhet, és forgalmazzon eleget ahhoz, hogy ő saját fejlődésére, és energiatöltésére is tudjon koncentrálni. Nem teljes egészében, hiszen egy jóízű vállalkozás mindig igényel jelenlétet, de ne legyen ez az igény teljes körű.

Áruellátásban is elég komoly feladatot vállaltak, mivel egy offline bolt egyik fontos eleme, hogy állandóan legyen izgalmas, új áru, problémára választ adó megoldás. Ahol szükséges volt, pénzügyi forrásokat, megoldásokat adtak. Konkrét célok voltak: a pénzügyi kontroll, forgalomszint elérés, online felület rugalmas kezelése, kommunikációs módszerek elsajátítása, Viki megerősítése minden szempontból (például jövőkép letisztázása önmagának), termékfejlesztés, kíváncsiság ébresztés, közösségépítés, mert Udvarhely egy nagyon finom hely, csak kell nekik az összefogás, hogy ezt mások is jobban lássák, és ők is érezzék. Viki pedig egy nagyon pozitív személyiség egy ilyen folyamat elindításához.

Azt hallottam egy tévés beszélgetős műsorban, ahol te voltál az egyik meghívott, hogy nehéz volt kiválasztani az első mentoráltat. Mégis milyen szempontok alapján választottatok, és mi volt a döntő érv a nyertes, Ilyés Éva Viki mellett?

Nagyon izgalmas volt! Nekem, aki szereti, ha egy ilyen fázis hamar lezárul, nehéz volt, de így utólag nagyon örülök neki, hogy így alakult, mert a legjobb döntés született, a mentorcsapat, és az én légből kapott vágyaimat is finoman, de biztosan egyensúlyozta. Leginkább ebben a fázisban mutatkozott meg a mentorcsapat ereje. A döntő érvek: mennyire akarja a jelentkező a részvételt a projektben, mennyire nyitott bármilyen változásra, milyen fázisban volt a vállalkozása, és még sok tényező, de ezek voltak a legfontosabbak.

A mentorok mi alapján szálltak be a projektbe? Ki fogja össze őket, és ki osztja le a feladatokat? Vagy mindenki azzal száll be, amivel akar?

Ezekkel a mentorokkal dolgozni az én vágyam volt elsősorban. Kialakult az utóbbi évben pár olyan kapcsolódás, amely inkább csak a felszínen jött létre. Azaz éreztük egymás energiáit, de nem tudtunk kapcsolódni. Így volt bennem egy vágy, hogy kapcsolódjunk mélyebben, mert éreztem, hogy tudunk egymásnak adni. A dinamikába mindegyikünk beletette a sajátját, direkt vagy indirekt módon, de hatottunk egymásra. Egy finom koncert, aminek néha én voltam a karmestere, és néha a többiek vették át az irányítást. Hetente alakítottuk az ütemet, a koreográfiát az inspiráció adta, amivel egymásra hatottunk. Sok kérdés és válasz felvetése adta viszont ennek a munkának a gyümölcsét. Leosztottuk a területeket elég egyértelműen, de mindenki beszállt, ha szükséges volt az erősítés valamilyen területen.

3 hónap elteltével van-e látható és számszerűsíthető eredménye a programnak? Honnan indult Viki és hová jutott?

Viki forgalmát megdupláztuk. De csak egy képességiránytű volt ez a 3 hónap. A boltnak és Vikinek külön-külön, és egyben is. Az ő kiindulópontja az volt, hogy MIÉRT NEM LEHET MEGCSINÁLNI, és most ott tartunk: BIZTOSAN MEG LEHET CSINÁLNI, NÉZZÜK, HOGYAN IGEN. Vikinek nyitottunk sok ablakot. Megvolt neki minden ablak a házon, amit épített, és rengeteg munka volt benne. Csak nem hagyta őket nyitva. Gyakran zárta be őket, így egy igazi energiahuzat nem tudta belendíteni eddig. Most kezdi érzékelni az erejét. Viszont eddig volt pár elem, ami erőszakkal tartotta nyitva ezeket az ablakokat, vagy nyitotta ki teljesen vagy csak résnyire (mi mentorok). Most azt kell megszoknia, hogy ezeket a nyitogatásokat is magának kell csinálni, és velünk inkább arról konzultálni, hogy melyiket milyen résre, és hogyan szépítse, gazdagítsa ezt a házat.

Mik a kilátások? Meddig segítitek a mentoráltat, meddig követitek?

Harmadik hónap végénél tartunk. Ez egy fontos határ. Innen kezdve nem dolgozunk annyira szervesen a cégben, hanem inkább stratégaként, és támaszként vagyunk. Még 3 hónap utókövetési folyamatban fogunk közösen dolgozni. Most az agyunk fog sisteregni, eddig a kezünk és lábunk tette ezt.

Hogy érezted magad a program alatt? Mit jelent neked ez a program?

Nagyon nagy energiatöbbletet ad, ezért imádom! Sokat tanít és formáz engem is, és örömmel látom, hogy mindegyikünknek tudott adni, elvenni semmit. A program adta azt a löketet, hogy másik 5 projektet nyissak, és úgy gondolom, hogy elég komoly energiákat fogunk felszabadítani ebben az évben Erdélyben.

Mennyire volt kihívás egy másik vállalkozó előrehaladását szem előtt tartani, és véghezvinni a programot, vagy voltak benne rutin elemek?

Az igazi kihívás a konkrétum megszületése volt. A projekt minden eleme, végül is. Amikor csapatban működünk, és színesek is vagyunk, ilyenkor fennáll annak a veszélye, hogy nem vagyunk elég konkrétak. Illetve nehézségi faktor volt, hogy a lépések 90%-ának fizikai kapcsolódás nélkül kellett megvalósulnia.

Sikeres volt az első mentorprogram? Mondj egy csúcspontot és egy mélypontot az első program időszakából!

Színes, kemény, munkával tele volt. Nemrég mondta nekem valaki egy számomra nagyon fontos ügy kapcsán, amikor én is faggattam, hogy jó hír vagy rossz hír? „Ildikó, tudod ebben a keretben nincs jó vagy rossz.” Nos, nálunk is kicsit ilyen: ha maximalista vagy, és magasra teszed a mércét, csapatban kell harmonikusan eredményt elérned, akkor nem fehér vagy fekete, hanem színes. Csúcspont volt, megérezni Viki energiáit, eredmények tükrében. Minden hónapban túlteljesítette a kitűzött szintet. Mélypont az időhiány, nem volt elég idő rengeteg feladat megvalósítására, és itt Vikire és magunkra, mentorokra is gondolok, emiatt úgy gondolom nehezebb lesz a következő 3 hónap annál, mint ahogy elképzeltük.

Tudjuk már, hogy hamarosan indul a második mentorprogram. Miben fog különbözni az elsőtől? Tudom, hogy minden vállalkozás más, és valószínűleg a mentorprogramot személyre szabottan alakítjátok, de van-e olyasmi, amire — az elsőből tanulva — azt mondják a mentorok, hogy ezt biztosan másképp csináljuk, vagy kihagyjuk majd?

Ez a mentorprogram szolgáltatást végző vállalkozónőt fog választani. Mások a mentortagok, és más lesz nagyon sok minden, hiszen máshol vannak a súlypontok, és másképp kell energiákkal is teletűzdelni a folyamatot. Ugyanúgy olyan energiákat akartam bevonzani, akikkel szeretnék egy lehetőséget a mélyebb kapcsolódásra, tehát én már biztosan tudom, hogy valamit kapok ettől a programtól. A mentorcsoporttól függ, melyek lesznek a más jellegű dinamikák. Én magamat ismerem, így nem én leszek az, aki ezt igazán formázni tudja majd, viszont itt annyi pluszt tudatosan tettem be, hogy az egyik mentor energiáit azért vágytam nagyon, mert szeretném, ha az lenne az ő fókusza, hogy figyeljen a csapatdinamikára, a részletekre, ránk. Hogy tudjunk tölteni az aksijainkat. Én ebben nem vagyok jó csapatszinten, ha más feladatom is van. Nagyon kell az, hogy a mentorált, és mi is kapjunk egy ilyen figyelmet, támogatást abban, hogy a nagy hajrában ne égessünk felesleges energiákat.

Sok sikert a továbbiakban is, és kérdezünk majd a második programról is!

A sorozat előző részeiről olvashatsz itt.