A friss orgona illat, minden évben hírnöke számomra egy olyan ünnep-csokornak, mely teljesen kiemelkedik az év többi ünnepe közül: a születést, színeket, gondoskodást, megújulást, nőiességet, kiteljesedést ünnepeljük, az anyákat, kik mindezt hordozzák magukban.

Átérzed örömét, gondoskodását, már-már néha idegesítő féltését, néha gyengeségét, türelmetlenségét, fáradtságát, kitartását, mindez egy egyre kevésbé kritikus, egyre elfogadóbb, szeretetteljesebb “gyermekké” tesz, növelve bennem a hála érzését, mely formálja a világhoz való viszonyomat, csiszolja életszemléletemet.

Felerősödnek bennem erősségeim, elfogadóbb, belátóbb leszek magam és mások gyengeségeivel, erősödik bennem a hála, hogy valakit én is anyának szólíthatok, és valaki engem ugyanígy szólít. Bárcsak minden édesanya gyermeke szemén keresztül nézhetné magát a tükörben, talán ez volna a legszebb ajándék, amit kapthatna minden nő, édesanya ezen a napon.

Anya! Mi az első három szó, ami eszedbe jut? Végy lapot, telefont, írd le és add át bármilyen formában annak, aki eszedbe jut erről, szebb lesz bármilyen csokornál.

Nőből anyává válni, bár csodás hivatás, mégis tele van félelmekkel, nehézségekkel, új teendőkkel, érzésekkel, melyeket megélni, feldolgozni, teljesíteni sokkal könnyebb, ha ezt egy szerető társ támogatásával teszed. Maga a hír, hogy gyermek növekszik a szíved alatt, egy teljesen új világot nyit meg, mely tele van bizonytalansággal, ezét fontos, ha már ekkor a leendő édesapa is jelen van.

A szülés, születés eseménye pedig egy olyan találkozás, mely átformálja az embert, többé már nem az, aki belépett a szülőszoba ajtaján. Ma már sok édesapa vállalja ezt a fizikailag és lelkileg is nagy fordulatban való részvételt, akik ezt átélik, mind pozitívan, csodás élményként mesélnek róla.

Egy teljesen új korszak kezdődik az új apa és anya életében — első gyerek érkezésekor — hármasban. Sok esetben az apák is derekasan besegítenek a mindennapos rutinba: fürdetik, etetik, ringatják a gyermeket, hagyva az édesanyának időt, energiát a regenerálódásra is, mely az első hetekben igencsak nagy segítség. Ahogy cseperedik a gyermek, egyre inkább több szerephez juthat az édesapa, nem csak fizikai igények, feladatok teljesítésében.

Mit adnak az édesapák a gyermekeinek?

Kétségtelen: az apa kulcsfigura a gyermek életében. Az apa szerepe tradicionálisan az, hogy a társadalmi normákkal megismertesse a gyermeket, valamint az is, hogy a korai anya-gyermek függőségi viszonyt szeretettel, fegyelmezéssel átformálja, és a gyermek előtt megnyissa a világ kapuit.

Hiszen ő az első személy, aki „létezik” a gyermek számára elsőként, a kinti világban. A szülők azok akiktől elsajátítja az érintés művészetét, ezért rendkívül fontos, hogy minél több testi kontaktus legyen, nem csupán az anya és gyermeke között, hanem a gyerek és az apa között is. Ez kulcsfontosságú lehet, hisz a gyerekek a családban tapasztalják meg és tanulják meg érzelmeiket kifejezni.

Rengeteg film, írás mutatja be, hogy a gyermekek számára az apa az erő, a biztonság képviselője, a „hős”, akire a fiúgyermekek hasonlítani szeretnének. A lányok életében az apa az első férfikép, aki önbizalomra, önértékelésre nevelheti gyermekét, ambícióit táplálhatja, de ugyanakkor megköveteli a szociális és társadalmi normák betartását is.

Az apasággal kapcsolatos kutatások is kimutatták, ugyanakkor én magam is megtapasztaltam, hogy mennyire fontos a gyermek és az apa közti játék, hisz teljesen más jellegű, más képességeket fejleszt. Az apák inkább a mozgásos játékokat részesítik előnyben, mint a bújócskázás, labdázás, birkózás, így fejlesztve a gyermek fizikai képességeit, míg az anyáké inkább az intellektusra koncentráló foglalkozások, mint például a mesélés, éneklés, kézimunkázás.

Rendkívül fontos lenne, hogy minél több családban apa is „szülessen” a felnövekvő generáció számára.

Mégis minden évben van egy esemény, egy helyszín, ami megerősít abban, hogy lehetne ezt másként, hogy ha kicsit is nyitott vagyok mások felé, a „régi felé”, újra megszólal bennem a gyermeki hang, mely őszintén mondta: Üdvözlégy Mária! Ez a hely nem más mint Csíksomlyó, a zarándokhely, mely szemet és lelket egyaránt gyönyörködtet, ahol csodás a napfelkelte, a fenyősusogás, harapni lehet a tiszta levegőt, ahol a lélek egyszerűen szárnyra kél. Az itt minden évben megrendezett búcsú az az esemény, melyet mindenkinek meg kell tapasztalni, akiben kérdések merülnek fel, hogy lehet-e a jelen társadalomban is vallásosként élni.

A készülődés, csomagolás, útnak indulás is már-már magában hordozza az ünnepet, a különlegességet, vágyódást a közösség után, lelki töltődés után, talán ez indítja el minden évben azt a több száz embert is, akik fáradtságot, akadályt nem ismerve kelnek útra a Csíksomlyóba tartó zarándokvonaton. Egymást támogatva, együtt imádkozva, énekelve haladnak a közös cél felé, közben barátságok születnek. Az ima és a közös cél köt össze embereket nem csak Erdélyből, hanem a világ minden tájáról. Vannak, akik csoportokban gyalogos zarándokként érkeznek, vállalják a több napig tartó fárasztó gyalogutat, hogy részt vehessenek a búcsú szentmisén, ahol hagyományaink újjáélednek, találkozva a modern kor szemléletével.

Miben rejlik e hely különlegessége? Miért vonz annyi embert? Mert itt a fizikailag és lelkileg messziről érkezettek egyaránt vigaszt lelnek, letehetik az addig összegyűjtött életcsomagjukat, az ősi énekek, imák újjáélesztik hagyományainkat, melyeket átadtak generációkon keresztül, így jutva el hozzám is.

Az Isten és ember találkozásának helye, a generációk találkozásának helye, a nyelvek, nemzetiségek találkozásának helye, ahol az ég a földdel összeér. Üzenete ma is eleven, nem vagyunk egyedül a nagyvilágban. Az én, a mi felelősségünk, hogy gyermekeink is megismerjék, átéljék ezt, amit itt évről évre megtapasztalhat a fáradt, Istent kereső vándor.