Közeledik az évnek az az időszaka, amikor a gyerekek és felnőttek egyaránt szeretetteljesnek és beteljesültnek érzik magukat. Az otthont és a várost a fények, a jókedv, az ünnep és a szeretet hangulata járja át.

A Pokapi személyre szabott mesekönyvek által igyekszik megszólítani minél több gyereket. A csapat hisz abban, hogy a könyv felbecsülhetetlen ajándék, és ha személyesen rólunk szól, annál inkább. Mivel közeli a Pokapi számára a gyerekek világa és szükséglete, ezért döntött úgy, hogy a téli ünnepek küszöbén olyanokhoz is eljuttatja a mesekönyveket, akikhez másként sose jutnának el. Így szerzett tudomást a csapat az Educalise Szervezetről, és így indította útjára a karácsonyi kampányát.

A Pokapi küldetésében az Educalise Szervezet Örömcsizma projektjéhez társult. A projekt célja több mint hatvan 3–14 év közötti Kolozs megyei gyereknek és fiatalnak karácsonyt teremteni igényes karácsonyi csomagok által. Az ajándékcsomag tartalmazni fog egy vízhatlan, meleg csizmát, egy mesekönyvet vagy kifestőst, színes ceruzákat, egy csomag védőmaszkot, édesség- meg gyümölcscsomagot.

Hogyan járulhat mindenki hozzá a #MesésKarácsonytaGyerekeknek kampányhoz?

A személyre szabott mesekönyvek egy részét saját költségre állítja elő a Pokapi, a maradék könyvet viszont a beérkező rendelések árának egy részéből. Minden segítőkész érdeklődő hozzájárul a kampányhoz Az én és az állatok karácsonya című mesekönyv vagy a Pokapi karácsonyi csomag megrendelése által. Ugyanakkor a Pokapi oldalán lehetséges a közvetlen adományozás is. Annak is nagyon örvend a csapat, ha a hír megosztásával járulnak hozzá a kampányhoz. Fontos, hogy minél több emberhez eljusson a hír.

A kampány végkifejlete

Hogy milyen nyomot hagy a megajándékozott gyerekek életösvényén ez a gesztus, annak ők és a későbbi élettörténetük a megmondója. A csapat teljes meggyőződéssel hiszi, hogy a jó példa újabb jó példát szül, és hogy a sötétséget csakis a fénnyel lehet legyőzni. Köszönik mindazoknak, akik velük tartanak abban, hogy fényt csempésszenek sok kisgyerek szívébe. A Pokapi Facebook és Instagram oldalán megosztják e kampány történetének minden fontos mozzanatát. Izgatottan várják, hogy beszámolhassanak majd a történet végéről is.

A nevem Farczádi Zsuzsánna. Főállásban magyar nyelv és irodalmat tanítok gimnazistáknak egy kedves kis erdélyi faluban, Marosvásárhelytől nem messze. Szeretem a munkám, hisz úgy érzem fontos feladatot végzek, amiért cserében nagyon sok szeretetet, odafigyelést, őszinte mosolyt és energiát kapok tanítványaimtól. Hogy miért pont tanár lettem, annak két egyszerű oka is van.

Egy késő téli délelőtt kezdődött az egész egy nagyon hangulatos kolozsvári bisztróban, egy igazán különleges személy társaságában, egy egyedi ízvilágú mentás-gyömbéres-narancsos tea fogyasztása közben. Szidi (Barabás Szidónia), akinek a személyes történetét az előző bejegyzésben már olvashattátok/olvashatjátok, őszinte lelkesedéssel mesélt nekem a személyre szabott mesekönyvek létezéséről, illetve arról az ötletről, hogy ezt milyen nagyszerű lenne Erdélyben is elterjeszteni, végül pedig mégkérdezte, volna-e kedvem megírni ezeket a meséket. Így lettem része a Pokapi csapatnak.

Egyrészt azért, mert régi hobbim a történetírás, másrészt, mert hatalmas lehetőségét láttam az olvasás megszerettetésének a történetek személyes átélése által. Úgy gondolom, hogy a személyre szabott mesekönyvek nagyon sajátos olvasási élményt nyújtanak a gyereknek, aki a történet főhőse is egyben: döntéseket hoz, másokon segít, megoldásokat keres, talál stb.

Mesét szőttem a világomból, világot szőttem az élményeimből

Az első mesém újraolvasása után nem csak arra jöttem rá, hogy a történetbe szőtt probléma az én gyerekkoromon is átvonuló probléma, hanem, hogy a történet szereplőit mind-mind családtagjaimról és közeli ismerőseimről mintáztam. Mesét szőttem a világomból, világot szőttem az élményeimből.

Szem előtt tartom azt is, hogy a mostani gyerekek mennyire vágynak az aktív részvételre, a személyes hozzájárulásra, ezért interaktív részeket is becsempészek a történeteimbe. A történetek tehát az ő segítségük nélkül hiányosak. Ha megkérdeznék, mi a meséim erőssége, talán mégsem a fent említetteket sorolnám fel, hanem humort mondanám. Azt hiszem ez a meséim vesszőparipája.

Szüleimtől megtanultam, hogy ami szívből jön és őszinte, az csak jó lehet, így bízom benne, hogy meséim olvasása kellemes időtöltés az olvasóink számára.

A következő bejegyzésünkben annak a személynek olvashatjátok a történetét, aki életre kelti a Pokapi-meséket az önmagukért beszélő illusztrációival.