18 júl „Vissza a természethez!” Máramarosban
„Vissza a természethez!”
Máramarosban
Ahogyan azt előre sejteni lehetett, a pandémia évei igazából csak időszakosan lassították le az utazások presztízsalkotó hatását. Manapság legtöbben egyre gyakrabban és távolabbra kívánkozunk és egyre jobban szeretünk erről tudósítani, nem feltétlenül a hasznos ismertetés, mintsem az olykor hivalkodó figyelemfelkeltés jegyében. Sokszor a felfedezés élményéhez azonban nem kell messzire menni, sőt, van, amikor magunkban fedezünk fel valami fontosat, aminek az ottlétéről nem is tudtunk, noha fontosabb, hogy jól megismerjük, mielőtt kívülre is tekintenénk. Ha a sorrend mégis fordított, először kívül fedeztük fel a világot, hogy ezután belül is megfelelően észlelhetőek legyenek a rezdülések, még mindig jobb, az olykor karnyújtásnyira levő természetben, a közelben levő szabad és tág terekben, a szennyezés mentes kék ég alatt pedig nemcsak mi magunk, hanem a gondolataink is szárnyalhatnak. Itthon, nálunk Romániában is egyre több példa segíthet a felgyorsult utazási szokásainkat újra keretezni, a nyarakat lelassítani, a repterek és autópályák forgalmait kikerülni, a megfáradt turistaparadicsomokról lemondani. Csak ez másként mutat annak, akiknek ez számít és erre másként szükséges készülni.
Egy máramarosi fiatal testvérpár, két huszonéves fiú, Marius és Andrei Florian alig lépett ki a fiatal felnőttkor mezejére, amikor rájött, hogy őket visszahívja az európai, illetve erdélyi nagyvárosokból az ősök 30 hektáros hagyatéka és szülei segítségével újra szeretnék gondolni a jövőjüket. Így lett a fiatal IT szakember, Andrei lovász az általa alapított 4FOI Lovasközpontban, testvére, Marius pedig a Preluca Sunray vállalkozásával glamping sátrakat húzott fel egy domb tetejére gyönyörű kilátással a Máramarosi-havasokra. A domb aljában található szülői házban az anya hagyományos ételei, a dombtetőn az egyik fiú modern sátrai, az apa gondozásában levő háztáji állatok, míg a másik fiú lovai a máramarosi hegyvidék merész, de idilli és meglepetésekkel teli újragondolása egy eldugott faluban, Preluca Nouă-ban. Gyönyörű naplementék, természetes anyagokra épülő gyerekjátékok, gyerektáborok, elvonulások, különböző rendezvények, hinta, fényfűzérek, facölöpök, tepertős és házitúrós puliszka, fánk, a közelben szedett gyógynövényekből készült tea, lovaglás a természetben, túraútvonalak a közelben található Lápos-szoros mentén – az ősök kimondott és ki nem mondott vágyainak és a fiatalok álmainak a fúziója és úgy tűnik, harmonikus megvalósulása.
Az ideérkező – legyen az természetközeli vagy a természethez visszavágyó személy – egyből érzi, hogy itt más szabályok uralkodnak. Itt nincs helye a színjátéknak, főleg, ha tanulni szeretne a természettől, a természetközeliségtől, a hagyományosabb megélési formáktól, az ittlévőktől vagy éppen az ideérkezőktől.
Megoldásra váró helyzetek sorozatával találkozik legyen az a mosakodás kérdése, a sátor hőmérséklete a nappalok és éjszakák folyamán, a sötétség, az éjszakai zajok, a bogarak közelsége, esetleges csípések, az étkezések megoldása és élelem tárolása, a túrák megtervezése. Ha nem önmaga vagy nem ismeri igazán saját szükségleteit, egyből más irányba viszi az univerzum. És a könnyed vagy éppen mély felfedezés lehetősége átcsap egy túlélőtáborba, amelynek csak a vége válik vonzóvá.
Ahogyan azt előre sejteni lehetett, az igazi felfedezésekhez nincs feltétlenül szükségünk nagy távolságokra, jól hangzó távoli úticélokra. Elég az igazi megismerés szándéka. Legyen az a természet szépsége, a hagyományok varázsa, a visszacsatolás mélysége. Amelyhez nem jelent privilégiumot kapcsolódni, hiszen bárki hozzáférhet hozzá. Aki elég kíváncsi ahhoz, hogy ne kifelé, hanem inkább befelé figyeljen és közben észrevegye útitársa őszinte tekintetében saját és az érintetlen természet tündöklését. Napnyugtakor vagy éppen a fényszennyezésmentes és romantikus csillagos ég alatt, itthon, Máramarosban.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
