Zaga Zaga: a Szeret folyó deltájában

Szerző: Ladó Csaba • Fotók: Ladó Csaba • 2023. június 26.

Megosztom:

Zaga Zaga:
a Szeret folyó deltájában

Erdei, köves bekötőúton, az ég felé néző nyúlánk nyárfákkal körülvéve, a tavasz utolsó napjain és az eljövendő nyár boldogan csalogató küszöbén, két megye, Vráncsa és Galac határmezsgyéjén, szélfútta vattacukor havazásban érkeztünk meg Zaga Zagára, a Szeret (Siret) folyó deltájába. Amikor kiszálltunk az autóból, a hely delejező aurája pillanatok alatt tett magáévá. Egy megmagyarázhatatlanul kellemes, bizsergető érzés szaladt át testem minden láthatatlan neuronján. Ebben az ominózus pillanatban bizonyosodtam meg róla igazán, hogy a sors a lehető legjobb helyre vezérelt el bennünket.
Eddig mindössze két alkalommal utaztunk deltavidékre: első alkalommal a Duna-delta kapujának nevezett különleges helyre (Gura Portiței-re), második alkalommal picit jobban bemerészkedve, a Duna-delta Szentgyörgy ágát fedeztük fel (a Green Village Resort-ban). Megfogalmazni nehezen tudnám, hogy miért, egyrészt talán a természet közelsége, a vad partok és az élet tapinthatóan lassú folyása nyűgözött le, másrészt pedig a külvilágtól való elszakadás, melyhez csupán egy hosszú hajóút vékony köldökzsinórja kapcsolta az elszigetelt vidéket. De legyen bármi is bájának vonzereje, olyan kellemes élményekkel gazdagodtunk az itt töltött idő során, hogy folyton visszavágyódunk ebbe a környezetbe. Ezektől az érzésektől űzve és hajtva találtam rá Zaga Zagára, mely körülbelül félúton található az otthonunk és a Duna-delta közti távolságon. Még ha kicsiben is és nem is pont úgy, de valamilyen különleges módon, valahogy mégis hozta a delta hangulatot.
Az autót hátrahagytuk a tágas parkolóban, a temérdek útipoggyásszal pedig letelepedtünk a recepcióház bejárata előtt. Éppen csak a kulcsot kellett átvennem, hisz a bejelentkezést (check-int) egy nappal korábban, már online kitöltöttem. Így időt spóroltunk meg, minden gördülékenyebb volt, és amire kiértem családomhoz, már meg is érkezett a lovaskocsi, mely a szállásunkhoz vitt el. A park területén csak az ide tartozó autók és lovaskocsik járhatnak, továbbá engedélyezett a bicikli és csónakhasználat, és persze a séta.
Szállásunk egy kis, nádtetős bungaló volt a tó partján, melynek terasza kinyúlt a víztükörre, tartócölöpjeit nádas szegélyezte, fodros hullámok mosták és árnyékot vetett rá egy szomorúfűz. Az egyszerű kis faház skandináv belsőt takart, kellemes légkör fogadott. Egy tér volt az egész, ötletesen elválasztva. Ahogy beléptünk a házikóba, a nappali köszöntött, melyből jobb oldalt, egy válaszfallal elválasztva a háló nyílt franciaággyal. Balra gardrób és a fürdőszoba, fölötte pedig az egyágyas manzárd, melynek lépcsőzete a ház ablak felőli oldaláról kapaszkodott a magasba. A nappaliban volt kávégép és vízforraló, így kedvünkre kávézhattunk és teázhattunk a lépcső alatt pihenő ülőgarnitúrán vagy akár a napsütötte teraszon. De ami a leginkább elnyerte tetszésemet, azok a hatalmas, tóra néző ablakok és a jobb oldali ablakpárkányon kialakított türkiz ülőalkalmatosság, ahol kedvemre olvashattam az Ágnestől kapott Normális embereket, Sally Rooneytól. Itt ünnepeltük a születésnapomat!
Zaga Zaga egy 82 hektárnyi területen fekvő családi álom. Egy foksányi (Focșani) család szorgalmának kiteljesedése, amely a Duna-delta iránti szeretetükből fakadóan született. 2010-ben tették le alapjait az első épületnek, a halfarmnak, majd az ezt követő építkezések, átalakítások teremtették meg azt a varázslatos közeget, amit ma Zaga Zaga falunak nevezhetünk. A látogatók előtt 2018-ban nyitotta meg kapuit. A hatalmas területet számos kisebb és nagyobb tó, szigetek és félszigetek, ezeket összekötő hidak és csatornák töltik ki. Tiszta, gondozott és felettébb kellemes környezet.
A falu részét képezi az úszó La Cherhana, ahol kulináris élvezetekkel gazdagodhatnak a halételek szerelmesei, a La Iaz étterem és a szomszédságában található sós vizes infinity pool, a nyárfák rengetegében kialakított kalandpark, a kikötő, ahol csónakot és vízbiciklit bérelhetünk, az állatfarm (pávák, kenguruk, struccok és más állatok birodalma) és az azt körülvevő gyümölcsös és szőlőültetvény, az őzikeerdő, a falu szívét képező rendezvénytér, a kényelmes, delux sátortábor, a közelben itt-ott megbújó más és más stílust képviselő házikók, mint például az erdei facölöpökön álló házak, úszó házikók, dézsával rendelkező házikók, a tavakra néző bungalók és a magányos szigeti lak. A házacskák kikapcsolódást, pihenést és szinte mindegyik biztosít pecázási lehetőséget teraszáról. 2023-ban, az év úti célja (Destinația anului) keretein belül, kalandpark kategóriában, második helyen végzett. Nem véletlenül!
A reggeleinket a hajnal hűvössége, az intenzív madárcsicsergés és persze kislányunk ébresztő gügyögése indította útjára. Ezt követően az élménykonyhás La Iaz-ban reggeliztünk meg. Legyünk bárhol a nagyvilágban, a nap legfontosabb étkezése mindig izgalommal tölt el. A La Iaz egy kontinentális jellegű étterem. Étlapja változatos, finom és különleges ízekkel. Egy étterem, melynek sajátos stílusa van, ahol a fehér és a kék szín erőteljesen dominál. Egyből a tengerpartot juttatta eszembe, a görög nyarakat, az olasz könnyedséget. A teret kellemes, ismert dallamok töltötték ki, számomra ismeretlen előadók feldolgozásában. Ezek a feldolgozások mindig megmozgatták a fantáziámat, mert adnak a dalnak egy új szint, egy másik arcot és ezzel együtt egy megfejtésre váró ismeretlen világot. Esténként a teraszra ültünk ki, el-elcsípve a naplemente utolsó foszlányait. Ilyenkor már egészen kellemes volt, elfújta a szél a fülledt meleget. Félszáraz házi rozéval indítottunk, és amíg Zselyke szundikált, tengeri gyümölcsöket és halat rendeltünk. Ezek azok a finomságok, melyeket otthon nem tudtunk ilyen szakértelemmel és rutinnal elkészíteni. Úgy gondolom, az ilyen és ehhez hasonló helyeken lehet igazán elmerülni a gasztronómia művészetében. Ropogósra sült kék héjú kagyló, tintahalkarikák, szivárványpisztráng különféle köretágyban, pirított fetával és sült paradicsommal, pisztráng zakuszka olívabogyóval, mindez ízléses tálalásban. Ami pedig igazán nagyot tud dobni a színvonalon, az a kedvesség, a törődés és a figyelmesség, amelyeket hiánytalanul meg is kaptunk.
Vízibicikli bérelhető a falu kikötőjében. Egyik nap így tettem én is. A park területén nagyokat sétálhatunk. A hidak megteremtik a szigetek közti összeköttetést, így számtalan útvonal közül választhatunk. Ám a vízibicikli nyújtotta egyedi látószögből mégis egészen más a táj. Magamhoz vettem a legfontosabb kellékeket: fotógépet, fejfedőt és természetesen egy kis térképet, melyet a recepción kaptam, feltüntetve rajta az összes csatornát és szigetet, majd kifaroltam a kikötőből és az első csatornán elbicikliztem. Minden békés és nagyon csendes volt, fűzfák lehajló ágai néztek farkasszemet saját tükörképükkel. A kanálisokon keresztül-kasul, a hamac liget közelében, a bungalók és úszó házikók mellett haladtam el, míg végül ki nem értem a legnagyobb tóra, ahol már csak víz, nádas, repkedő madarak és napsütés csatlakozott útitársként. Egy picit megálltam, fotóztam a szél tépdeste nádast és a fölötte fodrozó szürkés fellegeket, magamba szívtam a csendet és a természetet, majd lassan visszatekertem a csatornákba…
Három éjszakát töltöttünk el ezen az elképesztő helyen. A hétköznapi gondokat lerázva magunkról, igazán kikapcsolódva. Hármasban, kislányunkkal. Amikor kidöcögtünk a parkoló magas, kék színű kapuján, a nyárfapollen hóesésben, az volt az első gondolatom, hogy ide még szívesen visszatérnék, aztán feltértünk a zajos országútra, újra belecsöppentünk a mindennapok rohanó forgatagába, és elindultunk Panciu felé, ahonnan már látszottak a zöld köntösbe öltözött, büszke Kárpátok.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ