Vakáció

„Anyaaa, hányat kell még aludni, amíg kezdődik a vakáció?” Ez az egyetlen ártatlan kérdés aztán elindít egy olyan folyamatot, ami fölött már aligha van kontrollunk. És érkezik a kérdéscunami. Például az ovi utáni anyukás traccspartin: „Na, és ti mit csináltok a gyerekekkel a vakációban.” Vagy nagymamával telefonon: „Khm… tudnátok vigyázni a gyerekekre egy kicsit, mondjuk… egy hónapot?” Vagy apával a kutyafuttában megivott kávé mellett: „Szívem, hogy is van a te programod a nyárra?” Vagy a szomszéddal: „Rád bízhatom őket, amíg elintézek valamit a városban? Az apjuknak épp most lett egy gyűlése… nem, nem online. De ha online is lenne, esélytelen otthon végigcsinálni. A lányom legutóbb háromszor kapcsolta be a botmixert az ötperces fontos telefonhívásom alatt.”

Ráadásul idén 5 nappal meg is rövidítette a nyugodt munkás hétköznapjainkat az oktatásügyi minisztérium, így aztán, amikor lejárt a „mikor kezdődik a vakáció” mantra, akkor átvette a helyét a „mikor megyünk mamáékhoz” című lemez, ami két lejátszóról is pörög, folyamatosan, kisebb szünetekkel. De még időben megjött a mentő ötlet. Készítsünk egy naptárat és ott majd beszínezhetitek azt a napot, ami eltelt már és számolhatjátok, hogy hányat kell még addig aludni. Ja, hogy te az összes rubrikát be szeretnéd szivárványozni kislányom, már most? Nem gond persze, fessél csak, azzal is eltelik hét perc a nyárból. Majd kitalálunk valami más megoldást a problémánkra. Írok közben a barátnőd anyukájának, hátha el tudja hozni Ágneskét hozzánk holnap, hadd játsszatok, közben majd én dolgozom itthonról. Sima ügy. Hívunk majd a testvérednek is játszótársat, persze.

Első nap:
Csakis pizsamában lehet reggelizni, és kb. pizsamában eltölteni az egész délelőttöt, közben csigákat gyűjteni, hirtelen felindulásból bútort festeni, végül semmit sem reggelizni, hanem egész délelőtt kérdezgetni, hogy mikor jön már Ágneske??? Jaj, de jó, hogy megjöttetek, már nagyon vártunk. Persze, vegyétek fel az Elsa ruhákat. Az esküvői cipőm? Jó, de csak a szobában járjatok vele. Akkor én most kicsit dolgozom. Mondjad szívem, kicsi fiam! Nem, kérlek ne most hallgassuk meg huszonkilencedjére ma azt a menő arab technót. Köszi! Igen, még 9 nap és megyünk mamáékhoz. Miért menjek kislányom? Jó, jövök mindjárt! Húúúúha, miért kellett most az ÖSSZES ruhádat kiszedni a szekrényből? Jaa, ide fogtok ugrálni, ebbe a kupacba? Értem.

Második nap:
Kincsem, nyugodtan aludhattok tovább, vakáció van, nem kell hatkor kelni. Ja, hogy sok a dolgod. Értem. Tudjátok mit? Ma felfújjuk a kismedencét! Szeretlek anyaa, jajj de jó, imádlak! Kész, akkor én most leülök dolgozni. Miért lökted meg? Kérte, hogy ne locsold a hajára! Nem, ne vidd be az elektromos kisautót a medencébe. Találjatok ki valami közös játékot, búvárkodjatok, tessék! Miért nem akarod te is azt játszani? 3 perce vagytok benn a vízben!! Leengedem a medencét, szálljatok ki most!

Ötödik nap:
Gyertek menjünk el együtt rollerezni, játszóterezni, jó? Igeeen! Neeem! Egyik nap a sok közül: Jó, keresek agyagot! Megjöttem, akkor neki lehet fogni, én is leülök addig dolgozni. Igen, jövöööök! Jajj de szép kis tálat készítettél. Nem kellett volna ráönteni az összes vizet. Úszik az egész kertibútor. Nem hiszem, hogy veszünk hörcsögöt. Nem, tengerimalacot sem egyelőre. Tudom, hogy cuki. Nem hozzuk el a kutyát sem.

Utolsó előtti nap:
Gyerekek, holnap megyünk mamáékhoz, mindenki pakolja be, amit vinni szeretne a nyárra. Egy táskába csomagoljatok. Miért hozod azt a 3 kiló követ? Ja, még van kinn is 25 kilónyi? Biztos szépen mutat majd a kertben, persze! Nem, a téli méhecskés jelmezt ne hozd magaddal, szerintem.

Második nap mamáéknál:
Anya! Én veled akarok menni!!! Nagyon fogsz hiányozni…

Persze, írhattam volna arról, hogy milyen elbűvölő is a nyár: a gyerekekkel közösen befőztük a kompótokat, lekvárokat, még kísérleteztünk is új ízekkel, magunk sütöttük a kenyeret, fagyasztottuk a házi fagyit, kis szerkezeteket terveztünk és építettünk, csomó meseregényt elolvastunk a függőágyban békésen ringatózva, közben persze minden nap feladatlapoztunk egy kicsit, hétvégenként nagyokat túráztunk és bicikliztünk, önkénteskedtünk és mindenféle fesztiválra elmentünk. De az a sejtésem, hogy kicsit másképp fog telni. És úgy is jó lesz, mert minden sírjak-vagy-nevessek helyzet után rájövünk, hogy ez a legfantasztikusabb kor: amikor még a rajzokon szivárványpatak csörgedezik, és úgy várják a falusi vakációt mint egy luxusutazást, amikor az általuk épített kuckóban nekünk is van helyünk és a reggeli müzlijüket megosztják velünk az ágyban. Amikor még van nyári vakáció. És lesznek még nyugodt napok a nyárban, amikor talán kicsit mi is úgy élhetünk, érezhetünk mint ők. Velük együtt.