15 júl Tudatosan szülővé válni
Tudatosan szülővé válni
Ebben a rovatban a fogantatás lelki részével, a várandósság kihívásaival, a szülésre való felkészüléssel, magával a szüléssel, annak körülményeivel, lelki, szellemi hátterével és a gyermekágyi időszakkal, szoptatással fogunk nyíltan foglalkozni. Tarts velünk, hogy ezt a hanyagolt és sok esetben tabusított, de annál fontosabb életszakaszt megismerd vagy felelevenítsd magadban e tudást. Hiszen mindannyian megszülettünk egyszer és mindannyian hordozzuk ennek nyomait, ha tisztában vagyunk azzal, mi minden rejlik és mi mindenen kellene változtatnunk, akár rendszer szinten, ebben a különleges időszakba, a gyermekeinknek, unokáinknak már más lehet a tapasztalatuk földi életük első időszakáról.
Szerintem mindenki ismeri már azt a tézist, hogy: „az vagy, amit megeszel”. A várandósság idejét és magát a magzatot nézve elég izgalmas ránézni, miből is növekedett a babánk a várandósság alatt. Mit ettünk, míg a gyermekünket a szívünk alatt hordtuk?
Ha ezt nézzük, a fiam mákos laska és házi csoki, a lányom pedig gyümölcs és sós túró bazsalikomos paradicsommal. No, de nem vagyok sem nutricionista, sem dietetikus, viszont ezt a tézist alapul véve vajon mi lehetett a babánk szellemi és lelki tápláléka, amellyel eggyé vált már embrió korában? Sőt, akár már a fogantatása pillanatában, vagy akár a fogantatás előtti időszakban. Vannak olyan elméletek, miszerint a leszületni kívánó lélek minimum három hónappal a fogantatása előtt már a leendő anya és apa körül van, elsajátítja a család túlélési mechanizmusait és működési mintáit.
Hogy így van-e, nem tudom. Abban viszont biztos vagyok, és a kutatások is azt bizonyítják, hogy a génekben nem csak a kinézetünkre vonatkozó információkat tároljuk. Vagyis mindent, amit az édesanyánk és édesapánk megél, és az ezekre a megélésekre adott testi, lelki válaszaikat mi magunk is hordozzuk, és így vannak ezzel a gyerekeink is. Ha ennél is messzebb megyünk, akkor az a petesejt, amelyből mi magunk lettünk, az már akkor édesanyánk petefészkében volt, amikor Ő a nagymamánk méhében fejlődött, tehát a nagymamánk megéléseit is elraktározzuk. Csodálatosan van ez kitalálva.
De mit kezdjünk mi ezzel? Gyakran tűnődöm el azon, milyen lenne a földön az élet, ha minden egyes emberi lény fogantatása tudatos lenne. Nem arra gondolok, hogy a szülőknek legyen jó munkája, háza és autója, illetve anyagi tartaléka, bár ezek is nagyon fontos tényezők. Hanem arra, hogy tudatosan készüljünk a fogantatásra, lelkileg és biza testileg is, hiszen a tisztító táplálkozás testi folyamata magával hozhat, beindíthat több lelki folyamatot is, de maradnék most kifejezetten a lelki tényezőknél.
Vajon tudjuk-e magunkról, hogy hogyan és miben is vagyunk amikor a babánk megfogan? Milyen mintákat hozunk a szüleinktől a gyermekvállalást, gyermeknevelést illetően, akár anyaként akár apaként? Mi magunk milyen gyermekkort éltünk meg? Feldogoztuk-e az esetleges gyermekkori sérüléseket? Ismerjük-e a párunk gyermekkorát és az esetlegesen megélt sérüléseit? Látjuk-e magunkat és a párunkat szülőként? A baba utáni erős vágy felülírja-e az esetleges nehéz érzéseket magunkkal, a párunkkal, a kapcsolatunkkal kapcsolatban?
Azt gondolom, ezek nagyon izgalmas kérdések.
Azt is gondolom, hogy ha időben kezdünk ezekkel foglalkozni, nagyban megkönnyíthetjük a várandósság időszakát, a szülés folyamatát, és nem utolsó sorban a baba gondozásának időszakát és a gyermeknevelést is. Az életünk ezen csodás időszaka tartogat bőven kihívásokat is, talán nem teljesen mindegy, hogyan vészeljük ezeket át és mi az, amit továbbadunk a gyermekünknek. Hiszen a fogantatás pillanatától már nem csak a saját életünkért vagyunk felelősek, hanem azért a gyermekért is, akinek az életben tartása és az életben való terelgetése ránk lett bízva egy bizonyos ideig.
Saját tapasztalatom az, hogy a várandósság ideje alatt rengeteg minden a felszínre kerül a „családi örökségből”, főleg a női felmenőket illetően. Ebből kifolyólag nemcsak a szülés folyamatát tartom beavatásnak, hanem már a várandósság időszakát is, hiszen a megfoganás pillanatától beindulnak a testi változások és azzal együtt a lelkiek is, ha tudatosak vagyunk rá ha nem.
A gyermekáldás csodálatos lehetőség a valódi önismeretre, anyaként főleg, de apaként is, talán nem mindegy, hogyan élünk vele, ha vágyunk erre a kalandra és meg is adatik.
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
