Terhesség vagy áldott állapot?

Szerző: Hoffmann Kinga-Krisztina • Fotók: Freepik • 2024. augusztus 14.

Megosztom:

Terhesség vagy áldott állapot?

Ebben a rovatban a fogantatás lelki részével, a várandósság kihívásaival, a szülésre való felkészüléssel, magával a szüléssel, annak körülményeivel, lelki, szellemi hátterével és a gyermekágyi időszakkal, szoptatással fogunk nyíltan foglalkozni. Tarts velünk, hogy ezt a hanyagolt és sok esetben  tabusított, de annál fontosabb életszakaszt megismerd vagy felelevenítsd magadban e tudást. Hiszen mindannyian megszülettünk egyszer és mindannyian hordozzuk ennek nyomait, ha tisztában vagyunk azzal, mi minden rejlik és mi mindenen kellene változtatnunk, akár rendszer szinten, ebben a különleges időszakba, a gyermekeinknek, unokáinknak már más lehet a tapasztalatuk földi életük első időszakáról.
Azt gondolom, a gyermekvállalásra nincs igazán megfelelő pillanat, bár léteznek elméletek ezzel kapcsolatosan. Az elméletek pedig főként a külső tényezőket érintik. De vajon valós az az elképzelés, hogy csak mi döntnünk a felől, hogy mikor érkezik, hozzánk egy gyermek?
Mindenki hallott már a nem tervezett gyerekekről, és azt gondolom, valószínűleg ezek a babák sem csak úgy becsöppennek, hanem valahol a gyermek utáni vágy tudatosan vagy tudattalanul, de már munkál a pár egyik vagy mindkét tagjában. És hát vannak azok a babák, akik nagyon váratnak magukra, sok mindent megtesznek értük, mégsem érkeznek a családba, vagy csak hosszú évek után. Szóval ki tudja, lehet a leszületni kívánó léleknek is van némi beleszólása abba, hogy Ő mikor látja megfelelőnek az idő pillanatot a saját érkezéséhez. Bárhogyan is történjen, úgy gondolom, hogy nincs igazán megfelelő pillanat a gyermekvállalásra. Miért?
Azért, mert nem tudjuk igazából mi vár ránk. Talán a várandósság, szülés és a baba gondozása, majd a kisgyermek nevelése az az életszakasz, amelyre különösen igaz lehet, hogy a régiségben könnyebb volt a lelki vonzata. Míg az emberek szorosabb közösségekben éltek, volt mintájuk, látták, tapasztalták a családban, szomszédoknál ennek az életszakasznak a kihívásait. Ha valakinek mégis nehezebben ment az ezekkel a kihívásokkal való megküzdés, ott volt a közösség megtartó ereje, aminek segítségével túljutott a nehézségen. Bár most nagyobb jólétben élünk, mégis egy ilyen kiemelkedően fontos életszakaszban magunkra maradunk, nem hiába nevezi ezt az életszakaszt a pszichológia krízisnek, normatív krízisnek. A krízis egy egyensúlyi állapot megbomlását jelöli, a normatív krízis pedig egy fejlődési krízis, melynek eredményeképp kialakul az identitás, jelen esetben az Anya és az Apa, ezáltal pedig a család.
Szóval teher lesz vagy áldott állapot?
Szeretném, ha áldott állapottá válna mindenkinek. Mi kellhet ehhez? Mivel manapság mindenki is ért a várandósság, szülés, szoptatás, babagondozás témájához (is), fontos, hogy ne hagyjuk magunkat ellátni mindenféle jó tanáccsal, gondolattal.
Hasonlóan fontos, hogy honnan informálódunk. Az információ korát éljük, semmi esetre sem ajánlanám a fórumokról való tájékozódást. Helyette inkább beszélgessünk bábákkal, dúlákkal, olvassunk a témába vágó könyveket. A saját magunk és babánk egészségügyi állapotáról az orvosunk tud tájékoztatni. A már szült nők reflexe az, hogy amint megtudják, hogy gyermeket várunk, elmesélik a saját szüléstörténetüket. Hagyjuk meg nekik a saját tapasztalatukat, az az Ő megélésük, nem a miénk. Nyugodtan mondhatjuk, hogy el vagyunk tiltva a szüléstörténetek hallgatásától. Ha mégis szeretnénk ilyeneket olvasni, például Ina May Gaskin könyvei tele vannak szép szüléstörténetekkel, a szép szülésélmények megengedettek. Ha félelmeink támadnak, ami normális ebben a helyzetben, beszélgessünk egy dúlával és/vagy pszichológussal. A szülés folyamatát megkönnyíti, ha tisztában vagyunk a félelmeinkkel, az eredeti családunkhoz való viszonyulásunkkal, a párunkhoz füződő érzelmeinkkel, a saját anyaságunkat illető gondolatokkal.
Amit még fontosnak tartok, de talán szokatlanul hangzik, az a párterápia. Tudom, általában azért járnak a párok terápiára, mert már nagyon rossz a helyzet. A terápia önmagában nem csak arra lehet jó, hogy megjavítsa azt, ami elromlott, hanem eleve megelőzze azt, hogy a dolgok elromoljanak. Mivel két különböző családból érkezünk egymás mellé, fontos lenne csiszolni a gyerek születése előtt azokat a gondolatokat, irányelveket, amelyek mentén a MI új családunk működni fog. Illetve talán nem árt felkészülni a krízishelyzetre, egy terápia során megtanulhatjuk, hogyan tudunk segíteni egymásnak és saját magunknak abban, hogy túllendüljünk a krízisen és Anya, Apa váljon belőlünk.
A várandósság időszaka tele van tiltásokkal, én azt vallom, mindent lehet, ami jólesik. Nyilván az alkohol, drog, dohány nem tartozik ezek közé. Viszont például a mozgás igen, ha sportoltunk várandósság előtt, folytathatjuk, amíg kényelmes, aztán választhatunk valamilyen kismamák részére kitalált mozgásformát, vagy egyből végezhetjük ezeket. Az ételek terén sincs igazából valós tiltás. A testi intimitás, együttlét is kifejezetten ajánlott, ha mindkét fél vágyik rá.
És végül, de nem utolsósorban, hallgassunk az ösztöneinkre!

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ

AJÁNLÓS