07 nov Te, hogy beszélsz magaddal?
Te, hogy beszélsz magaddal?
Furán hangzik a kérdés, pedig egyáltalán nem az. Ha másnak akarod elmondani a véleményed, akkor százszor átgondolod, becsomagolod, ügyelve arra, hogy a legkevésbé se bántsd meg. Ezzel szemben magadat nem kíméled: egyenesen, durván ordítod le és bántod meg magad. Jó, lehet nem mindig, de azért sokszor igen. De miért?
Aggódunk amiatt, hogy mást ne bántsunk meg, magunkat viszont ostorozhatjuk? Érdekel, hogy más mit fog gondolni rólunk, ha megmondjuk a véleményünket, hogy hogyan fogja érezni magát, az viszont már kevésbé, hogy saját magunk mit szólunk ehhez, hogy a kemény szavak milyen hatást, érzést, utórezgést, nyomot hagynak bennünk. Érdekes, ugye? És hagynak, mindig hagynak…
Figyeld csak meg egy kicsit magad, főleg azokban a helyzetekben, amikor feszült, stresszes helyzetbe kerülsz, amikor nyugtalan vagy, dühös, kedvtelen… Mi van ilyenkor? Mi lehet a hátterében? Milyen gondolatok, érzések motoszkálnak a fejedben, lelkedben? Fogadok, hogy legtöbbször ilyenek:
Nem vagyok rá képes!
Nem tudom megoldani!
Megint leblokkoltam!
Evesztettem a kontrollt!
Nem vagyok jó semmire!
Nem tisztelnek!
Nem vagyok elég jó!
Nem érdemlem meg, hogy szeressenek!
Nem vagyok szép, elég vonzó!
Megint hülye helyzetbe hoztam magam!
Jaj, de béna vagyok!
Nem hiszem el, hogy ilyen szerencsétlen vagyok!
Nekem úgysem fog összejönni!
Á, biztos, hogy nem fog sikerülni!
Senki sem törődik velem!
Megint visszafognak utasítani!
Nem vagyok elég értékes!
Megint elfognak hagyni!
Mit gondolsz, hogyan hatnak rád ezek a szavak? Milyen nyomot hagynak a lelkedben?
Ha a legjobb barátod, vagy kollégád elmesélné, hogy figyelmetlen volt és véletlenül rossz adatokat írt be az egyik jelentésbe, akkor mit mondanál neki? Rögtön a fejéhez vágnád, hogy már megint tévedett, hogy ismét képtelen volt minőségi munkát végezni, hogy bármennyire is igyekszik, úgyis egy vesztes marad? Nem, nem tennéd. És miért nem? Valószínűleg azért, mert mindezt egy percig sem gondolod róla, ugyanakkor tudod, hogy most nem erre van szüksége, az ehhez hasonló szavak csak még jobban elszomorítanák és kedvét vennék, és igen mélyen érintenék, és még az is benne van a pakliban, hogy megharagudna rád.
Ezek a szavak, gondolatok képzeld rád is pont ilyen hatással vannak.
Lehangolnak, elszomorítanak és elérik azt, hogy dühös legyél magadra, csalódott, hogy csorbuljon az önbizalmad, az önértékelésed, hogy ne bízz magadban, hogy leértékeld magad, a képességeid. A mód, ahogyan viszonyulsz magadhoz, a gondolatok, az érzések, amelyeket saját magadról gondolsz — és legtöbbször el is hiszel —, nagyban befolyásolják életedet, emberekhez, helyzetekhez való viszonyulásodat, és felelősek a boldogságodért, testi-lelki egészségedért.
Beszélj másképp magaddal
Légy résen, és csípd nyakon a gondolataidat! Figyeld magad különböző helyzetekben, és amennyiben negatív gondolatokat, érzéseket tudatosítasz, alakítsd őket, egyszerűen csak tegyél egy pozitív előjelet.
Ne higgy el mindent magadnak! Attól, hogy már jó rég ostorozod magad, és mintegy mantraként ismételgeted a negatív gondolatokat, még nem biztos, hogy igazak is.
Gondolkodj, mielőtt kiosztod magad! A legtutibb kérdés, amivel tesztelheted magad mindig, minden helyzetben: ezt a gyerekemnek, legjobb barátomnak mondanám? Ha nem, akkor magadnak se mondd.
Fogadd el és szeresd magad! Igen, olyan vagy amilyen, néha tévedsz, hibázol, nem mindig tudsz úgy teljesíteni, vagy reagálni helyzetekre, ahogy azt szeretnéd… de hidd el, hogy ezzel semmi gond nincs — mindez csak azt bizonyítja, hogy te is emberből vagy, és a saját ritmusodban haladsz a fejlődésed útján.
„Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.” (Henry Ford)
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
