Tankönny – Tudásszint szerint

Szerző: Aczél Dóra • Fotók: Freepik • 2024. június 3.

Megosztom:

Tankönny –

Tudásszint szerint

Lejártak az országos szintfelmérők. A péntek délután összes nyugalmával, lufileeresztős hangulatában ebédelünk közösen a hatodikos fiammal.
– Hogy sikerültek a tesztek?
– Ó, szerintem jól. – mondja nagyon nyugodt hangon. – sokkal könnyebb volt, mint amire számítottam. Románból például csak másolni kellett.
– Másolni, hogy hogy?
– Hát azt kérte a feladat, hogy írjunk ki valamit a szövegből.
– És te megértetted a feladatot? – könnyebbültem meg, mert a házizásban azért nem így szokott lenni. A házinál azzal elég sok idő eltelik, míg megtörténik a feladatértelmezés. Lehet, hogy azért, mert ott vagyok mellette? Elhessegetem a gondolatot, helikopter szülő lennék? – azt tudom, hogy nem, így most figyelek tovább a fiamra, akire most még inkább büszke vagyok.
– Ja, megértettem. De úgysincs semmi tétje ennek a tesztnek. Nem kapunk jegyet se rá meg semmit.
– Nem, ez a szintet méri fel, hogy lássák a tanügyben, hogy kell-e változtatni valamit a rendszeren, hogy az elvárások felétek azok reálisak-e, tudjátok-e azt, amit ebben a korban a tanügy szerint tudnotok kell.
– S mi van, ha nem tudjuk?
– Akkor az eredmény alapján változtatniuk kellene a leadott anyagon, a mennyiségen, vagy a módszertanon.
Kedves Olvasó! Itt most kicsit hadd lépjek ki az anyaszerepemből és tudassam Önnel, hogy nem vagyok ennyire naiv, ahogyan az a fenti sorokból kiütközhet. De anyaként fontosnak tartom, hogy a gyerekemnek először az ideákat magyarázzam el, az élettel való szembesülésben pedig kísérem, kérdéseire válaszolok. El szoktam mondani, hogy elvileg hogyan kellene működnie a dolgoknak, és hogy miért más a gyakorlat. Már ha egyáltalán tudom, hogy miért más az elmélet és a gyakorlat. A hatodikosom jól érti, sokszor az én suta magyarázataimban is meglátja a lényeget, ha nem egyéb, hát azt, hogy anya nem tudja. A negyedikesemben sokkal másabb módon csapódnak le a kérdések, minden kérdése újabb kérdést szül, a mondásait is kérdéssel leplezi, ha olyan választ kellene adjon, ami neki nem kényelmes. A négyévesem meg köszöni szépen egyelőre: unikornisok és sellőpónik. Folytatom.
– Tudod, Péterem, ezek a tesztek mindenkire ugyanúgy érvényesek. Tehát minden hatodikosnak ezt kell megírni. Ezt írja az a gyerek is, akinek mindene megvan ahhoz, hogy jól tanuljon: jó család, ahol támogatják idővel és pénzzel a tanulást, ahol az intelligencia is jobban ki tud bontakozni, és ezt a tesztet írja az a gyerek is, aki a saját anyanyelvén sem biztos, hogy tud írni, olvasni, mert sokkal nagyobb problémákat kell megoldania, minthogy tanuljon. Péter csak bólogatott, és mivel tényleg szoktam neki mesélni azokról a gyerekekről, akivel a Grund heti szinten találkozik és ahol az elképzelhető és elképzelhetetlen minden hátrányos helyzetet be lehet azonosítani, ott be is azonosodik, így elhiszi nekem, hogy ez így van.
– De anya, ha ez így nincs jól, akkor miért nem csinálják másképp?
– Miért, szerinted hogyan kellene csinálni?
– Hát, szerintem már különböző szinteken kellene tanítsák a gyerekeket. És mindenki arra a szintre járjon, ami az övé.
– Úgy gondolod, hogy ne korcsoportok szerint járjanak?
– Igen. Ha egy ötödikes jó románból, akkor mehet a hatodik, vagy nyolcadikosokkal is akár. És ha másból nem annyira jó, akkor abba csoportba menjen, ahová tartozik.
– Igen, képzeld, erről beszélt Dr. Gyarmathy Éva két hete Nagyváradon, hogy mennyire fölösleges korcsoportok szerint tanítani a gyerekeket, mikor egy-egy gyerek képessége és tudása nagyon szórt. Örülök, hogy te is így látod.
– Ja, úgy kellene, mint Amerikába, minden gyereknek külön órarend.
– Vajon az iskoláink szerinted le tudnák ezt szervezni?
– Nem tudom anya, de szerintem nem lenne annyira bonyolult.
Itt megszakítom a gondolatmenetet, mert ennyit akartam leírni, hogy a 13 éves fiam, akivel amúgy szigorúan nem szeretek rendszerkritikát megfogalmazni, mert kritikus már amúgy is, meg a kritikának hajlamos csak a negatív vetületeit látni, szóval a fiam rátapintott valami lényegire. Átszervezés? Nem-korcsoportok? Tudásszint szerinti oktatás?
Én komolyan venném.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ