És a tanár nagyon jól tudja, hogy Csanád okos.
Az édesanyja is tudja, hogy Csanád okos.
Az édesapja is, és a húga is tudja, hogy Csanád okos.
Csanád minden osztálytársa tudja, hogy Csanád okos.

Csanád egy két lábon járó lexikon. Mindent tud, ami könyvekből tanulható. Jegyei csak azért a maximálsak, mert nagyobbat egy tanár sem tud adni neki. És mégis, Csanád szünetekben nem jár ki focizni, órán nem levelezik a pad alatt, még a titkos Whatsappos osztálycsoportba sem vették fel. Nem is tud róla, hogy van ilyen. Csanád nem is keresi a társaságukat, hiszen nincs miről beszélgessenek. Az osztálytársai nem értik se az atomfizikát, de még a térmértant is nehezen. Csanád sosem fog egy felmérő alkalmával helyes válaszokat megosztani az osztálytársaival. Mindig az első padba ül, innen látja jól a tanárt, és a tanár is őt. Ami legalább annyira fontos. Hogy a tanár lássa őt, hogy menyire figyel, mennyire mindent tud.

Csanád viszont nem érti a társas érintkezés íratlan szabályait. Mert azt nem lehet könyvekből tanulni. Azt csak társas érintkezés útján lehet. Konfliktusokból, kibékülésekből lehet tanulni, hogy hogyan működnek a veszekedések, hogyan lehet a nézeteltéréseket kezelni, vagy együtt élni velük. Csanád a szabályokat szó szerint értelmezi, nem tud belelazulni, és nem is érti, hogy miért van az, hogy egyszer így, máskor meg úgy kell érteni őket. Így nehéz vele játszani. Kivéve a sakkot, mert azt keni-vágja. De mivel abban is mindig ő nyertes, így nem is szívesen játszik vele senki, mert tuti, hogy ő fog nyerni.

S noha lehet, hogy Csanádban nem fogalmazódik meg sosem, de neki is szüksége van kortárs kapcsolatra.

Segítsünk Csanádnak a nonformális és laza kapcsolatokat megélni, és fejlesszük az életrevalóságát. Jó, jó, de hogyan? – kérdezhetnéd, és a kérdésed jogos, és a válasz nem könnyű és nem egyértelmű a siker.

Tanárként, osztályfőnökként az óráidba vigyél be olyan gyakorlatokat a tanórákban, ahol csapatban kell dolgozni, és ahol fontos lesz az, hogy ki hogyan viszonyul a szöveghez, tananyaghoz. Például irodalomból szövegértelmezésnél legyen az a feladat, hogy osszanak meg a gyereklek olyan személyes történéseket, melyek párhuzamban állíthatóak az értelmezendő szöveggel. Elemezzetek kortárs szövegeket is a tankönyvi szövegek mellett. Osztályfőnöki órákon pedig olyan csoportgyakorlatot játszatok, ahol szükség van a Csanád formális tudására is, de a lazaságra is a megoldáshoz. Hozd olyan helyzetbe őket, ahol fontos, hogy a játékszabályokat ők maguk állítsák fel, és vétójoggal működjön. Azaz mindenkinek el kell fogadni azokat a szabályokat. Vigyél be egy focilabdát és legyen az a feladat, hogy ők, közösen találjanak ki egy játékot ezzel a labdával.

Bátran adj Csanádnak olyan szorgalmi feladatot, melyben arról kell gyűjtsön információkat, hogy a sikeres/híres emberek mitől lettek azok, hogyan éltek. Kérd, hogy gyűjtsön metainformációkat ezekről az emberekről. Olyanokat, amelyeket a sorok közül kell kiolvasni, érzésekről, dilemmákról, nehézségekről.

Szülőként határozd meg a minimum követelményeket, melyek Csanádot a szociális életbe viszik. És mondd meg neki bátran, hogy benne van a pakliban, hogy soha nem fog kényelmes lenni neki ez a helyzet, viszont vannak olyan képességek, melyeket csak így lehet fejleszteni, és melyek az élet elengedhetetlen részei. Csanáddal felnőttként kell beszélni, szereti a logikus érvelést, ezért logikusan magyarázd el neki, hogy mi miért fontos.

Csanád gyakran hiszi az, hogy ő már felnőtt, hiszen rengeteg dolgot tud. De Csanád nem felnőtt, és ezt is érdemes tudatosítani benne, hogy a felnőttséget nem csak a formális tudás jelenti.

És, mint minden egyes emberi lénynek, kicsinek és nagynak egyaránt szüksége van a szeretetre, elfogadásra, így ez legyen mindig a te mozgatórugód is: Csanádot szeretetből, gondoskodásból és elfogadásból fogod olyan helyzetekbe hozni, mely az ő fejlődést segíti.