A nevem Farczádi Zsuzsánna. Főállásban magyar nyelv és irodalmat tanítok gimnazistáknak egy kedves kis erdélyi faluban, Marosvásárhelytől nem messze. Szeretem a munkám, hisz úgy érzem fontos feladatot végzek, amiért cserében nagyon sok szeretetet, odafigyelést, őszinte mosolyt és energiát kapok tanítványaimtól. Hogy miért pont tanár lettem, annak két egyszerű oka is van.

Egy késő téli délelőtt kezdődött az egész egy nagyon hangulatos kolozsvári bisztróban, egy igazán különleges személy társaságában, egy egyedi ízvilágú mentás-gyömbéres-narancsos tea fogyasztása közben. Szidi (Barabás Szidónia), akinek a személyes történetét az előző bejegyzésben már olvashattátok/olvashatjátok, őszinte lelkesedéssel mesélt nekem a személyre szabott mesekönyvek létezéséről, illetve arról az ötletről, hogy ezt milyen nagyszerű lenne Erdélyben is elterjeszteni, végül pedig mégkérdezte, volna-e kedvem megírni ezeket a meséket. Így lettem része a Pokapi csapatnak.

Egyrészt azért, mert régi hobbim a történetírás, másrészt, mert hatalmas lehetőségét láttam az olvasás megszerettetésének a történetek személyes átélése által. Úgy gondolom, hogy a személyre szabott mesekönyvek nagyon sajátos olvasási élményt nyújtanak a gyereknek, aki a történet főhőse is egyben: döntéseket hoz, másokon segít, megoldásokat keres, talál stb.

Mesét szőttem a világomból, világot szőttem az élményeimből

Az első mesém újraolvasása után nem csak arra jöttem rá, hogy a történetbe szőtt probléma az én gyerekkoromon is átvonuló probléma, hanem, hogy a történet szereplőit mind-mind családtagjaimról és közeli ismerőseimről mintáztam. Mesét szőttem a világomból, világot szőttem az élményeimből.

Szem előtt tartom azt is, hogy a mostani gyerekek mennyire vágynak az aktív részvételre, a személyes hozzájárulásra, ezért interaktív részeket is becsempészek a történeteimbe. A történetek tehát az ő segítségük nélkül hiányosak. Ha megkérdeznék, mi a meséim erőssége, talán mégsem a fent említetteket sorolnám fel, hanem humort mondanám. Azt hiszem ez a meséim vesszőparipája.

Szüleimtől megtanultam, hogy ami szívből jön és őszinte, az csak jó lehet, így bízom benne, hogy meséim olvasása kellemes időtöltés az olvasóink számára.

A következő bejegyzésünkben annak a személynek olvashatjátok a történetét, aki életre kelti a Pokapi-meséket az önmagukért beszélő illusztrációival.

A Pokapi-mesék röviden: személyre szabott mesekönyvek. De sokkal több van a korszerű és interaktív történetek mögött, melyek új olvasási élményt és minőségi időt nyújtanak a teljes családnak. Esztétikai, szellemi értékek, és egyben nagyon egyedi ajándékok is. A megszületésük története pedig inspiráló, Barabás Szidónia meséli el.

Gondolkodtam, megoldásokon töprengtem. Éreztem, hogy szívesen eveznék ismeretlen vizeken, hiszen minden nap egy kihívás új dolgok meghódítására és tapasztalatok szerzésére. Ez volt a hozzáállásom a tanulható hiányosságokkal kapcsolatosan. Másik oldalon voltak viszont azok a dolgok, amelyeket tudtam, hogy nem lehet elsajátítani, amelyekhez másféle tehetség kell.

Ekkor jöttem rá, hogy segítségre van szükségem.

Farczádi Zsuzsi – egy fiatal, dinamikus magyartanárnő, akinek nemcsak munkája, hanem hivatása is a gyerekekkel való foglalkozás – lett a meseírónk. Aki pedig a meséket életre kelti illusztrációi által, nem más, mint Szabó Kati, egy tehetséges művész, akinek pár munkáját már évek óta a lakásomban csodálom.

Így lettünk mi a Popi-csapat, lélek a Pokapi-mesék mögött.

A következő bejegyzésekben a csapattársaim háttértörténetéről és motivációiról olvashattok, illetve azt is megtudhatjátok, hogy miért Pokapi lett a nevünk.