Igazából nem tudjuk rá a pontos választ. Tudjuk azt, hogy számunkra kulturális okokból is a monogámia, és az idillikus párkapcsolat megtestesítői. Viszont a madarak szinte biztosan nem szerelmesek, csak nagyon pragmatikusan állnak a párkapcsolataikhoz. Egyszerűen addig van a párjával a madár, amíg neki jobban megéri vele lenni, mint mással. Nagyon gyakran ez az evolúciós, gazdasági megközelítés dönt. Amíg valaminek kisebb a költsége mint a haszon, addig nem érdemes változtatni rajta. Ha a potenciális haszon nagyobb lesz annál, amit a jelenlegi helyzet nyújt, akkor érdemes változtatni rajta.

Hányféle családmodell létezik a madaraknál?

A madaraknál a leggyakoribb a szociális monogámia. Nagyon ritkán létezik tiszta monogámia is, illetve van még poligínia, poliandria, és van az extrém promiszkuitás, meg költés parazitizmus. A szociális monogámia talán a legjobban hasonlító párzási rendszer az emberek párzási rendszeréhez, sajnos. A madárvilágban ugyanis vannak olyan körülmények, amikor megéri hűségesnek lenni, és van amikor nem. Például ott van a csilpcsalpfüzike esete. Egyszerűen az ő génátadása szempontjából az a legpragmatikusabb, hogy megpróbáljon egy párt keresni, aki majd ott lesz, hogy etesse a fiókákat, viszont ha lehetősége van más egyedekkel is párosodni a párja tudta nélkül, az hasznára lehet a fiókáknak, mert kicsit diverzebb lesz a genetikai összetétele a fészekaljnak.

A poligínia poliandria azt jelenti, amikor egy hím több tojóval, vagy egy tojó több hímmel párosodik. Mindig az a fél neveli fel az utódokat ezekben az asszimetrikus kapcsolatokban, amelyikből több van. Egy populációban az határozza meg, hogy milyen párzási rendszer alakul ki, hogy milyen a nemek aránya. Ezeket aszimmetrikus családmodelleknek nevezzük.

Az, ha egy madárfaj nem monogám, mennyire határozza meg azt, hogy összetartozó család lesz vagy sem?

Egy olyan fajnál, amelyik nem monogám, ami nagyon gyakran előfordul, igazából nem lehet egy összetartó családról beszélni, főleg ha a madárcsaládon belüli anya-apa kapcsolatot vizsgáljuk. Ha szociális monogámiáról van szó, akkor el lehet képzelni, hogy nem tudják, hogy a másik félrelép. Ameddig a hím meg van győződve, hogy az összes tojás tőle származik, addig védelmezi a fészek környékét, eteti a fiókákat. Viszont, ha azt sejti, hogy a párja félrelépett, akkor otthagyja a fészket, és nulláról újrakezdi a költést egy másik tojóval.

Melyik a legextrémebb párzási rendszer?

Talán a legextrémebbnek a függőcinegéknél jellemző extrém promiszkuitást nevezném. Ez egy nagyon kicsi testmérettel rendelkező madár. A Deltában, a Maros parton, folyópartokon költ, és gyönyörű, papucsszerű függő fészkeket készít. És ami rendkívüli, hogy a hímek és a tojók a párkapcsolaton belül egymással versenyeznek, hogy ki lépjen lehamarabb egy másik madárral.

Konkrétan, ezek a madarak kettő vagy három fészekaljba is belekezdenek évente. A hím elkezdi megépíteni a fészket, a tojó pedig az alapján választ, hogy kinek van a legszebb. Azt pedig elkezdi ő is építeni, s egy idő után a hím átadja a tojónak az építés feladatát. A tojó megépíti, lerakja a tojásokat, kotlik és kikelti a tojásokat. Általában amikor kotlik, akkor a hím nekifog egy újabb fészket építeni, és keres egy másik tojót. Ekkor a tojónak meg kell hoznia azt a döntést, hogy egyedül neveli a fiókákat, vagy pedig érdemes újrakezdeni a fészkelést egy másik hímmel, abban a reményben, hogy az egy hűségesebb hím lesz. Ez pedig azzal jár, hogy sok tojás fejlődés alatt egyedül marad, mert mindkét szülő lelép valaki mással. Az esetek egyharmadában ennél a fajnál mindkét fél elhagyja a fészket. Sokat számít a döntésnél a fészekaljba fektetett idő, mert egy adott idő után már nem éri meg otthagyni a fészket. Illetve, hogy mennyire van késő a párzási periódusban, vagy pedig van-e olyan egyed, amely elég jó ahhoz, hogy elhagyja miatta a madár a fészket. Tekinthetjük ugyanakkor egy másik extremitásnak azt is, amikor egyáltalán nincs szülői gondoskodás, a költésparazitizmus esetében.

Beszéljünk akkor egy picit erről, és induljunk ki a kakukkokból, mint egyik legismertebb költésparazita madárfaj. Kezdjük az elejétől. A kakukkfiú és kakukklány megismerkedik. Mi történik ettől a ponttól kezdve, egészen az utód megszületéséig?

Nagyon izgalmas kérdés, már azért is, mert nagyjából ezzel foglalkoztam az elmúlt négy és fél évben, úgyhogy szívemhez egészen közel álló téma. Nem tudjuk pontosan azt, hogy a kakukkok mi alapján választanak párt maguknak. Erre több elmélet is létezik. A legelterjedtebb az, hogy egy kakukk tojó több hímmel párosodik, és majd eldől valami alapján, hogy melyik tojásnak ki lesz az apja. Viszont a párválasztás után elkezdődik egy nagyon érdekes verseny, amikor a tojó megfelelő fészket kell találjon a fiókának. Ugyanis ezeknek a fajoknak, akiket a kakukk parazitál, van már egy evolúciója ebben, és védekeznek ellene, merthogy a kis kakukk kitaszítja a többi fiókát a fészekből. Ha a kakukk nem megfelelő gazdát választ, akkor a gazda felismeri a tojást, és vagy otthagyja fészket, vagy pedig kilyukasztja a tojást és kidobja a fészekből. Vagy pedig ráépít még egy réteg fészket. A kakukk tojónak nagyon fontos tudni azt, hogy milyen fészkek vannak a környéken, és az sem mindegy, hogy mikor csempészi be a tojást.

Hogyan boldogul a fióka, miután megszületett egy más szülőpár fészkében?

Miután a kakukk tojó becsempészi a tojást a gazdafaj fészkébe, és a gazdafaj nem veszi észre, és elfogadja az idegen tojást a sajátjaként elindul gyakorlatilag egy időzített bomba. Kikel a kis kakukk, és egyszerűen eltávolítja a fészekből az összes többi tojást. Ezek a tojások pedig elpusztulnak a fészken kívül. A kis kakukk egyedül növekszik tovább, a gazdák pedig meggyőződve, hogy sajátjukat nevelik, etetik 2–3 héten keresztül, még úgyis, hogy jóval nagyobb már, mint ők. A kakukk elvonul Afrikába, és nem tudjuk azt, hogy mikor jön rá, hogy ő egy kakukk, és kakukkal kell párosodnia, nem pedig azzal a fajjal, aki őt felnevelte. Erre egyelőre még nincsen válaszunk.

Vannak kivételes esetek, amikor nem ez a forgatókönyv egy ilyen családban?

Összesen 102 olyan faj van, amely költésparazita. Ez nagyjából egy százaléka az összes madárfajnak. És a költésparazitizmus legalább háromszor fejlődött ki a madarak fejlődése során egymástól függetlenül, ezért vannak kisebb eltérések. A kakukk alcsalád képviselőre főleg az jellemző, hogy kitaszítják a gazda saját tojásait a fészekből. A gulyajárók viszont boldogan felnevelkednek a gazda saját fiókáival. És ott van Európában a pettyes kakukk, amely szarkákat parazitál, vagy varjakat, és ott is együtt nevelkednek a gazda saját fiókáival. Vagy pedig a kakukkréce, amely a sirályok fészkébe helyezi a tojásokat.

Milyen következtetéseket lehet szerinted párhuzamba vonni az állatvilág és az emberek társas szokásaival kapcsolatban?

Nagyjából ugyanazok a mozgatórugók mozgatnak minket is, mint őket. Ugyanúgy dolgoznak rajtunk a hormonok, mint rajtuk. Csak számunkra kellemetlen belátni azt, hogy ennyire rabjai vagyunk a saját szervezetünknek, és hogy ennyire gyengék vagyunk, amiért egy kémiai szignálnak nem tudunk ellenállni. Ugyanakkor azért vagyunk emberek, amiért képesek vagyunk túltekinteni ezeken a biológiai folyamatokon, és képesek vagyunk ellenállni ezeknek az ingereknek. És végső soron nem csak ez tesz emberré, hanem ez tesz jobb emberré, hogy képesek vagyunk betartani azokat a játékszabályokat, amik megkülönböztetnek az állatokról. Nagyon sok kutatás született az elmúlt periódusban, ami nagyjából pont arra tapint rá, hogy nagyon mélyen azoknak a viselkedéseknek, amelyeket emberinek tekintettünk, van egy nagyon erős evolúciós hátterük, ami más élőlényeknél is ugyanúgy érvényesül, és a közös rokonság miatt gyakorlatilag osztozunk ezekben a tulajdonságokban.

Hogyan is lett a természet maga az iroda?

Pályaválasztás előtt állva a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Biológia és Geológia Karra esett Arni választása, ezen belül is a biológia szakra. A tanulmányi évek során felkeltette az érdeklődését a madarász élet, hisz tanáraik különböző aktivitásokat (gyűrűző tábor, terepgyakorlatok) szervezve vonták be a diákokat a szakma rejtelmeibe. Évfolyamtársai között botanászok, rovarászok és egyéb állatcsoportokkal foglalkozó személyek is vannak. Az egyetemi évek végére olyannyira megkedvelte a madarakat, hogy záródolgozatában is őket kutatta, és ekkor már biztosra tudta, hogy ő ezzel szeretne foglalkozni. Románia-szerte több olyan cég és szervezet is működik, amelynek a fő tevékenysége a madarak monitorizálása.

És hogy mivel foglalkoznak az ornitológusok?

Minden évszaknak megvan a maga gyönyörűsége az állatvilágban is. A tavaszi és nyári hónapok a leginkább zsúfoltak, ilyenkor zajlanak a hétköznapi madaraink felmérései (ide tartoznak a mindenki által jól ismert galambok, verebek, fecskék, de a nem nagyon ismert zöldike, citromsármány, nagy őrgébics stb.), vízimadarak monitorizálása (réce, kócsag, gém, bíbic), éjszakai madarak megfigyelése (bagoly, fülemüle, erdei pacsirta, lappantyú), ragadozó madarak számlálása (ölyv, sas, héja, karvaly). Majd az ősz beköszöntével és a madarak vonulásával könnyebb a fészkeket számolni, odúkat kihelyezni.

Az említett felmérések mindegyikének megvan a maga módszertana. Különböző négyzeteken belül, minimum 10 pontot kell felmérni például a hétköznapi madaraink megfigyelésénél. Egy adott ponton öt percet szükséges eltölteni, és egy adatbázisba kell bevezetni az ott látott és hallott madarakat. Pont ezért nagyon fontos, hogy a madarakat külsejük és hangjuk alapján is tökéletesen ismerje a szakember, például nem mindegy, hogy milyen poszátát sikerült beazonosítani. Lehet az kerti, mezei, kis- vagy akár barátposzáta.

“Az adat az új arany”

Miért szükséges tudnunk a fent említett madarak számát, ismernünk habitusukat? Egyik oka az, hogy vannak úgynevezett indikátor fajok. Például, ha jégmadár van a vizeinken, az azt jelenti, tiszta az adott víz. Különböző trendeket, állományméretet számolnak, amiből megtudható az élőhely minősége. Vonulási adatokból lehet következtetni különböző éghajlati változásokra, például a darvak telelő területei egyre jobban kitolódnak északra, ami egyértelműen a melegebb zónák kiterjedésének utal. Nagy szerencsénk van azzal, hogy országunkban mindenféle domborzati forma megtalálható, ennek köszönhető a madarak nagy diverzitása.

Mire van szükség, hogy terepen boldoguljon az ember?

Elsősorban egy terepkocsi meg tudja könnyíteni az ember dolgát a nehéz pontok megközelítésekor, illetve biztonsági szempontból is fontos ez, mivel sok a juhászkutya, bármerre jár az ember terepen. A kutyák miatt riasztót is szoktunk hordani magunknál, ez olyan hangot bocsát ki, amitől a kutya nem fog közeledni az emberhez. A ruházatra ugyancsak nagy hangsúlyt fektetünk: a dimbes-dombos helyek növényzete tele van szúrós növényekkel, illetve reggelente ez a növényzet nedves is, tehát fontos a minőségi cipő a terepnadrág mellett.

Fontos, hogy az okostelefon mindig töltve legyen, mert terepen ez GPS-ként szolgál. Egy négyzeten belül található pontokat itt szükséges mindig rögzíteni. A pontok rögzítésével lehet visszakövetni, hogy ki merre járt. Mikor két kijárást is meg kell ejteni, és ezeket különböző kollégák végzik, ez nagyon hasznos, illetve így bizonyítja az ember, hogy tényleg dolgozott. A minőségi távcső is elengedhetetlen ennél a munkánál, hisz a madarak sokszor távol vannak, és enélkül lehetetlen lenne a pontos beazonosítás.

Különböző területeken más és más veszélyforrás akadhat. Az elmúlt hetekben a Kazán-szoros környékén dolgoztunk, ahol sok a vipera. Emiatt hordunk magunknál egy speciális készüléket, ami a méreg kiszívásában segít, ha már megtörtént a baj. Ami a szállást illeti, ez általában biztosítva van különböző panziókban, a munkáltató által, azonban vannak olyan különleges esetek, azon térségekben, ahol szállást nyújtó egységek nem találhatóak, hogy saját sátorban szükséges eltölteni az éjszakát.

Hogyan nyilvánul meg a mindennapjainkban ez az említett közelség?

Tudatosan teszünk azért, hogy ne távolodjunk el. Ha nem is munka céljából, de kikapcsolódás miatt is igyekszünk minél több időt tölteni a természetben. Nem lehetünk elég hálásak azért, hogy rengeteg opció vesz körül minket, amikor hegyekbe, erdőbe vágyunk. Mindemellett figyelünk arra, hogy csökkentsük az ökológiai lábnyomunkat. Törekszünk arra, hogy minél kevesebb szemetet termeljünk, szelektíven gyűjtjük, gyakran mások után is összeszedjük, mivel elég frusztráló műanyag palackot találni egy patak mellett. Kenyeret és gyümölcsöt is saját, direkt erre a célra varrt zsákokba vásárolunk (ami mindig nálunk van, ha bevásárlásokra megyünk).

A madárvilág megfigyelése nemcsak szakmabelieknek, hanem laikusoknak is érdekes lehet. A megfigyeléseinket segítheti nagyon sok kiadvány a madarakról, amelyekből megfigyeléseink segítségével sokat lehet tanulni. Ha kirándulni megyünk, vigyünk magunkkal egy madárhatározót, de akár telefonunkra is letölthető madárfelismerő applikáció lehet segítségünkre. Gyerekeinknek meséljünk a madarak hasznáról, és a madárvilág sokszínűségéről, arról, hogy miért kell őket védenünk. Ez a téma egy külön írást is megérdemel, amivel hamarosan jelentkezünk!