Az ébredő természet lágy ölén keskeny kis ösvény vezetett a főépületig. Szerencsére ezen a napon az időjárás is nekünk kedvezett, lassan-lassan a dühöngő égbolt arca is megváltozott, és ha nehezen is, de végre ránk szórta melengető fényét a vidám napkorong. Az impozáns, kétemeletes kastélyépületet kackiás ablakok díszítik, bejáratát pedig falépcsős feljárón lehetett megközelíteni. Belépve a kastély épületébe, a beszorult téli hideg és a magas mennyezetű lovagterem fogadott. Sajnos a kastély eredeti bútorai nem maradtak fenn, így az itt látható, masszív fából készült faragott asztalok és székek a 20. század remekművei. Ekkor rekonstruálták a 17. századi kazettás mennyezetet is. A lovagterem jelenleg kiállítások színtere. A terem hátsó részéből lehet feljutni a második emeletre, mely már egy felújított terem és csakugyan kiállításoknak ad otthont. Innen tovább juthatunk a Veres-toronyba, ahonnan belátható az egész udvar, a kastélyhoz tartozó minden épület és természetesen a gyönyörű táj is.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Hozzávetőlegesen 10 éve követem az erdélyi kastélyok és műemlékek helyzetének alakulását. Akkor a WEBkastély vetélkedő kapcsán kerültem a közelükbe, mára az egyik szívügyemmé váltak. Nagyon nagy örömmel tölt el, hogy a visszaigénylési fázisok nagy részének lezárását követően elindult egy szélesebb körű visszakanyarodási és továbbgondolási folyamat az egykor szebb időket megélt kastélyok története, szellemisége, épületei felé.

Szeptember közepén vágtunk neki az észak-erdélyi kastélytúránknak, amelyben két máramarosi és két Szatmár megyei kastélyt és kúriát fedeztünk fel. Van sikeres történet köztük, amely felújítási munkálatait sok-sok évtizednyi huzavonát követően nemrég fejezték be, van olyan, amely egyelőre az enyészet és gazdátlanság markában van, illetve olyanok is, amelyeknek jó gazdái lettek ismét, akik keresik a megfelelő megoldásokat. Az elkövetkezőkben röviden összefoglalom e négy műemléképület múltját, jelenét és esetlegesen várható vagy éppen tervezett jövőjét. Alaposabb képet azonban a videót megtekintve nyerhetsz.

1. Teleki-kastély, Koltó

Múlt

A koltói Teleki-kastély 1740–1760 között épült, Mária Terézia uralkodása idején, barokk stílusban. Teleki János kővárvidéki főkapitány volt az építtetője, Teleki Mihály unokája, aki Erdély főgenerálisa és Kővárvidék főkapitánya volt Apafi Mihály erdélyi fejedelem uralkodása idején. Az épületnek több mint 100 éven keresztül nem volt állandó lakója, mert a család nem itt élt, kizárólag akkor jöttek Koltóra, amikor hajtóvadászatokat rendeztek. 1845-től érkezett Koltóra Teleki Sándor, legendás szabadságharcos, aki átvette a birtok vezetését és később Petőfi Sándor egyetlen arisztokrata barátja lett. A gróf nem szerette a poétákat, Petőfi Sándor pedig a mágnásokat, mégis e két, látszólag ellentétes ember annyira megszerette egymást, hogy mély barátságot kötöttek. Teleki meghívására a forradalmár költő 1846–1847-ben három alkalommal is megfordult a településen, koltói tartózkodásai közül a legemlékezetesebb az 1847. szeptember 9. és október 19. közötti időszak,

Turisztikai fejlesztési stratégia, 3D-tervek, a Petőfi Múzeum visszaköltöztetése a kastélyba a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai együttműködésével, életet adni a kastélynak a helybéli és környékbeli lakosok számára Teleki-napok, Hagyományok és szokások Fesztiválja, Etnográfiai Kiállítás, Nyitott Kapuk Napja és egyéb rendezvények szerepelnek a rövid távú elképzelések között.

2. Teleki-kastély, Pribékfalva

Múlt

A Máramaros megyei Pribékfalva Nagybányától 20 kilométerre, Kővárhosszúfalutól nyugatra fekvő, Szamos menti település. A falu a kővári uradalomhoz tartozott. 1555-ig a Drágfi család birtoka volt. 1555 után a Kővárvidék része volt, s annak sorsában osztozott. A 18. században a település a Teleki családé lett, s még a 20. század elején is az övék volt. A trianoni békeszerződés előtt Pribékfalva Szatmár vármegyéhez és a nagysomkúti járáshoz tartozott. Az eredetileg nyári rezidenciául szolgáló udvarház a 18. század elején épült, majd a 19. század végén alakították át jelenlegi historizáló stílusjegyeket hordozó formájába. Palmer Kálmán (1894) különösen szép parkjára és a családi könyvtárra hívja fel a figyelmet, amelyet a Teleki család tagjainak műveiből állítottak össze. Gróf Teleki Géza (Tisza Kálmán belügyminisztere) alakította ki a kastély mai neoreneszánsz, historizáló — Ybl Miklós-szintű — formáját. Itt nevelkedett fia, a két ízben is magyar miniszterelnök, ám tragikus sorsú Teleki Pál. A kastélyt ő használta utoljára, vadászatokra.

Jelen

A ma is álló épület födémét már renoválták, ablakai azonban hiányoznak, vakolata alig van meg. Vakolat-kő ablakkeretei, tornyai viszont állnak. Teljesen rekonstruálható. Jelenleg magántulajdonban van.

Jövő

Egyelőre ismeretlen.

3. Berenczei Kováts kúria, Sándorhomok

Múlt

A kastély az 1860-as években épült, amikor is Berenczei Kováts Eduárd felesége meghalt Nagykárolyban és nagy bánatában a férfi kiköltözött Sándorhomokra. Innen folytatta politikai munkáját és mivel barátja volt Ybl Miklós, a híres építész, megkérte, hogy tervezzen egy kastélyt. A család emlékei szerint az építész vendégként egy pár napot eltöltött itt a munkálatok elkezdése és a befejezése során is. Berenczei Kováts Lajos, aki 1812-ben Sándorhomokon született, közgazdász, publicista, lapszerkesztő, országgyűlési képviselő, Széchenyi közlekedési államtitkára és jó barátja volt. Kováts Lajos elkötelezett híve volt Széchenyi politikai és gazdasági programjának, a társadalmi haladás ügyének. Mint Közlekedési Minisztériumi osztályvezető készíti el Pest–Debrecen– Szatmárnémeti vasútvonal építésének tervét. A kúrián elhelyezett tábla is neki állít emléket. Érdekességként az épület több ízben szinte leégett, de a díszterem egyik sarkában felállított szentélynek semmi bántódása nem esett, mint ahogyan a bombázások alatt a pincében elbújó Berenczei Kováts család felnőtt tagjainak és gyermekeinek sem.

Jelen

A visszaigénylési folyamat hosszú volt. Mivel államosítást követően iskola és óvoda működött a kastélyban, miután az épületet visszakapták az örökösök, még 4–5 évet vártak arra, hogy felépüljön a település új iskolája. Sajnos nagyon rossz állapotban lett átadva: a vakolat leesve, az ablakok kitörve, se víz, sem pedig áram nem volt már benne, mivel ahogy kiköltöztették az iskolát, úgy vittek mindent magukkal.

4. Pap Dezső kúria, Hirip

Múlt

A Szatmárpálfalva községhez tartozó Hirip faluban található. A birtok a Pap családhoz házasság révén került, előtte a Horváth nemesi család birtoka volt.1916-ban Pap Dezső felesége 71 évesen meghal, a férj újranősül és egy Mayer lányt vesz feleségül, aki 30 évvel volt fiatalabb az első feleségénél. Hatalmas birtokai voltak Atya falu határában és Nagykolcson több száz hektár termőföld, de örökösei nem lettek. Ezek a birtokok és a kúria később Gozsa László tulajdonába kerülnek. Gozsa László közjegyző volt és mintagazdaságot hozott létre a birtokon. Deportálták a tulajdonost, államosították az épületet, az 1950-es években a kúria épületében a kollektív gazdálkodás központja volt.

Jelen

Az új tulajdonosok az egykori nagybirtokos unokájától vették meg, aki hosszú  visszaigénylési folyamatot követően kapta vissza az épületet. Meglátták a lehetőséget benne. Úgy érezték, hogy ebben vannak azok a típusú lehetőségek, amelyet kerestek.

A változó idő állandósága és a nyugalmat nyújtó csend keresése. Valahogy ezt a két fogalmat érzem meghatározónak az erdélyi kastélyok történetében, amely a mi történetünk is. A változó, számos instant ideológiát, érdeket és elképzelést felvonultató történetünk során olykor találkozunk időtálló értékekkel is, amelyeket ha megfelelően értékelünk, avagy értékelhetünk, megtaláljuk azt az álomképet, amelyben nyugodt léptekkel építhetünk egy szebb jövőt.

Az elmúlt közel tíz évben az egyik legnagyobb szívügyem kapcsán volt alkalmunk számtalan kastélybálban, nyílt napon, önkénteskedésben, kastélylátogatásban, konferenciákon és vetélkedőkön, pár napos kirándulásokban részt venni, de talán ez az első alkalom, amikor egyhetes körútként vágtunk neki.

1. állomás: a gácsi Forgách-kastély

A gácsi Forgách-kastély Losonctól 7 km-re található Szlovákiában. Az első írásos említések a településről 1299-re vezethetők vissza. Mikszáth Kálmán Beszélő köntös című elbeszélésében is szerepel, mint az a falu, ahonnan kiváló minőségű posztót lehet beszerezni. Első vára, a mai várkastély elődje a XIII. században épült. A Losonczy család tulajdonában lévő vár a korabeli harcokban elpusztult, majd újjáépítették. A 16. században Losonczy Anna lett a várkastély örököse, aki ugyan Balassi Bálint szerelme volt, hozzámegy Forgács Zsigmondhoz. A kastély mai formáját, a hat sarok toronnyal az első Forgách tulajdonos élete alatt 1612- ben nyerte el. Egészen a II. világháború végéig a Forgách család lakta, 1935-ben került a család gácsi ágának utolsó férfitagja, Forgách Antal tulajdonába. A II. világháború alatt kifosztották, a német katonaság egyik parancsnoksága székelt benne. A háborút követően államosították, múzeumot, majd szociális intézetet működtettek benne. Majd évekig elhagyatottan állt. Felkerült az eladásra szánt műemlékek listájára, majd egy hosszan tartó folyamat végén egy kassai cég tulajdonába került, aki részben európai uniós támogatással 2009 és 2016 között felújította.

Forrás: KÖRKÉP.SK

2. állomás: a várkonyi Amade Chateau

Rövid történeti áttekintő:

A kastélyt az ikvai Pfeifer Mátyás gyáros építette 1904-ben. Az Amade család ősi fészkének helyén áll, ma ötcsillagos kastélyszállóként működik. Dunaszerdahelytől és a magyar határtól pár kilométerre található Felvidéken, a Csallóközben. A berendezés és dizájn történetét Nagyvendégi Éva meséli el egy rendkívül ízlésesen szerkesztett könyvben, aki újságíróként az Új Nő magazin kiadója és életre szóló szenvedélye a lakberendezés. Férjével a kastély tulajdonosai, és neki köszönhető a romantikus stílusban épült kastély mai rokokó ihletésű dizájnja.

Észrevételeim:

Ritkán jár az ember ötcsillagos szállodában, ráadásul ötcsillagos kastélyszállóban, ahol a látvány és a szolgáltatások mélysége is harmóniában van. Egy ékszerdobozt fedeztünk fel, amelyet már egy ideje kiszemeltem. Minden részletére különös hangsúlyt fektetett Nagyvendégi Éva: cukorkaszínekben tobzódó színes párnák és függönyök, fésűkagyló, szitakötő- és pillangó vezérmotívumok ismétlődése, mely jelleget és megnyugvást hoz, élénk sárga és zöld ötvöződése a szürkészöld vagy szürkéskék semleges színekkel pedig játékosságot. Herendi porcelánban szervírozott ötórai tea, természetes alapanyagok, saját borászat, helyben elkészített édességek, fine-dining, avagy az étkezés művészete. Hasonlóképpen látom, hogy az a jó, amikor a dizájn a helyiből, a lokálisból táplálkozik, mivel a befogadó olyat kap, amit sehol máshol nem kaphat meg. A Csallóköz régen mocsaras vidék volt, a cukrászda faláról pedig csónakázó kalapos pár, vízimalom, botoló fűz, gólya, láp és mocsár is visszaköszön, számos felújítási munkálatot helyi mesteremberek végeztek, már amelyikre még akadt. Minden részletére kellő energia, kreativitás és minőségi kivitelezés került.

3. állomás: a sziráki Teleki-Dégenfeld-kastély

Rövid történeti áttekintő:

A barokk stílusban épült kastély Budapesttől 75 km-re, Hollókőtől pedig 30 km-re, a Cserhát-hegység lábánál, Szirákon található. Királyfalvi Róth Tamás és Wattay Barbara 1748-ban kértek fel egy olasz építészt a munkára. Korábban, a 13. századtól johannita erődítmény állt itt. Róth Johanna, az építtetők lánya és gróf Teleki József házassága révén jutott a kastély a Teleki család tulajdonába. Később a Dégenfeld grófi család birtokába kerül, akik egészen 1944 őszéig itt töltötték napjaikat. Az aranykornak vége szakad, 1944 decemberében orosz katonák foglalták el az épületet, ahol lovak tartására rendezkedtek be. Az állami tulajdonlás időszakában sem bántak kesztyűs kézzel a sokat látott falakkal: mezőgazdasági gépeket tároltak közöttük egészen a hetvenek évek végéig, amikortól megindult a helyreállítás. Az egész országból és külföldről érkeztek korabeli bútorok, hogy a helyiségek visszakapják régi eleganciájukat. 1985-ben nyílt meg a szálloda, majd a kilencvenes években kapta meg a negyedik csillagát.

Észrevételeim:

Noha érződik, hogy évtizedekkel ezelőtt végezték a felújítási munkálatokat, talán a 2020-as trendektől némiképpen lemaradva, mégis egy nagyon jóleső érzés egy hasonlóan szép magyarországi példát is látni. Főleg, hogy anno még a kommunizmusban felismerték egy műemléképület varázsát és lehetőségét. Harmincöt éve pedig a turisztika körforgásában van. Eközben pedig a nemesi hagyaték is érződik a kastélyparkban elhelyezett történeti leírásokból, az épületben található Teleki-családfát, korabeli berendezést és festményeket tanulmányozva. Az egyik kastélyszobában berendezett játszószoba, illetve a kastély és az ekörül elhelyezkedő kastélypark varázsolt el a leginkább.

Szeretni a szépet, keresni és megtalálni azt, akkor is amikor nem olyan egyszerű, túl sötét van, vagy túl sok közül kell kiválasztani. A gyönyörűen felújított kastélyok az újrakezdés tökéletes példái számomra. És mennyire aktuális üzenetük van. Hogyan lehet és érdemes megmenteni valamit a múltból, ami az emberi, történelmi és gazdasági tényezők miatt ugyan feledésbe merülhetne és elpusztulhatna, de szépségük, kulturális, építészeti és morális hagyatékuk mégis létjogosultságot biztosít számukra. Erről a létjogosultságról pedig ugyancsak mi, emberek dönthetünk. Azzal, ha észrevesszük, újraértelmezzük és értékeljük a szépet és a mindig változó trendeken túl, az igazán maradandót.

A 2019. november 29-én Kolozsváron megszervezett Kastély Erdélyben konferencia nyitóbeszédei közül úgy érzem Haller Béla, a Castellum Egyesület elnöke tapintott rá ismét leginkább a lényegre. Három olyan nemzedéket említett meg, amelyeknek az elmúlt évszázadban köze volt vagy éppen van a mai erdélyi kastélyokhoz.

Kastély Erdélyben: program, mozgalom, koalíció, alap és Edukastély

Az elmúlt öt évben a Kastély Erdélyben program szakértők segítségével háromnyelvű fejlesztési stratégiát dolgozott ki, elindított egy szintén háromnyelvű honlapot és mobilapplikációt, amely 300 erdélyi kastélyról és kúriáról tartalmaz értékes és hiánypótló információt, három konferenciát, négy fiataloknak szóló tábort, szakmai találkozókat, PIKNIK-Nyitott Kastélyok Hete rendezvénysorozatot vagy éppen adventi eseményeket szervezett.

A kezdeményezés hosszú távú célja, hogy közösségi mozgalommá, széles körű hálózattá alakuljon, amely kapcsolatot teremt személyek és szervezetek között gazdasági, szociális, környezeti és kormányzati szempontból egyaránt.

History is our story: épített örökségünk új művészi köntösben

Balázsi Pál Ágnes, a film producere reméli, hogy mindez kicsit összefogja azokat a kérdéseket, amelyek a kastélyok kapcsán megfogalmazódnak. A Felméri Cecília által rendezett film, mind a dokumentumfilm művészi nyelvét, mind a multimédiás eszközöket felhasználva lehetővé teszi, hogy a néző/felhasználó interaktív módon fedezze fel a kastélyokat és a bennük rejlő történeteket.

Mit jelent ma kastélytulajdonosnak lenni Romániában?

Az aktuális kihívásokat és lehetőségeket taglaló kerekasztal-beszélgetésen négy kastélytulajdonos vett részt: Horváth-Tholdy Péter, a marosnémeti Gyulay-kastély, Nagy Kemény Géza, a marosvécsi Kemény-kastély, Szabó Tekla Katalin, a maroshévízi Urmánczy-kastély, valamint Teleki Tibor, a már említett gernyeszegi Teleki-kastély képviseletében.

Nagy Kemény Géza a budapesti életét hagyta maga mögött és abban a vadászkastélyban él és fizet albérletet a mai napig is, amely a nagyapjáé volt. Elsősorban egy misszióként látja a kastély körüli munkát, nagyapja és Kemény János fejedelem emlékét és az erdélyi magyarság érdekeit szem előtt tartva. A kastélyt egy gazdasági és társadalmi összekötő elemnek tekinti. Az itt megrendezésre kerülő események színfoltot csempésznek a település életébe, egyre több sajtótermék és látogató érdeklődik a kastélyok iránt, egyre többen fognak segíteni. Elmesélte, hogy van egy olyan támogatója, aki már vagy 5 millió forintot költött a saját vagyonából a kastélyra. Az ehhez hasonló önzetlen hozzáállás segít abban, hogy tovább csinálják. A kastélyt egy hátizsáknak érzi, amelyet cipelni kell, de egyben egy óriási öröm és lehetőség is, hogy ezzel foglalkozhat.

Szabó Teklának még az édesapja kezdte el ezt a küzdelmet, hat tulajdonosa van a kastélynak. Amikor ő beadta a papírokat, nem is gondoltak arra, hogy majd sok- sok évnyi pereskedés után valóban visszakaphatja a család és ténylegesen kezdeni lehet vele valamit. Az Urmánczy fürdőt is visszaigényelte a család, amelyet szinte szeméttelepből sikerült 2008-ra revitalizálni és bővíteni. Művészettörténészként csöppent bele ebbe a történetbe, de a kastély-kérdés sokkal nagyobb feladatnak tűnik számára, nem érzi úgy, hogy egyedül meg tudná oldani a felújítását, emiatt fontosnak érzi a közösség bevonását is. Főleg, hogy Maroshévíz központjában helyezkedik el a kastély és a központi körforgalom az egykori kastélykertben található. Nehezen hasznosítható a visszakapott erdő is. Természetesen örülni kell annak is, ahol megfelelő nagyságú terület is visszajárt az ingatlan mellé.

Horváth-Tholdy Péter Ausztráliából csöppent az erdélyi kastély-ügybe, amiről sokáig szinte semmi sem tudott. Édesanyja 2001-ben egy erdélyi körutazáson véletlenszerűen szembesült a visszaszolgáltatási lehetőséggel, majd 2007-ben kapták vissza a kastélyt. Ezalatt lelkileg is fel tudott készülni arra, hogy ha mindez megtörténik, akkor tenni kell valamit a kastéllyal, így került egyetlen magyarként a faluba, ami nem jelent akadályt, mert első pillanattól fogva jó kapcsolat alakult ki a falu lakóival. A kastélynak nagyon jó az elhelyezkedése, könnyen bekerült a körforgásba, szeretik az emberek, madarakat, évszázados tölgyeket és platánfákat láthat az idelátogató. Az Orient Expressznek is itt volt az útvonala, nagyapja kedvéért pedig a vonat megállt a dévai állomás mellett Marosnémetin is, ha ő éppen rajta volt. Az a cél, hogy ez a magyar közösségé maradjon.

Teleki Tibor és családja Belgiumból és Németországból települt haza, édesapja Teleki Kálmán foglalkozik legnagyobb mértékben a kastéllyal. Tibor és felesége is azért lakik abban a tömbházlakás albérletben, amiről a filmben is szó volt és ahonnan gyönyörű a kilátás a családi kriptára, hogy valamit tegyen a családdal együtt a kastélyért. Ez egy érzelmi kérdés is. A gernyeszegi kastély kapuján érdekes módon sokan bekopogtak az elmúlt években és mivel annyira elnyerte mindenkinek a tetszését, sokan akartak ott valamit szervezni. Így lett művésztelep szervezve, az Awake fesztivál, esküvők, kastélynapok, bálok. Látják, hogy erre van igény és az emberek szeretik a kastélyokat.

Felélesztett kastélyok

2020 környékén, 1–2 évtizeddel a restitúciót követően Erdély kastélyai különböző restaurálási fázisban vannak, más-más funkciót szántak nekik, különböző fejlesztési modellt követtek. Voltak nagyon szerencsés esetek, mint a zabolai Mikes-kastély, melynek két fiatal örökös gazdája olyan turisztikai, gasztronómiai és kulturális funkciót talált, ízlésesen, kreatívan, aktuális trendeknek is megfelelően restaurálva, melynek csodájára járnak még Bukarestből is, nem kis pénzért. Vannak olyan esetek, ahol nem találta meg tenni akaró vagy cselekvőképes jó gazdáját a visszaszolgáltatott épület.

A miklósvári Kálnoky-kastély

A Szabadság napilapban olvashatunk bővebben a kastélyról: „Az épület és környezetének restaurálása a sepsikőröspataki Kálnoky grófok sarja, a korábban külföldön élő Kálnoky Tibor grófnak köszönhető, aki az 1989-es romániai változások után úgy döntött, hogy hazatelepedik Erdélybe, s a múltból, a családi örökségből táplálkozva próbálja helyreállítani az egykori ősi fészket.

Ezen az elven tehát sikerült visszaszereznie a kőröspataki kastélyt, jelenleg ott él feleségével és három fiával, viszont nagyon sok időt töltenek Miklósváron is. Kőröspatakra költözésük előtt az erdővidéki faluban egy régi, a kastélyhoz közeli, 19. századi kúriához hasonló épületet vásároltak meg, és állítottak helyre, a család éveken át itt lakott, míg a kőröspataki fészket helyreállították. A nagyszámú látogatók miatt egy idő után nem volt mindenkinek elegendő hely, ezért a faluban élő emberektől kértek szálláslehetőséget vendégeiknek. Mivel nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett ezekben a falusi házakban eltöltött napok után, Kálnoky Tibor úgy döntött, hogy saját házából vendégházat készít, és a helyi nevezetességeket minél több külföldi embernek megmutatja. Lassacskán szinte állandó vendégnek számít Kálnoky gróf birtokain Nagy-Britannia trónörököse, az egyébként anyai ükanyja, gróf Rhédey Klaudia révén erdélyi gyökerekkel is rendelkező Károly herceg, aki már-már úgy jár ide, mint haza.”

A bonchidai Bánffy-kastély

Az Erdélyi Krónika eképpen ír e kastélyról: „A bonchidai Bánffy-kastély újraélesztésének, köztudatba emelésének folyamata több szakaszra bontható.

Az így helyreállított terek lehetőséget adtak arra, hogy a következő években egyre több esemény kerüljön megszervezésre (Kastélynapok, Bánffy Nap, Örökség Napok), s a Transylvania Trust Alpítvány saját rendezvényein kívül más szervezetek és intézmények is igénybe veszik a kastély területét, például a TIFF (Erdélyi Nemzetközi Filmfesztivál) szabadtéri vetítéseket szervez ide. Ehhez a platformhoz csatlakozott néhány évvel később, 2013-ban az Electric Castle fesztivál szervezői csapata. A felsorolt rendezvényeknek köszönhetően a Bánffy-kastély — és ezáltal Bonchida — trendet teremte újra részévé vált az erdélyi kulturális vérkeringésnek, s egy új célcsoport figyelmét sikerült felhívni a rendezvényeknek helyet biztosító épített környezet értékeire.”

Kastélyok és közösség: a kastélyok a nagyközönség és helyi közösségek mentális térképén

Kovács Zsolt művészettörténész szerint annak a nemesi világnak volt egyféle rendje. Azok voltak döntési helyzetben, akiknek ízlésük és kulturája is volt mindehhez. A mi felelősségünk, hogy ennek a régiónak a történetét valamilyen módon megőrizzük. Szabó Árpád Töhötöm néprajzkutató a bonyhai Bethlen arisztokrata családot említi, amely eleven része volt a falunak, építési engedélyért folyamodott az iskola megépítéséért, megajándékozta a falu lakóit karácsonykor, színjátszó csoportot és olvasókört alapított. Viszont volt egy határ is közöttük. Sajnos a kommunizmus rárakott egy plusz réteget a közösség és kastély viszonyára, ellenségképet teremtett. Az elnyomó osztályt előszeretettel vette elő, legyen az burzsoá, gulág vagy éppen kisnemes. Noha a falu lakói szerették a Bethlen családot, nekik is anyagi érdekük volt, hogy jól működjenek együtt a falu lakóival, akikből érdekes módon a 40-es években a rezsim mégis ki tudta váltani a lázadást és gyűlöletet. A 90-es évek óta azonban a rurális társadalom válságban van, talán a kastélyok közösségbe történő újrabevonása egy alternatívája lehet ezek fennmaradásának.

A kastély egy olyan kulturális entitás, amelyet a kapitalizmus működési szabályai alapján is mérni kell, másként nem válik fenntarthatóvá. A múlt egy töredéke ezáltal újraéledve ismét része lehet a mindennapjainknak.