25 márc Kastélyszállók Felvidéken és Nógrád-megyében
Kastélyszállók Felvidéken és Nógrád-megyében
Az elmúlt közel tíz évben az egyik legnagyobb szívügyem kapcsán volt alkalmunk számtalan kastélybálban, nyílt napon, önkénteskedésben, kastélylátogatásban, konferenciákon és vetélkedőkön, pár napos kirándulásokban részt venni, de talán ez az első alkalom, amikor egyhetes körútként vágtunk neki.
Noha teljesen más elképzeléseink voltak március első két hetére, valahol az égszínkék vízben lubickolni, valahogy minden jel arra mutatott, hogy most nem ez a mi utunk. Noha olykor nehéz lemondani, vagy elfogadni külső faktorokat, de talán mégis akadnak olyan helyzetek, amikor a mai kor hedonisztikus ösztöneivel érdemes szembeszállni. Elkerülve pedig a koronavírus első európai hordozóit és a tömegturizmus zaját, esős és szeles nappalokon és éjszakákon nem várt meglepetések tárultak elénk.
1. állomás: a gácsi Forgách-kastély
Rövid történeti áttekintő:
A gácsi Forgách-kastély Losonctól 7 km-re található Szlovákiában. Az első írásos említések a településről 1299-re vezethetők vissza. Mikszáth Kálmán Beszélő köntös című elbeszélésében is szerepel, mint az a falu, ahonnan kiváló minőségű posztót lehet beszerezni. Első vára, a mai várkastély elődje a XIII. században épült. A Losonczy család tulajdonában lévő vár a korabeli harcokban elpusztult, majd újjáépítették. A 16. században Losonczy Anna lett a várkastély örököse, aki ugyan Balassi Bálint szerelme volt, hozzámegy Forgács Zsigmondhoz. A kastély mai formáját, a hat sarok toronnyal az első Forgách tulajdonos élete alatt 1612- ben nyerte el. Egészen a II. világháború végéig a Forgách család lakta, 1935-ben került a család gácsi ágának utolsó férfitagja, Forgách Antal tulajdonába. A II. világháború alatt kifosztották, a német katonaság egyik parancsnoksága székelt benne. A háborút követően államosították, múzeumot, majd szociális intézetet működtettek benne. Majd évekig elhagyatottan állt. Felkerült az eladásra szánt műemlékek listájára, majd egy hosszan tartó folyamat végén egy kassai cég tulajdonába került, aki részben európai uniós támogatással 2009 és 2016 között felújította.
Forrás: KÖRKÉP.SK
Észrevételeim:
Noha március eleje van, a felújítások során befedett udvaron kialakított étterem és kávézó mindegyik asztalán, a mosdóban, az előtérben, mind a három itt eltöltött napon friss fehér-sárga-kék színű virágokat látok. Klasszikus zene és nyugalom szűrődik minden teremből. Prosecco-val indul a nap. Szinte csak mi voltunk az egész kastélyban, mely szezonban 100%-os kihasználtsággal működik. A beruházások a 2016-os átadásig 16 millió euróba kerültek, mely azóta is folyamatosan növekedett. Az impozáns méretű barokk kastély új tulajdonosa jó kapcsolatot ápol a Belgiumban élő egykori örökössel, Forgács Diane-nel, aki Forgács Johanna lánya. Egy szimpatikus, Botoşaniból származó recepciós vezetett körbe a kastélyban, aki meglepő módon nagyon sok művészettörténeti és háttérinformációval rendelkezett. Szerinte a mai tulajdonosnak a kastélyfelújítás a szenvedélye lett, akinél szerencsésen találkozott a vagyon és az értékek megbecsülése. Valódi szakemberek vettek részt a felújítás mindegyik fázisában. A kastélynak 6 tornya van, ide 6 különböző tematikájú, művészeti koroknak megfelelő berendezésű lakosztályt építettek ki.
A díszterem falain az eredeti, Mária Terézia festője által készített rajzok találhatók, a mellette elhelyezkedő rokokó szobában volt az utolsó Forgách-esküvő, történetesen az örökös édesanyjáé. A deluxe szobák a nemesi család egy-egy tagjának a nevét viselik. Tökéletes módon keveredik az antik báj a modernitás letisztult kényelmével.
Egy jó példa arra, hogy nagyon sok munkával hogyan lehet egy szinte romos kastélyt felújítani, értékelve a régi tárgyak szépségét, mégis újraértelmezve a teret, egy- egy modern megoldást alkalmazva újat varázsolni.
2. állomás: a várkonyi Amade Chateau
Rövid történeti áttekintő:
A kastélyt az ikvai Pfeifer Mátyás gyáros építette 1904-ben. Az Amade család ősi fészkének helyén áll, ma ötcsillagos kastélyszállóként működik. Dunaszerdahelytől és a magyar határtól pár kilométerre található Felvidéken, a Csallóközben. A berendezés és dizájn történetét Nagyvendégi Éva meséli el egy rendkívül ízlésesen szerkesztett könyvben, aki újságíróként az Új Nő magazin kiadója és életre szóló szenvedélye a lakberendezés. Férjével a kastély tulajdonosai, és neki köszönhető a romantikus stílusban épült kastély mai rokokó ihletésű dizájnja.
Észrevételeim:
Ritkán jár az ember ötcsillagos szállodában, ráadásul ötcsillagos kastélyszállóban, ahol a látvány és a szolgáltatások mélysége is harmóniában van. Egy ékszerdobozt fedeztünk fel, amelyet már egy ideje kiszemeltem. Minden részletére különös hangsúlyt fektetett Nagyvendégi Éva: cukorkaszínekben tobzódó színes párnák és függönyök, fésűkagyló, szitakötő- és pillangó vezérmotívumok ismétlődése, mely jelleget és megnyugvást hoz, élénk sárga és zöld ötvöződése a szürkészöld vagy szürkéskék semleges színekkel pedig játékosságot. Herendi porcelánban szervírozott ötórai tea, természetes alapanyagok, saját borászat, helyben elkészített édességek, fine-dining, avagy az étkezés művészete. Hasonlóképpen látom, hogy az a jó, amikor a dizájn a helyiből, a lokálisból táplálkozik, mivel a befogadó olyat kap, amit sehol máshol nem kaphat meg. A Csallóköz régen mocsaras vidék volt, a cukrászda faláról pedig csónakázó kalapos pár, vízimalom, botoló fűz, gólya, láp és mocsár is visszaköszön, számos felújítási munkálatot helyi mesteremberek végeztek, már amelyikre még akadt. Minden részletére kellő energia, kreativitás és minőségi kivitelezés került.
3. állomás: a sziráki Teleki-Dégenfeld-kastély
Rövid történeti áttekintő:
A barokk stílusban épült kastély Budapesttől 75 km-re, Hollókőtől pedig 30 km-re, a Cserhát-hegység lábánál, Szirákon található. Királyfalvi Róth Tamás és Wattay Barbara 1748-ban kértek fel egy olasz építészt a munkára. Korábban, a 13. századtól johannita erődítmény állt itt. Róth Johanna, az építtetők lánya és gróf Teleki József házassága révén jutott a kastély a Teleki család tulajdonába. Később a Dégenfeld grófi család birtokába kerül, akik egészen 1944 őszéig itt töltötték napjaikat. Az aranykornak vége szakad, 1944 decemberében orosz katonák foglalták el az épületet, ahol lovak tartására rendezkedtek be. Az állami tulajdonlás időszakában sem bántak kesztyűs kézzel a sokat látott falakkal: mezőgazdasági gépeket tároltak közöttük egészen a hetvenek évek végéig, amikortól megindult a helyreállítás. Az egész országból és külföldről érkeztek korabeli bútorok, hogy a helyiségek visszakapják régi eleganciájukat. 1985-ben nyílt meg a szálloda, majd a kilencvenes években kapta meg a negyedik csillagát.
Észrevételeim:
Noha érződik, hogy évtizedekkel ezelőtt végezték a felújítási munkálatokat, talán a 2020-as trendektől némiképpen lemaradva, mégis egy nagyon jóleső érzés egy hasonlóan szép magyarországi példát is látni. Főleg, hogy anno még a kommunizmusban felismerték egy műemléképület varázsát és lehetőségét. Harmincöt éve pedig a turisztika körforgásában van. Eközben pedig a nemesi hagyaték is érződik a kastélyparkban elhelyezett történeti leírásokból, az épületben található Teleki-családfát, korabeli berendezést és festményeket tanulmányozva. Az egyik kastélyszobában berendezett játszószoba, illetve a kastély és az ekörül elhelyezkedő kastélypark varázsolt el a leginkább.
Szeretni a szépet, keresni és megtalálni azt, akkor is amikor nem olyan egyszerű, túl sötét van, vagy túl sok közül kell kiválasztani. A gyönyörűen felújított kastélyok az újrakezdés tökéletes példái számomra. És mennyire aktuális üzenetük van. Hogyan lehet és érdemes megmenteni valamit a múltból, ami az emberi, történelmi és gazdasági tényezők miatt ugyan feledésbe merülhetne és elpusztulhatna, de szépségük, kulturális, építészeti és morális hagyatékuk mégis létjogosultságot biztosít számukra. Erről a létjogosultságról pedig ugyancsak mi, emberek dönthetünk. Azzal, ha észrevesszük, újraértelmezzük és értékeljük a szépet és a mindig változó trendeken túl, az igazán maradandót.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
