Városkép.Elhelyezkedésének, kulturális töltetének és különleges látnivalóinak köszönhetően Brassó az ország egyik legkedveltebb turistavárosa. Óvárosát, hazánk egyik legszebbjeként tartják számon. A régi városrész azonban nemcsak nyáron szép. Díszekbe öltözve, pompásan fest. A Nicolae Titulescu parkot és a Tanács teret összekötő Kapu utca, valamint az ezt körülölelő városrész idén is ünneplőbe tündököl. Az új városháza és az Igazságügyi Palota kimondottan szép arculatot kapott. Az óváros ütőere a Kapu utca, fénymámorban úszik, azonban a város fénypontja mégis csak a Tanács tér, melynek közepén ott ragyog a karácsonyfa.

Vásári kínálat. Az idei Brassói Karácsonyi Vásár sokkal szerényebbre sikerült, mint a pandémiát megelőző években. A tér régi, óratornyos városháza most is ízléses dekorációt kapott, közvetlen közelében pedig egy 26 méter magas élő fenyő vonja magára a látogatók figyelmét. A karácsonyfa egyébként 600 gömbbel és 30.000 égővel büszkélkedik. A torony körül házacskák foglalnak helyet vegyes kínálattal. Picit jobban dominált a termelői vásárhangulat, de a felhozatalban méltó helyet kaptak a karácsonyi díszeket és édességeket árusító standok is. A vásárban nem lehetett kapni gyorsételeket és italokat, azonban a teret szegélyező épületek éttermei és kávézói tárt karokkal fogadtak. Az ünnepi hangulat színvonalához a jól ismert karácsonyi dalok is hozzájárultak.

Negatívumok. Mivel nem kimondottan karácsonyi vásár, picit dominált a termelői vásárhangulat. A kínálat messze alulmaradt a többi vásáréhoz képest, nem voltak finom ételeket és meleg italokat kínáló standok sem, ezt kimondottan sajnáltam. A vásárból hiányoztak a szórakozási lehetőségek, mint például a körhinta, az óriáskerék és a jégpálya.

Követelmények. A járványhelyzet szempontjából azonban Brassó alakított a legnagyobbat. Bejelentették, hogy idén nem fognak óriási karácsonyi vásárt rendezni számtalan programmal, így kicsiben és visszafogottan oldották meg. Nem jelentették be, hogy mikor kapcsolják fel a díszvilágítás fényeit, hogy elkerüljék a nagy tömeget. A vásár területén a maszkviselet továbbra is kötelező. Nem szükséges semmilyen igazolvány.

Konklúzió. A Brassói Karácsonyi Vásár igazi különcként szerepel az idei karácsonyi vásárok között, ami talán nem is olyan nagy probléma. Kínálatban és szolgáltatásokban messze alulmaradt az eddigi vásárokkal szemben, de kicsit sem gondolom azt, hogy ez oly sokat rontott volna az összképen. Sokszor a kevesebb több, és idén a vásárszervezők egyszerűen és mégis stílusosan oldották meg a feladatot!

A következő és egyben az utolsó részben egy olyan híres városba látogatunk el, mely teljesen jogosan pályázik a legszebb erdélyi, karácsonyi vásár címre. Ebben a városban minden adott ahhoz, hogy megvalósulhasson a tökéletes vásári hangulat. Melyik ez az ominózus város? Sikerül-e túlszárnyalnia az eddigi városok teljesítményét? A következő részben minden kiderül!

Tarts velem legközelebb is!

Az előző részeket itt olvashatod.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Azonban ahogy az emberi sejtre is igaz, úgy helytálló Brassóra is: a hely esszenciáját, gyökereit, a város magjában kell felkutatni. És csakugyan! A tömbházak lassan elmaradtak mögöttünk és régi, ám annál szebben felújított házak, kúriák és hivatali épületek fogadtak bennünket. Beléptünk Brassó sziporkázó óvárosába. Az óváros két jól elhatárolható köztér köré koncentrálódik: az egyik a Nicolae Titulescu park, melyet jellegzetes épületek szegélyeznek, a másik pedig a Tanácstér (Piața Sfatului), mely a középkori Brassó igazi malomkerekét testesítette meg, és képezi a mai napig is. Ezt a két teret és a köréjük csoportosuló házak tarka tengerét zárja közre turistacsalogató felvonójával a Cenk-hegy és a Fellegvár, hófehér várfalaival.

Parkolni Brassóban sem könnyű. Sajnos az utóbbi időkben a járművek száma látványosan megsokszorozódott, így a parkolás egyre nagyobb problémákat okoz országunk városaiban. Arról már nem is beszélve, hogy mennyire káros az egészségünkre. Önpusztító üzemmódba álltunk. A Nicolae Titulescu park egy igazi oxigéngyár a tér szüntelenül kavargó kálváriája közepén. Mondhatni a béke szigete, ahová alig törnek be a forgalom benzingőzös hangfoszlányai. A park világa kellemes és gyerekbarát. Szökőkutak, színpompás virágok, sakktáblák és játszótér teszi még hangulatosabbá. Nagy örömmel figyeltem, ahogy a fák lombjai alatt sakkoztak a nyugdíjasok. Nem szeretek sakkozni, de leszünk mi is ilyen nyugdíjasok? Talán.

A parkot, apró kis örömei mellett, a körülötte büszkélkedő épületek teszik kerek egésszé, mint például az 1906-os eklektikus Postapalota, az impozáns Igazságügyi Palota (1902), a 19. század végén emelt Városháza, valamint az 1939-ben épült Aro Palace Hotel, mely Brassó egyetlen ötcsillagos, kubista stílusú szállodája.

Ám a tér igazi látványossága mégis csak az innen nyíló Kapu utca (str. Republicii), a középkori Brassó éltető ütőere, mely köldökzsinór módjára köti össze egyszer és mindenkorra a Nicolae Titulescu parkot a Tanácstérrel. Ez az időtlen folyosó, mely az óváros főutcáját képezte, Erdély egyik legismertebb sétálóutcája. Már a 16. században a város legdrágább és legelőkelőbb utcájának számított és északkeleti részét a Kapu utcai kapu zárta le. Idővel az itt húzódó várfalat lebontották, töretlen népszerűségén azonban nem ejtett csorbát, jelenleg üzletek, szuveníres boltok, kocsmák, éttermek és kávézók hódították meg a szebbnél szebb épületeket. Itt zajlik a brassói fiatalok és a kíváncsi turisták társasági élete.

Belecsöppenni ebbe a miliőbe és végigsétálni ezen a hangulatos sétálóutcán egyedi élmény. Az utca általában turistákkal vagy sétálgató városiakkal van tele, gyakran pantomimesek és utcazenészek emelik az amúgy is nívós színvonalat. Az előre kitalált útvonalak híve vagyok, ám mindenkinek azt ajánlom — ha teheti és képes eltekinteni az idő sodrásától és a tájékozódás berögzült kényszerétől —, hogy adja át magát a városnak és hagyja, hogy az utcák vezessék útját, sokkal nagyobb élmény, egyedi tapasztalat. Tanuljunk meg tekeregni!

A Kapu utca végén nyílik Brassó legismertebb része, a Tanácstér, az óváros vásártere. A teret színpompás épületek ölelik, közepén pedig a Tanácsház (Megyei Történelmi Múzeum) ikonikus épülete emelkedik. Tőszomszédságában egy szökőkút vize csempész egy kis párát a levegőbe, galambok megszámlálhatatlan serege ólálkodik itt nap mint nap egy jó falat reményében. A tér túlsó oldaláról a Fekete-templom robusztus épülete kacsintgat ránk a Honterus-udvarból, az innenső, Búzasornak nevezett részén pedig a főtéri ortodox templom emelkedik kupoláival a házak fölé. A térről egyébként jól látható a 16. században emelt Fellegvár, melynek négy bástyája a négy égtáj felé mutat, valamint a Cenk-hegy, ahogy felvonója az óváros fölé kapaszkodik.

A Cenk (Tâmpa, 955m) mindig is fontos szerepet töltött be az itt élők életében. Hajdanán a csúcsán pihent Brassovia vára, és védelmezte a hegy lábánál elterülő, tatárok támadásainak kitett aprócska városkát. A vár már réges- régen leomlott, ám Brassó városa mind a mai napig fennmaradt. A Cenk oldalában most a város nevét hirdető hatalmas betűk pihennek, és évente turisták sokasága látogatja meg a kilátót. Páratlan panorámával büszkélkedhet. A kilátó úgy gyalog, mint felvonóval megközelíthető, de a látvány kedvéért érdemes legalább egyszer kipróbálni a felvonót is. A panoráma gyönyörű. Abban az esetben, ha a felvonót választjuk, érdemes minél hamarabb, már a délelőtti órákban elindulni, nagyon népszerű, és megtörténhet, hogy órákat kell várni. Gyalogosan a kijelzett turistaösvényen lehet megközelíteni.

A felvonó kikötőjétől már csak egy rövidke séta választ el Brassó óriási betűitől. Ezen gigászok mögött kell elhaladnia annak, aki szeretné megismerni ezt az igazán különleges, lenyűgöző helyet. A kilátás magáért beszél. Lábunk előtt terül el egy egész város. Lebilincselő. Csak egy védelmező korlát választ el a kanyargó utcácskák szédítő mélységétől. Brassó óvárosa pompás.

A Cenk kilátója után hosszan sétáltunk a hegy lábánál, a hatalmas lombkoronák alatt, majd visszakanyarodtunk a városba, és elkalandoztunk a házak között. Sétánk során felkerestük a Katalin Kaput, melynek építése a 14. századra tekint vissza. A kapunak tévesen nevezett kaputorony igazából egy sokkal nagyobb komplexum része volt. Nem messze a Katalin Kapu mellett található egy másik, a Bolgárszegi Kapu, mely a járműforgalmat vezényeli karmester módjára az óváros hangszerein át. Az itt szaladó utcát nevezik Árvaház utcának, és rejti az óváros egyik különlegességét, a Bét Izrael zsinagógát. És ha már a közelben járunk, ne feledkezzünk meg a Zsinór utcáról sem, mely a Szarvas utcát köti össze az Árvaház utcával. Európa egyik legkeskenyebb utcájaként tartják számon. Hossza 83 méter, szélessége 1,11–1,35 méter között váltakozik. Eredetileg a tűzoltók munkáját volt hivatott megkönnyíteni a két utca közötti átjárhatóság szempontjából, manapság utcaművészek ecsetvonásainak festőpalettáját képezi. Turisták sokasága keresi fel.

A város talán leglátogatottabb épülete mégis csak a Fekete-templom. Igazi szimbólum és kihagyhatatlan program. A kelet-európai gótika egyik legjelentősebb gyöngyszeme. Elmulasztani a Fekete-templom meglátogatását annyit tesz, mintha a képviselőfánkból kispórolnánk a krémet. A templom több szakaszban, 1383 és 1477 között épült. Kalandos utat járt be, számos támadás, tűzvész és földrengés, majd újjáépítés és renoválás során nyerte el mai kinézetét. Nevét tévesen egy tűzvészhez kapcsolják, ám fekete falait a káros környezeti hatásoknak köszönheti.

Kilépve a Honterus-udvarról, újra a Tanácstéren találtuk magunkat. A Brassópojána felőli oldalon, a Fehér Torony bukkant fel a háztetők fölött. Brassóban minden épület egy újabb műemlék. Óvárosa nem csak egy város, kétségek nélkül kijelenthetem, hogy egy interaktív szabadtéri múzeum. Szépségétől eltelve sétáltunk át a téren, majd ahogy a Nap késő délutánba fordult, letelepedtünk egyik étterem teraszára és miközben a pincérre vártunk, azon elmélkedtünk a feleségemmel, hogy mi a város titka, mi teszi ennyire vonzóvá? Miért ennyire megunhatatlan úti cél?

Rájöttünk, hogy ez nem a teljes csomag. Hogy a kalandok itt közel sem érnek véget, ez egy sokkal nagyobb univerzum, melyben a város szívét a környező látnivalókkal a történelem, a kultúra és emberek kötik össze láthatatlan és kifürkészhetetlen szálakon. Törcsvári vár, Barcarozsnyói vár, Szászhermány és Prázsmár erődtemplomai, a Bodzavámi bölényrezervátum, Brassópojána síparadicsoma és a Barcarozsnyói Őslénypark, csakhogy párat felsoroljak, melyek összekötik az emberi tevékenységek múltját és jelenét, és szilárdan megalapozzák a jövő turizmusát. Ez Brassó lenyűgöző titka!

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.