Egy olyan családba született, ahonnan a művészetet magába szívta. Nagyapja és dédszülei festőművészek és szobrászok voltak. Sokszor figyelte, ahogy nagyapja fest abban a műteremben, ahol ők most élnek. Egyszer a nagyapa, látván, hogy unokájában mekkora kíváncsiság van a festészet iránt, az alábbiakat mondta: „Neked nem azt kell festeni, amit a világban látsz, a fákat és a virágcsokrokat… adok neked valamit, te ezt rajzold le.” És ekkor kikeresett a nagymama kézzel varrt terítői közül egy régi kalotaszegi nagyirásos, négyes tulipános mintájú kicsi hímzett terítőt. Olyan 6-7. osztályos lehetett Enikő, amikor a nagyapja egyszer csak azt mondta, hogy neki bizony a néprajzzal kellene foglalkoznia. A festőművész nagyszülők festőállványa azóta is a szobában áll. Enikő fiatal lányként többször kacérkodott azzal a gondolattal, hogy művészi pályára lépjen, de mindeközben érdekelte az informatika, a matematika, az irodalom és a kertészet is, aztán mégis az emberi része, a helyszíni néprajzi gyűjtés, a terepmunka és a népművészet került hozzá a legközelebb. Közben az alkotói folyamat is szerves részét képezte a mindennapjainak. Agyagozott még iskolásként Hiripi Zsuzsáék műhelyében, ahol korongozni is tanult. Imádta a zenét, a légkört, ami abban a műhelyben fogadta. De valahogy mindig az volt az érzése, hogy nincs meg az a tehetsége vagy kitartása, ami igazán kiemelkedővé tenné.

A márciuska ünnepe a románok lakta területeken kívül megtalálható Bulgáriában, Macedóniában és Albániában is. A régi időkben a márciuskát napfelkelte előtt ajándékozták a gyerekeknek, lányoknak és fiúknak egyaránt. A márciuska zsinórja, amely két összesodort fehér és piros, vagy fehér és fekete gyapjúszálból áll, az ellentétek egységét jelképezi: hideg és meleg, nyár-tél, világosság és sötétség. A zsinórt kézre kötötték vagy nyakban hordták március elsejétől, amíg a tavasz első igazi jelei meg nem jelentek. Ekkor a márciuskát vagy egy virágzó fára, vagy egy rózsára kötötték, hogy szerencsét és bőséget hozzon, vagy feldobták a levegőbe, abba az irányba ahonnan a vándormadarak érkeznek.

Napjainkban a márciuskákat nőknek, lányoknak és gyermekeknek ajándékozzák, akik bal csuklón karkötőként vagy a szív felett kitűzőként viselik. A márciuska jelképezi a tavasz eljövetelét, a szerencse, a szeretet és az egészség jelképe. Ez tipikusan a férfiak eseménye — magyarázza Enikő, mivel a többi vásárainkkal ellentétben ilyenkor a férfiak számítanak a főbb vevőközönségnek. Napokig csak nézelődnek, a hét folyamán többször is elsétálnak a standok előtt, majd az utolsó napon rászánják magukat a vásárlásra. Ekkor határozottan odamennek a kiválasztott portékákhoz és megvásárolják. Nem jellemző, hogy hosszan válogatnának — fejtette ki nekünk az egyesület elnöke. Sokszor édesapák jönnek gyermekekkel, hogy együtt vásároljanak be a család nőtagjainak. Visszajáró vendégeink vannak, akik minden évben tőlünk veszik meg a márciuskákat, mert tudják, hogy itt egyedi darabokat és minőséget kapnak — tette hozzá.

Az igazi roham a hétvégére várható, hétköznap inkább a nézelődés jellemző — tudtuk meg Enikőtől. Emlékszem, az első márciuska vásáron még kevesen voltunk, hirtelen nagy eső kerekedett, ezért a többség összepakolt gyorsan és hazament. Én, együtt az egyik kézműves kolléganőmmel dideregve kivártam a végét. Az eső után kisütött a nap és mintegy varázsszóra a vevők megrohamozták a standjainkat és sikerült mindent eladni — mesélte Enikő nosztalgiázva.

Az idei márciuskavásáron az egyesület öt standdal képviseli magát. Nezezon Enikő nemezből és kukoricacsuhéből készült alkotásaival jelentkezett az idei vásáron, amelyeken a virágmotívumok dominálnak, Takács Andrea szintén nemezből készült márciuskákat árul, és ugyanott megvásárolhatók Takács Csaba fazekasmunkái is. Lázin Gábor bőrdíszműves bőrből készült márciuskákat, ékszereket és táskákat hozott el a vásárba. Székely Róbert természetes szörp- és lekvárkészítő standjánál a megszokott finomságok mellett horgolt márciuskák és állatfigurák között is válogathatunk. Pótor Mónika porcelángyurmai között a gyerekek a virágok mellett vicces állatfigurákat és kedvenc mesehőseiket is megtalálhatják. Pana Márta színes kötött ruhái és sálai mellett horgolt márciuskákkal és medalionszerű kihímzett alkotásokkal kedveskedik a vásárba látogatóknak.

És ha szerencsések vagyunk a vásárban szemtanúi lehetünk annak, hogyan készül a márciuskazsinór egy kötélverő gép segítségével. Élőben követhetjük nyomon hogyan fonódik egymásba a piros és a fehér fonál, ahogy a természet is lassan maga mögött hagyja a telet és megtörténik az átmenet a friss, meleg tavaszba.

Tekintsd meg képgalériánkat