21 nov Pokapi — A gyerekkönyvek illusztrálásának örömei
Szerző: Szabó Kati • Fotók: Szabó Kati, Hodgyai-Lőrincz Eszter • 2019. november 21.
Pokapi — A gyerekkönyvek illusztrálásának örömei
Egy rajzfilmstúdió és a Pokapi csapat tagja vagyok. Különleges a munkám, hiszen azon szerencsés emberek közé tartozom, akik szeretik amit csinálnak, és nem munkaként tekintenek rá.
Miért mondom ezt? Mert eddigi életem végigkísérte a fantasztikum a mesék, meseregények, mesefilmek által. Már gyerekként léleképítő világokat véltem felfedezni bennük, melyek idővel a szemüvegem színes lencséivé váltak, lencsék, melyek ma segítenek elképzelni és megtestesíteni mesebeli helyszíneket, karaktereket.
Sokat töprengtem azon, hogyan is tudnám meghatározni pontosan a feladatköröm, mert igazából picit mindenhol ott vagyok: picit rajzolok, illusztrálok, textúrázok, elképzelek, megvalósítok. A lényeg, hogy amit a rajzfilmstúdióban csinálok, nem áll messze attól a világtól, amibe esténként belemerülök pár órára: ez a Pokapi-projekt.
A Pokapi-projekt
Amikor Szidi (Barabás Szidónia) elmesélte, hogy ő személyre szabott mesekönyveket szeretne Erdély-szerte ismertté tenni, méghozzá olyanokat, amelyeket mi írunk és illusztrálunk, habozás nélkül belementem. S megszületett a Pokapi. Nagy lehetőséget láttam benne kreativitásom kiélésére, sok-sok gyerek megszólítására, illetve szakmai téren a fejlődésre.
Gyermekszívvel a gyerekeknek
Nemcsak a munkámban, hanem a magánéletemben is próbálom szem előtt tartani Kádár Annamária, egy számomra nagyon kedves gondolatát, mely arról szól, hogy a gyerek nem egy még ügyetlen felnőtt, hanem a felnőtt egy már ügyetlen gyerek. Saját kislányom erre a mindennapos emlékeztetőm, mentorom. Az öröm, amikor megtalálja az ágy alá gurult labdát, ahogy képes magán nevetni, amilyen nagy szeretettel fordul mindenkihez, már-már mágikus. Én pontosan ezeket az örömöket, a tiszta, önzetlen szeretetet és a pozitív kisugárzást próbálom megőrizni számukra rajzaim által.
Célom: a gyerekeknek valódi élményt nyújtani.
Úgy érzem, mint ahogyan a kis herceg is megtanított erre minket, a törődésünkkel tartozunk a gyerekeknek.
Törődnünk kell velük, hogy felnőttként ne elveszettek, fantáziátlanok és az életüket éppen csak túlélni akaró személyek legyenek, hanem kreatív, élet-bátor, életrevaló lelkek. S az erre való modellálás nagyon jó módja szerintem a rajz, az illusztrációk, a mesék, a mondókák.
Elképzelni egy adott jelenetet sosem volt nehéz, a megvalósítás viszont igazi kihívás. Minden helyzetben a részletek gazdagságára és a humorra igyekszem. Nagyon szeretem, amikor újraolvasok/nézek egy mesét és új dolgokra, összefüggésekre, részletekre leszek figyelmes.
Nagyszerű élmény tud lenni, ezért próbálom úgy elkészíteni az illusztrációkat, hogy minden olvasáskor találjon benne a gyerek valami újat, valami mást.
Jó érzéssel tölt el létrehozni azt, ami megszületik a fejemben. Felszabadít és boldoggá tesz. S a tudat, hogy sok-sok gyerek is örömét leli benne, hatalmas ráadás.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
