14 jún Picasso, andalúziai lezser romantika és ibériai gasztroélmények — néhány nap Málagában
Picasso, andalúziai lezser romantika és ibériai gasztroélmények
— néhány nap Málagában
Emlékszem, amikor 15 évvel ezelőtt érkeztem először spanyol földre. Amikor csak arra tudtunk koncentrálni, hogyan kérjünk helyesen egy café con leche-t, amikor minden nap valahonnan Barcelona külvárosából metróztunk a különleges Gaudí látnivalókat megcsodálni, vagy éppen a Sagrada Família előtt döntöttük el, hogy 20 év múlva visszatérünk megnézni, hogy sikerült-e befejezni. Emlékszem a kígyózó turistasorokra, amelyek kicsit elhalványították számomra e gyönyörű katalán város fényét. Majd rá egy évre 2008-ban a Kanári-szigetek Gran Canaria és Tenerife szigetein is többnyire hasonló turistaélményekben volt részem.
Most azonban ennyi év kihagyás után először láthattam úgy egy spanyol várost, ahogyan Almodóvár filmjeiből, Penelopé Cruz vagy egyébként e város híres szülöttjének, Antonio Banderas vonzó tekintetéből és habitusából én azt elképzeltem. Bőrszandálos és finom, lenge ruhát hordó, szinte francia eleganciát sugalló hölgyeket, élére vasalt nadrágos és lezser inges férfiakat láttam kortól függetlenül önfeledten sétálni, vásárolni, tapas-okat enni és igen, nappal, ebéd mellé borozni, órákat beszélgetni és lezserül élvezni a mindennapokat.
Az év 300 napján napsütéses Málaga a Costa del Sol fővárosi címéért Sevillával vetekszik. Mindkét andalúziai város szép, de szerintem nagyban el is tér egymástól. Málaga nagyobb, iparibb kikötőváros, Spanyolország 4. legnagyobb városa és egész Európa legdélebbre fekvő nagyvárosa. Mégis a Földközi-tengerre néző egymás alatt elhelyezkedő, 11. században a Hammudid dinasztia által épített Alcazaba, valamint a 14. században a Nasrid periódus alatt kiterjesztett Gibralfaro várai, hangulatos, növényekkel behálózott várkertjei és átfogó látványt nyújtó teraszai, az egész óvárosában gyalogos forgalomnak fenntartott romantikus, szűk utcáinak rejtélyei, a körbesétálható, széles és sok-sok kilométer hosszú kikötője finoman ellensúlyozzák a város indusztriális jellegét. És természetesen ott van Picasso hagyatéka. Noha a festő csupán gyerekkorát töltötte szülővárosában, és az itt található és látogatható szülőháza mellett, a Picasso múzeumban nem lehet a legismertebb munkáira bukkanni, mégis segít jobban megérteni a 91 évet élt zsenit, a művészethez és szerelmeihez fűződő viszonyait, korszakait, a flamenco és bikaviadalok festményein oly gyakran visszatérő motívumait.
Málagában az ideutazó, főként kelet-európaiként, magába szippanthat lezser romantikát, vágyat az életre, annak megélésére és igazi átélésére, ahol beleférhetnek a napi rutinban régen még nálunk is szokványos, de mára már a zakatoló hajtásban oly elfeledett hosszas beszélgetések, az igazi figyelem, ízek és színek.
Ahol lelkiismeret-furdalás nélkül lehet kicsit élvezni az életet, megállni, a másik szemébe nézni és megérinteni egy odafigyelő szóval, mozdulattal vagy éppen étellel. Kortól, elfoglaltságoktól és kihívásoktól függetlenül jelen lenni az életben. Vagy éppen az élet mellett dönteni. Ahogy egy magyar férfival beszélgetve egy toalett előtt, a kérdésemre, hogy miért fognak kiköltözni másfél hónap múlva végleg e városba, van-e munka, lakás, egyszerűen ennyi volt a válasza: csupán az ÉLET miatt.
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
