14 okt Ötven szó az esőre #havinégykönyv
Ötven szó az esőre
#havinégykönyv
Imádok olvasni. Amióta az eszemet tudom, mindig olvastam. Hol egy, hol egyszerre több könyvet — amiből egy a fürdőben, egy másik a konyhában, egy harmadik a hátizsákomban, egy negyedik az ágyamban, illetve egy ötödik a kezemben volt éppen.
Vannak olyan történetek, amik annyira mélyre visznek magamban, hogy az elsődleges szükségletek kielégítésére való azonnali késztetés teljesen eltörpül mellettük. Így lesz hajnal, majd reggel — egy-egy olyan történettel a kezemben, ami képes megváltoztatni a világról alkotott képemet. Hiszen ezt teszi velünk az olvasás — elfogadtatja az elfogadhatatlant. Aminek ereje van felülírni mélyen benned azokat a dolgokat, amiknek a megoldásához egyetlen működő tényező az idő. És mégis mivel telne hatékonyabban és gyorsabban — mint az olvasással?
E heti ajánlásom
A könyv címe
Ötven szó az esőre
Írója
Asha Lemmie
Műfaja: „Szívszorító történet szerelemről és veszteségről, előítéletekről és fájdalomról, a kötelékekről, amelyek összetartanak egy családot.” Kristin Hannah
Az íróról röviden: Asha Lemmie a Boston College-ban diplomázott: irodalmat és kreatív írást tanult, majd New Yorkba költözött, és a könyvkiadásban helyezkedett el. Egyedi nézőpontból elmesélt történelmi regényeket ír, és az idejét New York, London és Kiotó között osztja meg.
A könyv cselekményéről röviden:
„Nem kérdezősködsz, nem küzdesz, nem ellenkezel.”
1948-ban ezzel az intelemmel hagyta az anyja a nyolcéves Norikót a nagy hatalmú Kamiza család birtokának a kapujában. És Nori szót fogad. Nem kérdezi, miért hagyta el az anyja, sem azt, miért zárják egy padlásszobába, és zokszó nélkül tűri a mindennapos vegyszeres fürdőket, amivel ki akarják fehéríteni a bőrét.
Nori szerelemgyerek, egy japán nemes úr ágyasának és egy afroamerikai katonának a lánya. Rideg nagyanyja gyűlöli, mert a létezése foltot ejtett a család becsületén, és csak azért fogadja be, hogy elrejtse a világ elől. Az intelligens kislány pontosan érzi, hogy a mássága az oka az elutasításnak, és mindenben engedelmeskedik.
Amikor három év múlva váratlanul megjelenik a birtokon a néhány évvel idősebb féltestvére, Akira, a két gyerek között erős kötelék szövődik. A tehetséges hegedűművész fiú tanítgatja a húgát, és a zenén keresztül új világ tárul Nori elé, ami végérvényesen megváltoztatja mindkettőjük életét. Nori ráébred, hogy igenis van helye a világban, és bármily nagy árat fizet is érte, érdemes harcolnia a szabadságáért.
Hogyan rezonált bennem az Ötven szó az esőre:
Csodaszép borító, ígéretes, sokat sejtető regénycím hálózza be az olvasót, amelyben igazi többletet jelent, hogy egy Japánról szóló regényt tartunk a kezünkben. Azaz élvezetes, egzotikus, érzelmes szerelmi történet álcája alatt inkább fájdalmakról, lojalitásról, szeretetről és veszteségről mesél. Sokkal mélyebben, mintsem felkészülhetnénk rá.
Ez a könyv pontosan olyan, mint az eső — amely időnként fájdalmat okozva csontokig hatol, máskor meg felfrissít és felüdít, a szivárvány csodájába torkollva, amely kimondhatatlan reménységgel tölt el. Megdolgoztatja és nem csak szórakoztatja az olvasót.
Megismerkedünk három generáció boldogulásért való harcán keresztül azzal a világgal, amelyben boldogulni kényszerülnek. Egy kislánnyal, akinek nem kellett volna megszületnie. Egy anyával, aki mindent felad, hogy önmaga lehessen. Egy nagymamával, aki ezeréves szabályok szerint dönt sorsokról. Egy közös bennük, hogy mindhárman áldozatok. A kérdés csupán annyi, hogy minek az oltárán? És megéri-e feláldozni önmagunkat?
Kedvenc idézeteim:
— Ezzel nem tudok mit kezdeni — mondta. — Képtelen vagyok rá, Alice. De tényleg. Az igazságtalansággal tudok. A tragédiával tudok. A veszteséggel tudok. — De nem tudsz mit kezdeni a gondolattal, hogy talán itt az ideje, hogy boldog légy? — kérdezte lágyan Alice.
…
Az ág nedves volt; korábban esett. Valószínűleg holnap is esni fog. Azt nem tudta, milyen eső jön majd, csak azt, hogy jönni fog. És hogy túl fogja élni.
…
Végül még a legszigorúbb engedelmesség is meghajol a szükség előtt.
…
Ide kell eljutni a végén, anya? Mindannyian egyedül végezzük? Mint a táncoló figurák a zenedobozban, mozgunk, de mégsem megyünk sehová?
Csata Éva a Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:
• Homokóra láncostól
• Vér és döntés
• Barnabás, a vigasztalás fia
• Láncok az időben
• Génjeimben a hiba
• Génjeimben a hiba II
• Egy élettel tartozom
Előkészületben:
• Bennem a létra
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
