11 okt Ősz… az évszak, mely arra tanít, hogy a változás is lehet gyönyörű!
Ősz… az évszak, mely arra tanít, hogy a változás is lehet gyönyörű!
És téged mire tanít? Hogy viszonyulsz hozzá? Örülsz az érkezésének? — kérdem ezt azért, mert van, aki igen, és van, aki nem. Van, aki még visszasírja a nyarat, és van, aki alig várta már az őszi hónapokat. Van, aki szereti a változást, és van, aki gyűlöli. Van, aki könnyen alkalmazkodik, és van, aki nagyon nehezen.
Kérdés most is — mint mindig az életünkben —, hogy hol van ezúttal is a figyelmünk.
Sajnálhatod, hogy vége a szabadságolásnak, és hogy újra vissza kell állni a mókuskerékbe, és dolgozni kell. De örülhetsz annak is, hogy élményekben gazdag nyarad volt, hogy egészséges vagy, és hogy újra munkába állhatsz. Bosszankodhatsz, hogy egyre hűvösebbek, nedvesebbek a reggelek és az esték, de örülhetsz még annak, hogy legalább napközben felmelegszik az idő, hogy a nap sugarainak még van ereje, és felmelegítenek. Amennyiben gyereked/gyerekeid is vannak, lehet, hogy pont a hátad közepére kívánod a reggeli dugót, amíg az oviba, iskolába értek, de felfoghatod ezt minőségi időnek is, amit még a gyerekeddel tölthetsz.
A lényeg, hogy mindennek két oldala van, és csak a te hozzáállásodon múlik, hogy mit hozol ki belőle. Élheted úgy az életed, hogy mindennek csak a negatív oldalát látod, vagy létrehozol magadban egy programot, ami képes átírni, és meglátni a jót, a szépet.
Az ősz sok mindenre tanít. Többek között pont erre, erre a kettősségre. Az őszben benne van az élet, és benne van az elmúlás. Az ősz a sárguló és lehulló leveleivel emlékeztet arra, hogy bizony egyszer mindennek vége. Ez az élet rendje.
De addig minden pillanat és bőséges termés a miénk. Éppen ezért éljünk minél tudatosabban, fókuszáljunk az életünk „terméseire”, a jóra, a szépre, az értékre, az életre. A problémákra tekintsünk kihívásként, a nehézségekből pedig saját erőforrásainkra támaszkodva másszunk ki mihamarabb, hiszen az életet élni érdemes és nem túlélni valahogy…
Az ősz szerencsére segít nekünk a pillanat megélésére összpontosítani, ha hagyjuk. A pompázó színkavalkád megszólít és megállít, ezért ajánlott jó nagy sétákat tenni, erdőbe, hegyekbe menni, minél többet kirándulni. Ezek a séták legyenek ráérősek, ne siess haza, adj időt magadnak, hagyd hogy a szemed, a füled, az érzékszerveid rácsodálkozzanak arra, ahol jársz, ami éppen körülvesz. Hallgasd az erdő zaját, lásd a természet színeit, érezd az ősz illatát.
A tudatos jelenlét (mindfulness) segít újra harmóniába, egyensúlyba kerülni, a természetben töltött idő ráadásul stresszoldásként is működik, ezért a feszültségeidtől is megszabadulhatsz és feltöltődhetsz energiával.
Az erdőfürdőzést (sinrin-joku) a japánok például előszeretettel használják stresszkezelésre, mert úgy vélik, hogy az erdők igazi energiaközpontok. Hiszik, hogy a természet közelsége ellazít, gyógyít, és számos pozitív hatással van a szervezetünkre, az egészségünkre.
Az erdőfürdőzés azonban több annál, hogy belemerülünk az őszbe, a természet szépségébe, miközben éppen szaladunk vagy kutyát sétáltatunk. Az erdőfürdőzés során a lényeg a befelé figyelésen van, a gondolataink, érzéseink megfigyelésén.
Fontos, hogy minden érzékszervünkkel hangolódjunk rá a minket körülölelő természetre és életre
A lassú séta során fontos, hogy egyszerre figyeljünk minden érzékszervünkkel saját magunkra és a természetre. Van, akire jobban hatnak a színek, másokra az illatok vagy a hangok tesznek mély benyomást. Figyeld meg, hogy rád melyik hat jobban.
Erdőfürdőzz, élvezd és éld meg minél tudatosabban az őszt, a változást, a körforgást… az életed.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
