15 jan Okkal vagyok ezen a földi síkon és a kezembe van adva az a lehetőség amivel a mindennapokat megéljem
Okkal vagyok ezen a földi síkon és a kezembe van adva az a lehetőség, amivel a mindennapokat megéljem.
Beszélgetés Molnos Erzsébettel, az Elizabeth Shine tulajdonosával
Az ember nem választhatja meg, hogy mikor kibe botlik bele, és a vonzás törvénye működik, ha elfogadjuk, ha nem. Hosszas egyeztetések után sikerült egy közös időpontot találnunk a beszélgetésre. Zsóka igazi világjáró, rengeteget utazik és rendkívül pörgős az élete, ezért valódi kihívás volt találni egy olyan időpontot, ami mindkettőnk számára megfelelt. A beszélgetés reggelén a torkomban dobogott a szívem. Nem vagyok egy izgulós fajta, de mégis hatalmába kerített egy megmagyarázhatatlan érzés. Ideges voltam, hogy én nemcsak a munkásságára vagyok kíváncsi Zsókának, hanem most meg fogom ismerni mélyebbről az érzéseit, a gondolatait, talán megismerem a lelkét.
Pályakezdő voltál és viszonylag hamar beszippantott téged a kereskedelmi, gazdasági világ. Egész fiatalon vállalkozni kezdtél, és nőként immár 15 éve sikeres vállalkozást vezetsz. Hogyan élted meg kezdetben ezt a gyors sikersztorit?
Két munkás ember sarja vagyok és 16 éves korom óta megdolgozom a pénzemért. A szüleim bármennyire is szerették volna, nem tudtak anyagilag úgy támogatni, hogy az fedezze a sportóráimat, a kiszállásokat, ezért úgy döntöttem 16 évesen, hogy besegítek a családi kasszába és majd én fogom a saját magam számára megkeresni a plusz költségek fedezetét. Dolgoztam kenyérsütődébe, majd cérnametéltet csomagoltunk, mindaddig, amíg meg nem ismertem 1994-ben a páromat, aki a jelenlegi férjem és a két gyönyörű gyermekem édesapja. A párom a vendéglátóiparban dolgozott, és mellette kezdtem el tevékenykedni, besegítettem mindenbe, amibe tudtam, és fiatalkorom ellenére folyamatosan azon dolgoztam, hogy építsem az újabbnál újabb kapcsolatokat. Most visszatekintve, óriási kockázatot vállaltam.
Mentem a szívem után. Hittem, akartam. Ez volt az én utam, fel sem merült bennem, hogy ne fogjak bele, ne kövessem az álmaimat.
Rövid idő alatt egy használtruha birodalmat építettél ki. Voltak félelmek, amelyek a vállalkozás elindítása előtt munkálkodtak benned?
Akkoriban, akinek egy kis érzéke volt hozzá, mindent el tudott adni, noha nem volt könnyű beszerezni az eladásra kínált termékeket. Emlékszem, hogy busszal utaztam el Suceavára azért, hogy mindenféle apróságot, ruhát, kiegészítőt vásároljak, majd azt eladásra kínáljam. Ezt többször megismételtem, és így sikerült az eladás után megvásárolni az első autómat, majd belefogtam a bélszín kereskedelembe, ami hozzásegített ahhoz, hogy felépítsük a családi fészkünket. Igazából a félelmet nem ismertem és mai napig maximum a nyilvános szereplések miatt van bennem egy minimális félsz.
Fiatalon vezetői pozícióba kerültél. Ez óriási felelősséggel és kihívással járt. Milyen volt a viszonyod az alkalmazottakkal? Hogy vetted körül magad a megfelelő emberekkel?
2004-ben nyitottam meg az első használtruha boltomat. Ez egy szép evolúciós folyamat eredményeképpen jött létre. Kezdetben egy kis melléképületet használtam raktárnak, és ide érkeztek meg a használt ruhák, amelyeknek az eladásra való előkészítése kőkemény munka volt. Szétbontottuk, szelektáltuk, mostuk, vasaltuk és kiállítottuk az eladásra szánt használt ruhát. A céljaimat mindig lépésről lépésre bontottam le és értem el, ezzel párhuzamosan építettem ki a csapatomat is. Soha nem rontottam ajtóstól a házba. Mindig apránként haladtam. Rövid időn belül kinőttük a melléképületet, majd a garázsunk lett a raktár, fokozatosan pedig előbb egy 30 négyzetméteres, aztán majd egy 50 négyzetméteres helyiségbe költöztettem a raktárkészletet. Időközben egy üzlethelyiségről öt üzletre tornáztam fel magam, és magam köré gyűjtöttem egy olyan csapatot, akik az 50–60-as korosztályt képviselték.
Sugárzik a szemed, amikor erről az időszakról beszélsz, és úgy érzem, hogy nem csak alkalmazottként tekintettél a munkatársaidra. Jól érzem?
Én emberileg álltam hozzuk. Nemcsak a munkatársaim voltak, hanem ők jelentették és jelentik mai napig a második családomat. Ezek a kollégák, amikor hozzám kerültek a kiégés határán voltak, addig gyári munkát végeztek, többen betegesek voltak, műtétek sokaságán estek át és a legfájdalmasabb az volt, amikor az egyiküket elveszítettem. Nagyon megviselt ez az időszak. Most is csak összeszorult torokkal tudok róla beszélni, nagyon nehezen tudtam feldolgozni egy olyan ember elvesztését, aki a hosszú évek során folyamatosan mellettem volt.
Nem csak profilt, de csapatot is váltottál 10 év után. Nem féltél a kudarctól, a bukástól?
A bukástól soha nem féltem. Tudom, hogy minden okkal történik, és ha valamikor valamiért el fogok bukni, akkor majd meg fogom keresni a miértjét. Szerencsésnek mondom magam, mert van egy jobbkezem. Ő már a kezdetektől velem dolgozik. Az újabb generációt is általa vonzottam be. A csúcson voltam, mégis egy belső hang azt súgta, hogy elérkezett az idő a váltásra, ezt a munkatársam elvesztése is beigazolta, és hirtelen, drasztikusan használt ruháról új, márkás ruhára váltottam. Igazából elértem a céljaimat és úgy éreztem, hogy megértem a váltásra. A használt ruhán, noha nagyobb volt a haszon, de sokkal több munka is volt vele. Ennek a feldolgozása rendkívül nehézkes volt. Egy jól kiforrott feldolgozási rendszerrel rendelkeztem, olyan emberekkel dolgoztam együtt, akikre számíthattam, mindenki tudta és nagyon jól végezte a dolgát, mégis késznek éreztem magam a váltásra. Most egy kisebb, de nagyon jól működő, fiatalos, dinamikus csapattal dolgozom együtt, kizárólag új, minőségi ruhákat, ismert márkákat forgalmazok, és folyamatosan az Elizabeth Shine brandjét építem.
Számomra drasztikus váltásnak tűnik használt ruháról új, márkás ruhára pozicionálódni. A célközönséget, hogy tudtad erre rávezetni vagy egyáltalán megtalálni?
Az üzleti világban rugalmasnak kell lennünk, nyíltaknak a változásokra. Igazából, ha jól belegondolok, akkor sokkal nehezebb elérni és kiszolgálni azt a közönséget, akik a használt ruhát keresik. Mindazokat, akik egy konkrét márkát vagy ruhatípust keresnek, könnyebb megszólítani. A legtöbb esetben a brand eladja saját magát. Ez viszont nem volt másképp a használt ruha esetében sem a brandek szintjén, ott is nagyon kellettek a nevek, a márkák. Az emberek olcsón minőséget vártak el.
Dokumentálódtam és sok olyan márka van az üzleteidben, amelyeket csak nálad találnak meg az érdeklődők. Hogyan tudod világmárkákkal színesíteni a kínálatodat?
Már a turkálós világban statisztikát vezettem és láttam, hogy mi az, ami eladható, és mi az, ami nem. Akkor eldöntöttem, hogy én magam fogom bevonzani és beszerezni a profilváltás után a kívánt termékeket, márkákat. Elsősorban Amerika volt az elsődleges cél, és meg sem álltam a nagy márkákig. Kiutaztam és személyesen térképeztem fel, hogy mit és honnan éri meg behozni az országba. Voltak célzott márkák, amelyeket mindenképpen szerettem volna forgalmazni. Célom volt, hogy az igazi jó brandek termékeit is, ha egyszer egy mód van rá, olcsóbban tudjam behozni, mint ahogy mások árulják. Valóban vannak olyan termékek, olyan márkák, amelyek csak az Elizabeth Shine üzleteiben találhatóak meg. Ha az ember nem a sznob kategóriába tartozik, akkor mindenképp kedvező számára, hogy minőségi, akár nagy márkákat is kedvezményes áron vásároljon meg. Ebben a szakmában a minőség és a brand az, ami nagyon jól eladható.
Sikeres üzletasszony vagy. Hogyan tudtad megtalálni az összhangot a vállalkozás és a család között?
Az én fontossági sorrendem nagyon konkrét. Nálam elöl a család van és ebből nem engedek. Sokkal jobban tudnék haladni, ha karrierista lennék, de a karrier, a vállalkozás mindig a második helyre csúszik, első helyen a család van. Elsősorban jó családanyának tartom magam, jó társ vagyok és ugyanakkor jó üzletasszony is. Tudatában vagyok annak, hogy nem tudok mindenhol maximálisan helyt állni. Annak idején jó anya, jó feleség, jó háziasszony, jó konyhatündér és jó üzletasszony akartam lenni. Éreztem, hogy darabjaimra hullok. Rá kellett nagyon hamar jöjjek, hogy valamiről le kell mondanom. Ma már nem akarok jó lenni, én csak egyensúlyba akarok kerülni, és este, amikor lehunyom a szemem, azt akarom, hogy el tudjam mondani: ez igazán jó nap volt és elégedett, hálás vagyok. Teljes napokat akarok megélni és nem pár ünnepnapot!
Te egy erős, karakán, magabiztos nő vagy, és úgy érzem ahogy beszélgetünk, hogy megnyílik a lelked. A kívülálló ember ebből nem sokat lát. Sokan távolságtartónak tartanak, talán félnek is tőled. Mit érzel te ebből?
Én szentimentalista ember vagyok és tudom, hogy ahhoz, hogy védve legyél a nagyvilágtól, nem kell mindenkinek megmutatnod az arcod. Ismerem a határaimat és nagyon kevés embernek adom a kezébe a lelkem.
Egyre fontosabb teret kapnak egy-egy női vállalkozó életében a támogató női közösségek. Mit tudnál te egy kezdő női vállalkozónak tanácsolni?
Aki most indul, vagy a pályája, vállalkozása elején van, elsősorban tegye tisztába a gondolatait és gondolkozzon pozitívan. Az emberek többsége azt próbálja megmagyarázni, hogy mit miért nem tud megcsinálni. Alkalmazkodni kell. Ha az ember tudja, hogy ki és mi ő, mire képes, mit akar, és ezt apróbb célok mentén próbálja elérni, kisebb lesz a kudarc esélye. Egy vállalkozásba nem szabad belekényelmesedni. A saját vállalkozásomban is lépésről lépésre haladok és körülbelül 5 évet adtam magamnak arra, hogy kiépítsem és megalapozzam a vállalkozás jövőjét. Ezután szeretném átadni a vállalkozás vezetését, én pedig majd valaki háttérangyalaként fogok a tevékenységekben részt vállalni. Fontosnak tartom és hiszek a kapcsolódás erejében. Egy családban szükséged van egy társra és mindazokra, akik kiveszik a részüket a feladatokból. Egy vállalkozás esetében szintén szükséged van társakra. Ezek lehetnek női vagy éppen vegyes közösségek, de mindenképpen az energiák megsokszorozódása csodákra képes.
A hatalommal és a sikerrel irigység és intrika is jár. Szerinted neked melyek azok az erényeid, amelyek befolyásolják a vállalkozói éned sikerét?
Nőként kihívás volt számomra, hogy olyan legyek, mint egy eredményes férfi. Elsősorban mindig az volt a fejemben, hogy nem szabad elfelejtenem honnan indultam és mit értem el. Továbbá van három alaptulajdonság, amelyek nagyban befolyásolják a mindennapjaimat. Ezek a pozitív gondolkodás, a kitartás és a pontosság. Hiszek a szerencsében. Az én életemben valahogy mindig ott volt a szerencse. Mindig jókor voltam jó helyen. Hiszem azt is, hogy valaki fentről úgy igazgatja az útjainkat, ahogy azt szükséges. Én az irigységgel és az intrikával nem foglalkozom. Fölépítettem magamnak egy olyan életet, ami jó nekem, és esélyt sem akarok adni a negativizmusnak.
Mi a legfontosabb lecke, amit magadról tanultál az elmúlt 15 évben, vagy amit megtanítanál ebből a gyerekeidnek?
Hiszek a vonzás törvényében. Büszke vagyok arra, hogy önerőből el tudtam érni azt, amit megálmodtam magamnak. Én tudom, hogy a lelkem az, ami továbbvisz. Nem tartom önfeláldozó anyának magam, én csak úgy akarom nevelni a gyermekeimet, hogy életrevalóak legyenek. Nem zsenit akarok nevelni belőlük, nem éltanulót. Egy egészséges gyermekkort szeretnék megteremteni számukra, és meg akarom őket tanítani arra, hogy tudják, az éremnek két oldala van, hogy tanuljanak meg döntést hozni. Ha példaképnek vesznek bennünket, akkor valószínű, hogy erre az oldalra fognak állni.
Apropó példakép! Neked ki a példaképed?
Édesanyám. Ő volt a mindenem. Minden nap a fülembe csengnek a szavai: Ha sepersz, jól seperj! Az életemet is így élem, ha belevágok valamibe, akkor azt a legjobb tudásom szerint próbálom végezni. Alapelveim közé tartozik, hogy kis lépcsőket lépj, de biztosat!
Beutaztad a fél világot. Hol találtál rá úgy igazán a lelki békédre?
A Seychelles szigetekre utazva rájöttem arra, hogy az ember maga teremti meg a saját boldogságát. Ahhoz, hogy neked szép életed legyen, szép kell legyen a lelked is. Ha te szép vagy belülről, akkor az életed is az lesz. Én ezeken a szigeteken visszatalálok önmagamhoz, csiszolom és értékelem magam, dolgozok magamon, a gondolataimon, az életemen. Figyelem a jeleket. Ezeken a helyeken egy kis lepke által közelebb kerülök édesanyámhoz, és érzem, hogy büszke rám.
Itt ülünk egymással szemben és arról beszélgetünk, amihez a legjobban értünk. Gondoltad volna valaha, hogy eljön ez az idő, hogy ismét kereszteződnek az útjaink?
Nekem nagyon furcsa, hogy most itt ülsz velem szemben és úgy érzem, hogy az első nekifutásunk után valami blokkolta a mi kapcsolatunkat. Akkor magamtól megkérdeztem, hogy vajon miért történhetett, de talán most kaptam meg a választ rá. Kaptunk egy második esélyt és érzem, hogy közünk van egymáshoz, kivívtuk egymás kölcsönös tiszteletét, ennek ellenére mégis nagyon nehezen tudtuk ezt a beszélgetést is összehozni.
Zsókát közel két éve ismerem. A Női Vállalkozók Erdélyben csoportban bukkantunk egymásra és azóta óriási hullámvölgyeket élt meg a kapcsolatunk. Egy viszonylag gyors találkozás után, egy közös projekt kapcsán teljesen félreismertük egymást és hónapokig nem is kommunikáltunk. Aztán az univerzum ismét közbeszólt, és talán egy isteni sugallat hatására ismét elkezdtünk kapcsolódni. Azóta töretlen bennem az a kíváncsiság tudat, hogy meg kell ismerjem Zsókát, az ő lelkét, hiszen oka kell legyen annak, hogy mi ismét egymásra találtunk. Ezt a megismerési folyamatot szimbolizálja ez az interjú és Zsóka kedvenc mottójával, a Road együttes Világcsavargó című számának dalszöveg részletével zárom soraimat: „Amíg nem ismersz, ne mondj semmit rólam”.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
