30 aug Mutasd magad – Sütő Edith
Mutasd magad!
– Sütő Edith
Egy igazán új és inspiráló sorozatot indítunk ebben az évben. Ismerjünk meg együtt érdekes lelkeket, elméket, gondolatokat ugyanazon kérdések tükrében. Csata Éva új sorozata: Mutasd magad címmel! Tekintsetek be ezen emberek életébe és ne feledjétek, ahány ember annyi féle csodálatos világ.
Sütő Edith – az élet véges, és sosem tudhatjuk, mikor jön el egy olyan pillanat, ami a vég kezdete lesz. De éppen ezért nem rettegéssel telve, folyamatosan a félelmeinken kattogva kell átbukdácsolnunk a mindennapokon, hanem teljes gőzzel meg kell élni az életünk minden napját. Nem rózsaszín szemüvegen át szemlélve, hanem egyszerre tudatosan és önfeledten.
1. Ki vagy te?
Nem tudom. Egyszer a templomban pontosan ez hangzott el, és azóta – már jó néhány éve – időnként eszembe jut a kérdés, hogy ki is vagyok én. Merthogy, ha feleségként, anyaként, gyermekként, óvódapedagógusként, újságíróként vagy egyebekként definiálnám magam, úgy érzem, hogy ezek – bár meghatároznak engem –, igazából mégiscsak csupán néhány szerepemet jelölik. De hogy mindezek nélkül ki is vagyok valójában? Talán a legegyszerűbb, ha azt mondom: Sütő Edith, nő, magyar, test és lélek, egy örökké kereső-kutató személy.
2. Melyik szerepeddel tudsz a leginkább azonosulni?
Ha a húszas éveimben tették volna fel nekem ezt a kérdést, egyértelműen azt válaszoltam volna, hogy feleség és anya szeretnék a leginkább lenni. Azóta feleség is, kétszeres anya is lettem, és nagyon szeretem ezeket a szerepeket, el sem tudnám képzelni magam másként, de így a negyedik X-en túl, amikor a gyerekek már kezdenek kifelé kacsingatni a családi fészekből (nagyobbik lányom hamarosan kezdi az egyetemet), tudom, hogy kell még valami más is. Amit magunkért teszünk, ami jót tesz nekünk lelkileg-szellemileg egyaránt. Az újságírás, blogírás az utóbbi 3–4 évben nagyon háttérbe szorult, úgyhogy pillanatnyilag az óvónői szerepem az, amibe a legtöbb időt, energiát, lelkesedést fektetem, és ennélfogva elég sok örömöt is „aratok”.
3. Mit mesélnél egy tizenhat évesnek a boldogságról?
A boldogság nem egy olyan összefüggő időszak, amikor mindent rózsaszínben látunk és 3 méterrel a föld felett lebegünk, hanem inkább a megélt boldog, elégedettséggel eltöltő pillanatok jelentik azt. De ahhoz, hogy majd ezeket felismerjük és értékeljük, meg kell tapasztalni az önfeledt, mindent elsöprő boldogság érzését is, amire talán leginkább 16 évesen van esélyünk.
4. Milyen gyakran szoktál sírni?
Régebb sokkal gyakrabban, mostanra jobban tudom kontrollálni magam, de ettől függetlenül képes vagyok elsírni magam egy megható filmjeleneten, egy jó könyv olvasása közben, vagy akár idegenek temetésén is.
5. Mi vagy ki az, aki képes megnevettetni?
Nagyon szeretem a vicceket: hallgatni és alkalomadtán mondani. Vannak olyan barátaim, akik nagy mókamesterek, a húgommal is képesek vagyunk jóízűeket kacagni, de főleg a férjem az, aki úgy meg tud nevettetni, hogy könnyesre röhögöm magam.
6. Mit jelent számodra a rutin?
Anno tizenévesen egy osztálytársammal arról beszélgettünk, hogy én nagyon szeretem az újdonságot, a kalandokat, mert nem vagyok „rutinos a hajlamra”. Ez az akkori véletlen nyelvbotlás azonban végigkísérte a további életemet, mert most is szeretem az újdonságot, az új helyeket, embereket, kihívásokat, de felfedeztem magamban már azt is, hogy milyen jóleső érzéssel tölt el visszatérni a megszokott hétköznapokba. Óvónőként is megfigyeltem, milyen fontos a napi rutin a gyerekek életében: keretet, biztonságot ad, ami nagyon fontos a kiegyensúlyozott fejlődésük szempontjából.
7. Mi az, ami igazán feltölt?
Több minden: utazás, olvasás, kirándulás-túrázás, vagy „csak” egyszerű együttlét a családdal.
8. Mit jelentenek számodra a barátok?
A barátok számomra azok az emberek, akik akár saját kényelmüket is félretéve ugranak, ha szükség van rájuk. Vagy csak egyszereűen ott vannak, meghallgatnak, kisírhatod magad a vállukon, jól érzed magad a társaságukban feltételek és kötelezettségek nélkül.
9. Van olyan vers vagy idézet, amit könnyedén, anélkül, hogy rá kellene googlizz, fel tudsz idézni?
Igen. Tizenéves korom óta ez a mottóm: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” – Tamási Áron. Sokszor meg is találtam magam benne.
10. Mit ábrázol a kedvenc festményed?
Nincs igazából kedvenc festményem. Nem vagyok egy nagy műértő, múzeumlátogató. De gyerekkoromban nagymamám kapott valakitől egy kis akvarellt, ami egy virágot ábrázolt, és emlékszem, nagyon sokszor leültem nézegetni, valamiért nagyon megfogott. Sőt, megpróbáltam lefesteni is, de akkor még nem tudtam, hogy nekem nagyon nem megy az ilyesmi.
11. Mit jelent számodra egy csésze kávé?
Hú, kávé nélkül nekem nincs nap. Szeretem az ízét és szeretem a fílinget is, amit maga a kávézás teremt, akár egyedül, akár társaságban kávézom.
12. Hogyan mesélnél egy ötévesnek a szerelemről?
Tudod, kicsim, amikor úgy érzed, hogy egyetlen pillanatot sem vagy képes a másik nélkül tölteni, és amikor a társaságában vagy, nem csak, hogy önmagad lehetsz, de úgy érzed, képes vagy megváltani a világot is, na az a szerelem. De meg kell kérdezni egy ötévest, mit gondol a szerelemről, lehet, jobban megragadja a lényegét, mint a felnőttek…
13. Van kedvenc ételed?
Igen. A fasírt. Mindenféle változatban: húsból, zöldségekből, gabonafélékből, apró golyókként, lapos korongokként, vagy tapsiben sült, úgynevezett töltött fasírtként, nekem mindegy, csak fasírt legyen. De a finom, különleges sajtokat és a tengeri herkentyűket is szeretem.
14. Szeretsz főzni?
Ha-ha, jó kérdés. Vajon szeretek-e? Még? 14 évig írtam gasztroblogot, és eközben 11 évig voltam az Erdélyi Konyha gasztromagazin munkatársa, ebből szinte 10 évig a főszerkesztő-helyettese is. Évekig főztem, sütöttem, fotóztam, recepteket írtam és szerkesztettem, ételeket találtam ki, új, ismeretlen alapanyagokat próbáltam ki, főzőversenyekre jártunk a csapattal, vagy gasztronómiai rendezvényeken zsűriskedtem. Imádtam minden percét ennek a munkának. De aztán mégis eljött egy pillanat, amikor úgy éreztem, hogy elég volt. Azóta már nem főzök olyan lelkesedéssel, sőt, igyekszem csakis a legszükségesebb időt a konyhában tölteni, de ettől függetlenül, néha mégis kibújik belőlem a főzni szerető énem és alkotok valamit a hétköznapi, rutinból készült ételeken túl is.
15. Mi köt le a legjobban?
Sok mindent szeretek csinálni. Az utazás az egyik kedvencem, szeretek mindent, ami vele kapcsolatos az előzetes kutatásoktól kezdve a tulajdonképpeni utazáson át az élmények utólagos lejegyzéséig, közzétételéig. Szeretek olvasni, szeretek képzésekre járni, fejleszteni magam, szeretek kertészkedni, és igen, bevallom, szeretek néha csak úgy lenni is, semmit tenni.
16. Mit jelent számodra a természet?
Azt, ami örök. Az állandóságot a változásban vagy a változást az állandóságban. A természetben tudok a legjobban feltöltődni. A vadregényes hegyek látványa nyűgöz le a leginkább.
17. Ha kapnál egy esélyt az újrakezdésre, mit csinálnál másként?
Nem is tudom. Úgy gondolom, hogy semmi sem történik véletlenül, és végül úgyis oda jutunk, ahol lennünk kell. Tehát ha nekem itt kell lennem, hiába változtatnék bármin is. Talán annyit azért mégis változtatnék, hogy egy kicsit többet megtartanék fiatalkori „vadócságomból”.
18. Ha egy idős, a bölcsek kövét őrző emberrel beszélgethetnél – mi lenne az a három kérdés, amit mindenképpen feltennél neki?
– Van-e Isten és öröklét? (Hiszek, de folyamatosan keresem a megerősítést.)
– Mit tehetnék, hogy jobb ember (anya, feleség, óvónő stb.) legyek?
A harmadik kérdést egyelőre kihagyom, mert mi van, ha csak ezután jut eszembe, mit is szeretnék kérdezni?
19. Mit olvastál utoljára, amiről azt mondtad – ember, ez forradalmi, megváltoztatta az életről való elképzeléseimet!
Lisa Genova Megmaradt Alice-nek című könyve eléggé megváltoztatta az életről való elképzelésemet. Sokáig „velem volt” a könyv, rengeteget gondoltam rá, emésztettem az olvasottakat, vizsgálgattam magamat. Ráébresztett, hogy az élet véges, és sosem tudhatjuk, mikor jön el egy olyan pillanat, ami a vég kezdete lesz. De éppen ezért nem rettegéssel telve, folyamatosan a félelmeinken kattogva kell átbukdácsolnunk a mindennapokon, hanem teljes gőzzel meg kell élni az életünk minden napját. Nem rózsaszín szemüvegen át szemlélve, hanem egyszerre tudatosan és önfeledten.
20. Mit üzennél fiatalkori önmagadnak?
Nagyon jól csináltad annak idején. Élettel teli, kalandokra kész lány voltál, aki nem szeretett meghunyászkodni mások előtt, és felvállalta a közösség gondját-baját is. Jó lett volna, ha az évek során több megmaradt volna benned mindezekből és kevésbé konformálódtál volna a külső elvárásokhoz, kevésbé akartál volna megfelelni másoknak. De a begyűjtött tapasztalatokat, bölcsességet kincsként őrizd, mert az is kell az élethez.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
