16 jún Mutasd magad! – Kultfeszt Mutasd csak magad, Bota Melinda és Kádár Annamária!
Mutasd magad! – Kultfeszt
Mutasd csak magad, Bota Melinda és Kádár Annamária!
Adott egy erdélyi írónő, Csata Éva, aki magazinunk születése óta töretlenül, lenyűgözően és mindig megújulva, szinte 4 kerek éve ír nekünk. A szerelmes nagytatáról, aki levelet küld a Túlvilágra, a Családi Idillről, Háláról, #havinégykönyvről, és most erdélyi híres, ismert vagy kevésbé híres, de elismert, megismerésre érdemes, inspiráló férfiakat és nőket mutat be ugyanazon kérdések által. Mindegyik pénteki sorozat megállásra és elmélyülésre készteti az olvasót, aki akarata ellenére is, a cikket olvasva, önmagában is elmerül.
Adott egy erdélyi lány, aki ezelőtt 5 évvel nagyot álmodott és létrehozta azt a világot a virtuális térben és a valóságban egyaránt, amelyben a szép érték, a részletek fontosak, a hiteles történetek pedig alkotásra ösztönöznek. Egy inspirációs forrást álmodott meg, helyi és mégis világi kontextusban, ahol a rezgések pozitívak, az örök értékek és az új perspektívák találkoznak, az innovatív ötletek, kritikai érzék és a felfedezés öröme pedig sajátos nézőpontot alkot a méltó mindennapokhoz. Ez a matusinka – Inspirációs műhely, Erdélyből.
Valamint adott két, szintén erdélyi hölgy, Kádár Annamária, akit talán a legtöbb olvasónk a Mesepszichológia, Nyitott Akadémia kapcsán, pszichológusként, trénerként, egyetemi oktatóként ismer és elismer, valamint egykori tanítványa, Bota Melinda, aki pedig nemrég mutatkozott be Csata Éva rovatában is. Ők ketten a Kultfeszt – Alternatív Kulturális Fesztivál főszervezői.
És a fesztivál második napján, szombat estefelé e 4 hölgy és még sok inspiráló résztvevő körében adódott egy izgalmas beszélgetés:
Egy erdélyi fesztivál születéséről…
Talán kevesen tudják, hogy a Kultfeszt létrejöttének fő mozgatórugója egy frusztráció volt. Mivel Kádár Annamária könyveit a magyarországi Nyitott Akadémia adja ki, amely nem erdélyi kiadó, így a marosvásárhelyi könyvhét során sohasem mutathatta be azokat, a Kulcslyuk Kiadó pedig nem kérhetett ilyen könyvbemutatót. Melinda apukája, Trombitás János valahogy egyik évben szintén kizáródott egy könyvhetes eseményről és a Kulcslyuk Kiadó standja fogadta be kiállítóként. Következő évben, hálaként megkérte Kádár Annamáriát, hogy az ő kiadványa helyett inkább ő mutassa be a Valódi példaképek művét és beszélgessen erről Melindával. Éppen Rudolf Péter lépett fel a marosvásárhelyi színházban, amikor e két hölgy mobilja csengett és értesültek, hogy kikerültek a programból, mivel Annamária könyvét nem erdélyi kiadó adta ki, így nem mutathatják be. Ugyanabban a pillanatban léptek ki az előadásról a színház előcsarnokába és ott már érezték, hogy új, közös dolguk van. Miért ne szervezhetnének saját könyvbemutatót és beszélgetést más időpontban is, és mindezt fokozva, miért ne szervezhetnének akár egy fesztivált is, másként? Főként, ha Magyarországon ekkora népszerűségnek örvend Kádár Annamária, szülővárosában miért sétálnak el mellette, miért nem kaphat teret? — kérdezi Melinda. Így akkorra lehetett az adminisztratív útvesztők és belterjesség miatti frusztráció, mint amilyenre 1–2 éven belül kinőtte magát ez a fesztivál — mosolyog mindenki, de talán ismerős sokunknak ez az alaphelyzet.
Háttérinformációkról…
A nulladik fesztiválra, mely az Adventi Könyvvásár volt, két hét alatt leszerveztek mindent, gyerekprogramokkal és felnőtteknek szólókkal egyaránt. Ekkor Kádár Annamária első angol nyelvről lefordított könyvét, Ahol a hóangyalok laknak című kötetet mutatták be. Így indultak.
Nyárra egyre nagyobbakat álmodtak. Noha újdonság volt még sok minden számukra, ami a szervezést illeti. Az első sajtótájékoztatón például annyira hangosan csipogott valami, hogy azt gondolták, felrobban a terem, közben Melinda okosórája jelezte, hogy az izgalomtól közel áll az ájuláshoz. Sajtóreggelire hívták az újságírókat, déli 12 órára, reggeli és kávé nélkül a Marosvásárhelyi Vár kupolájába, amelyen most mindenki nagyokat mosolyog, hiszen miért ne lehetne a bakikat is felvállalni, és tanulni belőle a következő alkalmakra.
A Népmese Napjára csatlakozott Lukács Vanda is, a fesztivál arcának vizuális tervezője.
Gál Leventééknél, a Kölcsönkért kovász szerzőinél voltak, amikor kitalálták a Köss belénk kampányt. A koncepció az volt, hogy híresebb személyeket is megszólítsanak és akkor biztosan mások is beléjük kötnek. Friderikusz és Geszti volt az első, akik hírességként beléjük kötöttek. Meglepően jól reagáltak az emberek erre a felhívásra, hiszen valahol mindenkinek van nagymama, nagynéni által kötött pulcsihoz kötődő emléke. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Babeş-Bolyai Tudományegyetem között voltak feszültségek, mégis jött egy tanár a Sapientiáról és átadott egy több mint 300 méteres sálat egy bolyais tanárnak. Egy gesztus, mely jelzi, hogy igenis lehet jól kapcsolódni egymáshoz.
Most 3000 méternél tartanak és a magyar, majd nemzetközi Guinness rekordot szeretnék megdönteni.
A téli fesztiválon is voltak bakik. Lőrincz Izabellával, a fesztivál dekoratőrével kitalálták, hogy régi bútorokba helyezzék a dekorációt. 100 éves és kilós bútorokat cipelt Melinda is, a férjek is, de végül megérkeztek a célba.
Egy síelős hétvégén a Hargitán, egy pihent éjszakai ötletelés alatt kitalálták, hogy a lajhár legyen a 2023-as nyári fesztivál kabalája. Az elmúlt periódus rohangálása után vágytak egy nyugodtabb periódusra, legalábbis a résztvevők számára, ha a szervezők ezt nem is igazán tudják megoldani. A saját történetedbe való megérkezés, az önmagadhoz való kapcsolódás és az elégedettség szimbóluma lett.
Ami a költségvetést illeti, talán az egyik legnehezebb kihívás a támogatóktól összegyűjteni a szükséges pénzt. Az első alkalommal közel 0 költségvetésből szinte mindenkit sikerült megfűzni, hogy lépjen fel ingyen, a mostani kiadásra ez már megváltozott.
De volt, aki termékeket ajánlott a szervezésbe, legyen az tejföl, kenyér, kötél a hintához vagy éppen cipelőlegények és egyéb szolgáltatások. A lényeg, hogy mindenből egy történet szövődött. Elindul egy ötlet és ha van frusztráció, akkor kimondják.
Melinda két nappal a mostani fesztivál előtt hajnalban megébredt és elkezdett egy hosszú levelet írni, de hogy ez most mégis miért kell nekik? Miről szól? Egóról, kinek kell bizonyítani? Hogyan jön ki a költségvetés? Erre a válasz reggel az volt, hogy felveszel, megyünk a Gaga Rádióba interjút adni. Melinda sírt, Anna amikor megkérdezte, hogy de most miért, Melinda azt válaszolta: Nem tudom! De a feszültség ki kellett jöjjön, hiszen nagy falat volt ez számukra. Ha látták volna, hogy ez mivel jár, lehet nem kezdenek bele. Vagy mégis?
De közben érkeznek a visszajelzések. Anyaországiak is sokszor elmondták, azért szeretnek Erdélybe jönni, mert olyan őszinték az emberek, annyira más a hozzáállásunk. Durica Katarinán is ezt érezte Melinda egy két órás autóút alatt, hogy őt be akarja fogadni a saját lakásukba, nem pedig egy ridegebb, előre lefoglalt szálláshelyre.
És ahogyan a történetek összekötnek: Anna Blanka barátnőjének a fia lesz a dj, a keresztlánya a PR-os marketinges, másik keresztgyermekek fotóznak, természetesen önkéntes alapon, ami egy menő dolog. A gyermekeik pedig Kult-tesók lehetnek.
Tényekről és nagyon sok érzésről…
A Kultfeszt arca a 90 éves Irén mama. December óta köti a Kultfeszt plakátját és a legnehezebb pillanatban, az első napi esőben megérkezik a felemelő üzenete: Tartsatok ki! Vagy amikor a postás átdobja a sálakkal teli dobozokat.
Minden sáldarabnak megvan a története. Anonymus profi sálkötő, egy, a fesztiválon részt vevő személy anyukája, a Medgyesi Lívia Kör felajánlotta, hogy horgolással kijavítja a 20 cm-nél keskenyebb sálakat, Lokodi Edit Emőke volt megyei tanácselnöknek köszönhetően például Maros megye összes testvértelepülésének a neve bele van kötve a sálakba, Los Angeles-ben is kötöttek, vagy az egész marosvásárhelyi 10-es iskola, és még oly sokan.
A fesztiváldal együttesét Anna Pszichotrillás kolléganője ajánlotta.
Az eddigi legnagyobb durranás szerintük a Cári Tibor-koncert, amelyiknek viszont magasabb ára van, mivel nagyon sok ember tartozik hozzá és gazdasági válságban még nehezebb pénzt szerezni. Meghívottjai: Koszika, Sebestyén Aba, a marosvásárhelyi filharmónia, Tiberius kvartett, Szabó J. Attila cselló. A rendezvény mellé főtámogatóként: Aages, Clinilab és Richter állt.
Kellene egy jó time management is és most vannak azon a ponton, ha nem áll melléjük valaki, vagy megfelelő pályázatokat nem vonzanak be, akkor kiéghetnek. A barterek alapján minden fellépőnek igyekeznek a legjobb körülményeket teremteni és megfizetni is, viszont a stábot nem tudják és természetesen számukra egyelőre nem is szempont a megfizetett idő és energia. Úgy érzik most van az a pont, amikortól már kellene egy állandó, biztos támogató, hogy az esetleges mínuszokat ne nekik kelljen még ennyi energia után betömni.
Rosszul esik számukra az, amikor egymásra szerveznek kulturális dolgokat. Annáék az együttműködésben hisznek, hogy rakják össze egymás mellé a dolgokat, csoportban
és közösségben, mely többet érhet, mint széthúzva. De talán erre meg kell érni városi és erdélyi szinten is.De legfőképpen hálásak mindazért ami megadatott, ahogyan a történetek összekötötték a megfelelő embereket egymással, hisznek a szerendipitásban és abban, hogy mindezzel kifelé és befelé is inspirálhatnak.
