23 aug Mutasd magad – Farkas Zsuzsánna
Mutasd magad!
– Farkas Zsuzsánna
Egy igazán új és inspiráló sorozatot indítunk ebben az évben. Ismerjünk meg együtt érdekes lelkeket, elméket, gondolatokat ugyanazon kérdések tükrében. Csata Éva új sorozata: Mutasd magad címmel! Tekintsetek be ezen emberek életébe és ne feledjétek, ahány ember annyi féle csodálatos világ.
Farkas Zsuzsánna – Egy nő, aki sokféle színnel él…
1. Ki vagy te?
A nevem Farkas Zsuzsánna, neurodiverzív ember vagyok (aspergeres autista és ADHD-s). Édesanyja egy gyönyörű hatéves kisfiúnak, aki szintén érintett a másságban, ahogyan én. Képzőművész, gyerekkorom óta festek, a művészet az életem szerves részét képezi, kiállításaim is voltak, legutóbb a neurodiverzív nő volt a téma. Szociális munkás, jövőre végzek az egyetemen, szeretek segíteni, az emberekkel meg folyamatosan tanulok bánni… A közösségfejlesztés az egyik érdeklődési területem, szeretem látni, hogy egy-egy kulturális rendezvény, amelyet mondjuk egy közintézmény rendez, mennyire összefogja, fejleszti a helyi populációt, illetve a környezetében élő falvakét, településekét, városokét. A mentálhigiéné is egy olyan terület, amely hozzám nőtt… egy támogatói csoportot működtetünk egy sorstársammal, amely az SNI-s gyerekek szüleit segítik. Tanácsadóként dolgozom a HIFA-Románia egyesületnél, ahol felnőtt fogyatékkal élő emberek életét igyekszünk jobbá tenni, és dolgozunk a szellemi akadálymentesítés megvalósítása érdekében. Utoljára hagytam a kedvenc tevékenységemet, ami az önkénteskedés. Lassan másfél éve kezdtem el a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban, a legelső feladatom a Nyitott Könyvek Éjszakáján a Játékterem felügyelete volt, segítettem a résztvevőknek az eligazodásban az épületben… Később felfedeztem a régi nyomda szépségeit (a könyvtár földszintjén található egy régi nyomdagép, ami a mai napig működőképes), a betűszekrényekben tettem rendet, és közben láttam, hogy a nyomdai foglalkozásnak is, mint bármelyik másik foglalkozásnak az intézményben, milyen pozitív, közösségmegtartó, – erősítő és -fejlesztő hatásai vannak az emberekre. Ezt követett más foglalkozásokban való részvétel, majd elérkeztem a mához, ahol a könyvtár szociális médiában való részvételével foglalkozom. Hogy miért? Ez nekem, mint autista nőnek egy olyan munka, ahol az emberekkel való munka találkozik a művészeti kifejezés és a számítógépes technika nyújtotta lehetőségekkel. Ez az, amiben kicsit el lehet vonulni, amikor már megtelik az ingerküszöböm, és kell a csend. Ilyenkor készítem a hirdetéseket, bejegyzéseket.
2. Melyik szerepeddel tudsz a leginkább azonosulni?
A szociális munkással, közösségfejlesztés téren a leginkább. Ilyenkor érzem azt, hogy embereket mutathatok meg, képviselhetek, lehetek egy olyan szem, amely egy kicsit a háttérből segíthet jó ügyeket, megmozgathat embereket és láthatom, hogy az egyének ilyenkor kisebb tömeggé válva lehetnek egymás mellett, így mindez hihetetlen felemelő. Számomra a szociális munka nem csak a perifériára szorult emberi rétegeket jelenti, hanem mindenkit: egészségeset, fogyatékkal élőt, és még lehetne sorolni… A közösségnek megtartó ereje van, ezt érzem és tapasztalom a munkám során.
3. Mit mesélnél egy tizenhat évesnek a boldogságról?
Legyen önfeledt, maradjon játékos, mert úgy tud csak megmaradni az élet adta megpróbáltatások során. Nem szabad mindent túl komolyan venni, és értékelni kell az élet adta apró örömöket, a csendet, és a körülöttünk élő maroknyi embert, akiknek igazán fontosak vagyunk.
4. Milyen gyakran szoktál sírni?
Elég gyakran, az a fajta ember vagyok, aki mindenre el tud pityeredni, a nehezebb, fájdalmasabb helyzetekben meg hangosan zokog. A sírás egy olyan elengedése a dolgoknak, amivel kijön belőlem a felgyülemlett feszültség, harag, csalódottság, fájdalom…
5. Mi vagy ki az, aki képes megnevettetni?
A fiam egy olyan személy, aki már egészen kicsi korában képes volt megnevettetni és ezt mind a mai napig teszi, ő olyan, mint egy kis terapeuta, aki engem boldognak akar látni, tudni. Egy igazi Isten áldása, nélküle nem lennék az, aki most vagyok.
6. Mit jelent számodra a rutin?
Egy olyan rendszert, amely biztonságot ad, és amelyben kicsit meg lehet pihenni. Azok a mindennapos feladatok, amelyek rendszeresen ismétlődnek leveszik a szorongásomat, kielégítik a nagymozgásos ingereimet, és nem adnak helyet a túlgondolkodásnak.
7. Mi az, ami igazán feltölt?
A munka, nagyon szeretek dolgozni, de főleg az emberekkel való munka.
8. Mit jelentenek számodra a barátok?
A barátok olyan kivételes személyek, akik ott vannak az életemben, akkor is amikor nehezebb perióduson megyek keresztül, és akkor is amikor jobban megy.
9. Van olyan vers vagy idézet, amit könnyedén, anélkül, hogy rá kellene googlizz, fel tudsz idézni?
Több is van. Az egyik a kedvencem Szabó Lőrinc: Semmiért egészen című verse, a másik a 75-ik szonett Shakespeare-től, amit Szabó Lőrinc fordításában szeretett meg magyar nép. De van kedvenc versem József Attilától is, a Tedd a kezed.
10. Mit ábrázol a kedvenc festményed?
A kedvenc festményem a napfelkeltét jeleníti meg, nekem a mindennapos, új reményt juttatja eszembe, azt, hogy érdemes tenni, aktívnak lenni. Claude Monet: Impresszió, a felkelő nap.
11. Mit jelent számodra egy csésze kávé?
Sajnos nincsen kávé kultúrám, ezért én gyorsan felhajtok naponta többet, mert azzal tovább tudok tevékenykedni.
12. Hogyan mesélnél egy ötévesnek a szerelemről?
A szerelem egy olyan két ember között született erő, amely megtart, felemel, szárnyakat ad.
13. Van kedvenc ételed?
Volt, most nincsen. Régebben édesanyám főztjét szerettem, de ahogyan kialakult nálam a laktóz, glutén intolerancia, úgy már nem okoz örömöt az étel.
14. Szeretsz főzni?
Nem, nagyon nem. Megcsinálom, mert kell, de egyébként nem.
15. Mi köt le a legjobban?
A bemutatkozásnál elfelejtettem megemlíteni, hogy vannak hobbijaim, mint a blog írás, ami nagyon le tud kötni, azonkívül szeretek megfigyelni embereket, hogyan viselkednek, a gesztusaikat, ahogyan kifejezik magukat… Így tanulok, a legtöbb szociális készségemet így sajátítottam el. Szeretek nagyon olvasni, filmet nézni és zenét hallgatni, lehetőleg nem magyarul, hanem idegen nyelven: angolul, németül.
16. Mit jelent számodra a természet?
A jobb napjaimon egy olyan szabadságot, amely hagy lélegezni, de mivel nagyon szenzoros vagyok, ezért nem szeretem ahogyan a fű hozzám ér, a bogarakat, stb…
17. Ha kapnál egy esélyt az újrakezdésre, mit csinálnál másként?
Semmit. Így tanultam meg értve érezni, hogy az érzéseim nem tárgyiasíthatóak, nem lehet mindent megmagyarázni, hogy a fájdalmak, sérülések által lettem egy empatikusabb emberi lény.
18. Ha egy idős, a bölcsek kövét őrző emberrel beszélgethetnél – mi lenne az a három kérdés, amit mindenképpen feltennél neki?
Hmmm…. Maradhatok egy pozitív lenyomat a fiamnak amikor már nem leszek? Mi értelme az embereknek irigykedni másokra?
19. Mit olvastál utoljára, amiről azt mondtad – ember, ez forradalmi, megváltoztatta az életről való elképzeléseimet!
A válaszért, lehet, hogy megköveznének, de a legnagyobb hatással rám a nyár elején olvasott Gabriel García Márquez: Találkozunk augusztusban című műve volt, amit a fiai adtak ki nemrég halála után. Nekem a nők boldogságát mutatta meg, azt, hogy a társadalmunk mennyire elítél olyan dolgokat, amelyeket férfiaknál elnéz… Mennyire fontos az, hogy megtaláljuk a sajátunkat.
20. Mit üzennél fiatalkori önmagadnak?
Azt üzenném magamnak, hogy te vagy saját maga orvosa, te tudsz a legjobban vigyázni magadra, ezért kezeld úgy a testedet, elmédet, mint a legnagyobb kincseidet, mert ezek eszközök arra, hogy másokra is gondot viselj, hogy őrizd, támogasd, oltalmazd, segítsd azokat akiket rád bízott a jó Isten.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
