30 ápr Mitől NŐ a nő? – avagy mi kell ahhoz, hogy azt mondják rólam, micsoda nő
Mitől NŐ a nő? – avagy mi kell ahhoz, hogy azt mondják rólam, micsoda nő
Na igen, mindannyian arra vágyunk, ott mélyen legbelül, akik nőnek születtünk – ha kimondjuk, ha nem –, hogy nagybetűs nők legyünk, akik után megfordulnak az úton, és ha bemegyünk egy terembe, essenek le az állak. Azonban sokszor nemhogy nagybetűs, még kisbetűs nők se vagyunk, legalábbis ott belül így érezzük.
Én egy pár éve érzem, hogy kezdek megérkezni nőként. Mert hiába a csini ruha, a magas sarkú, a rúzs, a női szerepek, ha bent nincs nő. És sokszor nincs. Sokunknál – legalábbis ezt látom ügyfelekkel dolgozva, női workshopokat, köröket, táborokat szervezve. Van egy női test, amely teszi a dolgát, nőként funkcionál, havonta menstruál, megfogan, gyereket hord ki és hoz a világra, táplál, felnevel. De sokszor mindez nem elég, mert belül nem érezzük ezt a nőt. Meg se született, vagy elveszett valahol útközben.
De mitől nő a nő? Mi kell ahhoz, hogy bentről sugározzon a női energia? Hogy azt érezzem, hogy szeretem ezt a nőt, aki vagyok, hogy meg tudom élni a nőiségemet, a női minőségeimet, energiáimat, hogy minden mozdulatom, megnyilvánulásom, cselekedetem nőies legyen. Nálam kellett hozzá mindaz, amin eddig átmentem, és amit eddig megéltem: fájdalmak, csalódások, átértékelések, szerelmek, elválások, önszabotálások, újrakezdések, önszeretet, önsajnálat, öngondoskodás. És rengeteg önmunka: coaching, terápia, családállítás, kineziológia, mindfulness, olyan módszerek, amelyek által megismertem önmagam, a működésem, a mintáim, blokkjaim, önszabotáló mechanizmusaim. Én mélyebb önismerettel tudtam közel kerülni ahhoz a nőhöz, aki vagyok, megismerni, elfogadni és megszeretni. Ennyi mindennel a hátam mögött úgy gondolom, az önszeretet az alapja annak, hogy nőként ragyogjak és megnyilvánuljak az életben. Mert, ha nem szeretem önmagam, nem vagyok elégedett, folyton kritizálom, megvetem, háttérbe szorítom, nem hiszek benne, akkor nem tud létezni ez a nő, csak túlélni. Akkor ragyogás helyett szürke, magabiztosság helyett bizonytalan, nincs benne fény, egyensúly, belső erő, annak a kisugárzása, hogy jól vagyok önmagammal nőként. Ezzel szemben, ha van önszeretet, akkor egy kellemes könnyedség, sziklaszilárd egyensúly, harmónia veszi körül, amitől igazán nőies lesz és szép a nő, aki vagyok.
Íme pár gyakorlatias lépés, hogy rátalálj a nőre, aki vagy:
1. Ismerd meg a benned élő nőt. Ez az alap. Légy rá kíváncsi és fedezd fel. Mit akar, mire vágyik, mi van egy-egy reakciója, döntése mögött, mitől fél, mit szeret és mit nem önmagában, mit tart fontosnak, hogyan szeretne élni stb. Ha nem tudod, hogy ki vagy, akkor nincs, hogy jól legyél önmagaddal.
2. Fogadd el és szeresd meg a kevésbé elfogadható részeit is. Senki sem tökéletes. Senki. Ezt tartsd szem előtt. Mindannyiunknak vannak olyan fizikai adottságai, amelyek nem tetszenek, és olyan tulajdonságai, amelyekre nem vagyunk büszkék. A lényeg, hogy ami tőled telik, tedd meg. Ha tudsz változtass rajta, táplálkozz egészségesen, sportolj, öltözz olyan ruhákban, amelyek előnyösek számodra, képezd magad, dolgozz a személyiségeden. Amin meg nem tudsz változtatni, azt fogadd el, és szeresd meg önmagadban.
3. Gyakorold az önszeretetet és öngondoskodást. Fontos. Női minőség az adás, gondoskodás, becézgetés, szeretés. Ehhez viszont az kell, hogy legyen miből adni, mert üres kosárból sosincsmit adni. Az a nő pedig, aki figyel a szükségleire, igényeire, azaz gondoskodik önmagáról és megadja önmagának azt, amire szüksége van, szereti magát, biztonságot, szeretetet, törődést, türelmet, nyugalmat tud nyújtani. A jelenlétében és a karjában jó lenni.
4. Csalogasd elő a benned élő nőt. Rohanunk, folyton és sokszor a komfort mellett döntünk. Amivel nincs is baj. Viszont legyen gondunk arra, hogy időnként és rendszeresen nőnek öltözünk. A szoknya, a magas sarkú, a kencék, az illatok mind-mind előcsalogatják bennünk a női energiát.
5. Énidőzz. Csak az a nő tud ragyogni, aki jól van önmagával. És csak az a nő tud jól lenni önmagával, aki rendszeresen minőségi időt tölt önmaga társaságában. Énidőben töltekezünk, kapcsolódunk önmagunkhoz, a nehezeinkhez, a könnyűinkhez. Énidőben gyógyulunk, elfogadunk, elengedünk, erőt gyűjtünk, egyensúlyba kerülünk.
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.