fbpx

Minden rosszban van valami jó – na, de mégis mi lehet jó a koronavírusban?

Szerző: Simon Emőke •  Fotók: Unsplash • 2020. október 5.

Megosztom:

Minden rosszban van valami jó – na, de mégis mi lehet jó a koronavírusban?

Ez az év nem átlagos, az már biztos. Rendhagyó. Felkavaró. Bizonytalan. Félelmetes. És sorolhatnám… Sok kellemetlenséget és szorongást hozott magával, és gyökeresen megváltoztatta mindannyiunk életét. Sokan azt szeretnék, ha egyszerűen ezt az évet kihúznánk az életünkből, eltüntetnénk, vagy újrakezdhetnénk. Mások meg azt mondják, hogy ez egy szükséges rossz volt, és már kellett az emberiségnek valami drasztikus figyelmeztetés, valami szükséges rossz, hogy kicsit észhez térjünk és felébredjünk.
Egy dolog azonban biztos: értékes leckéket tanulhatunk meg az életről és önmagunkról. Például azt, hogy soha semmi nem biztos, hogy bármi bármikor megtörténhet, hogy mennyire nem nálunk van a kontroll, és hogy milyen védtelenek és kiszolgáltatottak vagyunk néha az élettel szemben. Egy parányi kis vírus egy egész világot képes a feje tetejére állítani. És most ne menjünk bele abba, hogy mesterségesen generált, vagy nem, hogy kik állnak mögötte vagy nem, mert ez úgysem tőlünk függ, nem rajtunk múlik. Ezért kár ebbe a kelleténél több energiát tenni. Abba viszont érdemes energiát fektetni, hogy próbáljunk tanulságokat levonni, mert ez a személyes fejlődésünket és jólétünket szolgálja.
Íme néhány dolog, amit jobban fogunk értékelni ezután az életünkben — legalábbis remélem! Az első és legfontosabb:

1. A szeretteink jelenlétét

Eddig természetes volt, hogy akkor láthatjuk, látogathatjuk, ölelhetjük a szeretteinket, foghatjuk meg egymás kezét, amikor akarjuk. Ez a covid alatt korlátozva volt és még mindig elővigyázatosnak kell lennünk. Sokan hónapokig nem láttuk, vagy nem öleltük meg az idősebb hozzátartozóinkat, és ez nem volt könnyű. Egy látogatásnak, egy ölelésnek is teljesen más lett a súlya és az értéke.

2. A szabad mozgásteret

Az is természetes volt és magától értetődő, hogy oda megyünk, ahova akarunk, és akkor, amikor akarunk, és azzal, akivel akarunk. Amikor papírt kellett írnunk arról, hogy éppen hova megyünk, és ráadásul ez is nagyon le volt korlátozva, hiszen csak néhány opció közül választhattunk, az annyira nem volt kellemes, még ha tudtuk is, hogy ezzel az intézkedéssel magunkat és egymást védjük.

3. A természet közelségét, a kirándulásokat

Álomkirándulásokról ábrándoztunk, külföldi egzotikus helyekről, ahova legtöbb esetben nem volt pénzünk eljutni. Azonban amikor a négy fal között kellett sok időt töltenünk, vagy az udvarunkon, rájöttünk, hogy mekkora áldás a természet közelsége, hogy milyen csodálatos a természetben lenni, sétálni, túrázni, felfedezni a környékünket, a megyénket, az országunkat.

4. Az egészségünket, a testünket

Sokszor hajlamosak vagyunk arra, hogy kritizáljuk önmagunkat, a testünket, amiért nem elég karcsú, vagy nem elég telt itt-ott, hogy nem elég erős, hogy nem elég rugalmas stb. Azonban a járvány alatt örültünk és hálát adtunk már csak azért is, hogy egészséges. Rájöttünk arra, hogy egy egészséges test mindennél fontosabb. Ugyanakkor ez a helyzet lehetőséget adott arra is, hogy fogadjuk el és szeressünk a testünket jobban, és legyünk hálásak mindazért, amit értünk nap mint nap tesz, hogy sokszor anélkül működik és végzi a dolgát, hogy tudomásunk lenne erről.

5. A munkahelyünket, az anyagi helyzetünket

Nagyon sokakat rosszul érintett a szükségállapot és veszélyhelyzet. Nagyon sokan maradtak munka nélkül, és nagyon sokan élték fel a tartalékaikat. Rájöhettünk, hogy milyen szerencsések vagyunk, ha megmaradt a munkahelyünk, ha van hova bemenni dolgozni, ha jön a havi fizetés, vagy ha volt tartalékunk, amihez hozzányúlhattunk.

6. A kedvenc helyeinket a városban

Lehet, hogy a szükségállapot előtt nem is gondoltál arra, hogy milyen szerencsés vagy, hogy a kedvenc helyedre bármikor beülhetsz, vagy bármikor rendelhetsz tőlük valami finomat.

7. A háziállatainkat

Volt időnk sokkal több időt tölteni a háziállatainkkal: sétálni vinni őket, játszani velük. A koronavírus alatt — és még mindig van — sok volt bennünk a szorongás, a félelem. Az állatok pedig ezt kiérzik, megérzik és oldják ezeket az érzéseket bennünk a szimpla jelenlétükkel, meg a belőlük áradó feltétlen szeretetükkel.
Összességében a koronavírusnak köszönhetőn jó eséllyel sokkal tudatosabbak, boldogabbak és hálásabbak lettünk azért, amink van, és remélhetőleg jobban tudjuk értékelni a pici, sokszor nagyon jelentéktelennek tűnő pillanatokat is.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.