15 okt Miért éppen Izland?
Miért éppen Izland?
A 90-es évek Miért éppen Alaszka? című sikeres tévésorozata, az eddig megvásárolt legmerészebben szerkesztett, történetesen Izlandról szóló útikönyv, valamint a legtöbbször felénk szegezett kérdés inspirálta a címválasztást.
Noha a főszereplő Dr. Joel Fleischman, New York-i zsidó orvosnak a világ végén, Alaszkában azért kell dolgoznia, mert a szerződésében nem olvasta el az apró betűs részt, mi önszántunkból vágtunk neki ennek a felfedezésnek. Közös pontként azonban mi is egy csodálatos, különleges világba kerültünk, ahol mindenki egy kicsit mesefigura is, ahol szinte minden megnyilvánulás a környezet tiszteletéről, elfogadásról és nyitottságról szól.
(…) mert különlegesek a színek
Az említett útikönyvben izgalmas szóösszetételeket találtam Izland kapcsán: ökológiai Kánaán, mint egy kád a Holdon (Kék Lagúna), kaleidoszkóp-ország, a nézőpontok nem hierarchikusak. Tény, hogy az izlandi ég színei egy klasszikus értelemben vett egzotikus országéval vetekedhetnek, ráadásul ilyen tiszta levegőt sajnos már nem sok helyen lehet találni a Földön.
Az Északi fény, Aurora borealis pedig már önmagában életre szóló élményt nyújt, erre főként november és február-március körül van esély. Noha szinte 8 éjszakát töltöttünk Izlandon, a felhős égboltnak köszönhetően március második felében egyáltalán nem láttuk, pedig éjszaka is szinte őrjáratként kémleltük az eget.
Majd talán láthatjuk egyszer egy másik skandináv országból. A Kék Lagúna kékjénél pedig szebb kéket, főleg a vulkanikus kőzetek kontrasztjában nehezen lehet elképzelni. Kicsit olyan érzése támad az utazónak, mintha egy másik bolygóra került volna egy hétre. Ahol a természet még zabolázatlan, érintetlen, a csendet pedig hallani lehet. A zuzmó zöld színe páratlan. A némiképpen feléledt növényvilágban a rövid nyári szezonban lehet gyönyörködni, amely egyébként a leginkább ajánlott egy izlandi kalandra.
(…) mert felfedezhettük a Föld legészakibb fővárosát
Reykjavík – a név jelentése „füstölgő öböl”, mely a körülbelül Magyarország területű (103 ezer négyzetkilométer) szigetország fővárosa. Népességét tekintve 339 ezer, tehát népsűrűsége hozzávetőlegesen egy harmincada Magyarországénak. A fapados járatoknak és az egyedi természeti látványosságoknak köszönhetően egyre több turista fedezi fel magának drámaian szép tájait, évente több, mint 1 millióan, nyáron sokszor betelnek a szálláshelyek, az igazi kalandorok éppen emiatt már a Feröer- szigeteket tartják igazán különlegesnek. Pedig Izlandon is van bőven felfedeznivaló, a táj még mindig érintetlen, egyedi, tiszta.
A fővárosa pedig tényleg olyan, mint a tévésorozat fiktív kisvárosa, ahol a házak kissé jellegtelenek, fő funkciójuk, hogy megfelelő menedékhelyet biztosítsanak a hideg és szél ellen.
Noha a legtöbb útleírás menő, sikkes, könnyed jelzőket használ Reykjavíkra asszociálva, egy-két érdekes koncepciós helyi üzlet, kulturális vonzatú épület, étterem és a zord időjárásban is stílusosan öltözködő helyi mellett nem láttam többet benne, de lehetséges, hogy mélyebbre kellett volna ásni. Az árak mindenhol és mindenre kiterjedően magasak, szűkre fogva a világ egyik legdrágább országa. Az egy főre eső GDP listáján az 5. ország a világon. A havi nettó átlagfizetés 2500 euró körül van, éppen ezért a zord időjárási körülmények ellenére ide is érkeztek már vendégmunkások.
Számos esetben volt alkalmunk román, magyar vagy lengyel vendégmunkásokkal beszélgetni. A galaci pár például fél éve él kint, a nő közgazdász, a férfi mérnök, most egy autókölcsönző cégnél dolgoznak, a gyerekek pedig már iskolába járnak, a sokáig elszigetelt ország archaikus formában megmaradt nyelvén, izlandiul tanulnak az angol mellett, amit mindenki, skandináv sajátosságként nagyon jól beszél. Noha a tél nem tűnt könnyűnek számukra, évekre terveznek itt maradni.
Az iskolai rendszer nagyon tetszik nekik, amelyben nem a memorizálás a tanulás alapja, hanem az egyéni készségek fejlesztése.
Az autókölcsönzés egyébként ajánlott, mi hónapokkal az utazás előtt lefoglaltuk. Mindenki kocsival jár, viszont állítólag nem nézik jó szemmel, ha a sofőr csupán egyedül vezet, valószínűsíthetően környezetvédelmi okokra visszavezethetően.
(…) mert itt állandó mozgásban van a Föld és még a természet diktál
Izland kétségtelenül egyike Európa legizgalmasabb tájainak, noha hallani lehet a csendet, mégsem nyugszik egy pillanatra sem. A Közép-Atlanti- hátságon fekszik, az amerikai és európai tektonikus kőzetlemezek határán, az állandó mozgások eredményeképpen alakult ki ez a látványos táj, ma is 12 aktív vulkánnal, lávafolyamokkal, gejzírekkel. William Shakespeare tűz és jég párosítása a Szeget szeggel alkotásában kitűnően leírja e sziget kettősségét, ahol a gyakran 80-100 fokos kénes víz tör elő a hóborította mélyből. A Nagy Gejzír övezetben elhelyezkedő Strokkur (Köpülő) gejzír Izland egyik fő látványossága 5-10 percenként tör ki, a vízoszlop magassága eléri a 20 métert, a Geysir gejzír, ahonnan a név is ered azonban 2000 óta csupán háromszor tör ki naponta.
Sokan álltak fényképezőgéppel a kezükben erre a nem mindennapi pillanatra várva. A geotermikus tevékenységeknek köszönhetően ezt a vizet használják fűtésre a helyiek, így egyszerűen lehet üvegházakba is gyümölcsöket, zöldségeket és virágokat termeszteni, ha a szabad ég alatt ez elképzelhetetlen.
A tél októbertől májusig tart, mérsékelt szárazföldi klíma teleihez képest barátságosabb hőmérsékletekkel, viszont a sokszor erős szél, a gyakori csapadék, és a magas páratartalom miatt alacsonyabb hőérzettel párosul.
Izland és az északi sarkkör közelségéből fakad, hogy a nappali, világos órák száma jelentősen eltér nyáron és télen. Nyár közepén 3-4 óra a sötétség csupán, míg télen 3-4 órát van világos. Bár Európa ezen a felén nem épülnek paloták, a környezetükre és a természetre nagy gondot fordítanak a helyiek és érzésem szerint a turisták is, mégis megterhelőek a telek, az izlandiak a rövid napoktól téli depresszióba esnek. Ebből a tényből és 1-2 ittasan randalírozó, egyébként békésnek tűnő jóvágású viking esetéből kiindulva nem meglepő, hogy élelmiszerüzletekben egyáltalán nem találtunk alkoholt, csupán arra kijelölt italboltokban, melyek este 6 után zárnak.
Bizonyos vélemények szerint Izland természeti biztonsága csupán látszat, ennek védelme a múltban sem volt elsőrendű kérdés. Erre élő példa a bálnavadászat, amely azt támasztja alá, hogy az izlandiak a vadvilágot és a természetes környezetet mindig is kiaknázandó forrásként kezelték.
(…) mert itt még a felnőttek is hisznek a tündérekben
A bevezetőben említett útikönyvben olvastam az alábbit: “A helyiek demonstrációt szerveztek a közelmúltban egy Reykjavík közelében tervezett útépítés ellen, a tündérek élhetőbb sziklafalainak védelmében. A tündérhívő tiltakozók – akik egy felmérés szerint az izlandi lakosság több mint 50%-a –, egyszerre képviseltek természet- és nemzetvédelmi érdekeket, és mindvégig bíztak a környező lávamezők és a történelmi kedvenceik érdekében tett jogi lépések kedvező megítésélében”. Hogy végül mi lett a tiltakozás kimenetele nem tudom pontosan, de nagyobb valószínűségét látom annak, hogy győztek a tündérpártiak.
Az Atlanti óceán partján elterülő Vík halászfalu közelében található csodálatos Reynisfjara fekete homokkal borított tengerpartján sétálva pedig értelmet is nyer mindez, hiszen a jó tündérek mellett trollok is lakják Izlandot, innen jól látható három szikla,
amelyek a hagyomány szerint három,
kővé dermedt gonosz tündér alakját formázzák.
És ki tudja, lehet nem véletlenül a világ egyik legbiztonságosabb országa.
(…) mert cudar körülmények között jobban értékeli az ember az apró dolgokat
Örülhet az utazó: az őshonos póni látványának, mivel más emlős állat nem igazán található a természetben; ha egy-egy madár elröpül fölötte vagy láthatja a távolból, legyen az a jellegzetes lunda, sirály vagy sas; a friss, fehér húsú halnak; a homáros pizza ízének; a finom és tiszta csapvíznek; ha süt a nap és nem havazik vízszintesen a szél miatt; vagy ha havazik is, hogy éppen a geotermikus fürdők egyikében – legyen az a csodálatosan szép, viszont nagyon drága és kissé turistás Kék Laguna, a barátságos és finom ételeket felszolgáló Fontana, vagy a Titkos Laguna – a 38-40 fokos gyógyvízben ülve olvadnak el a fürdőző vállán a hópelyhek.
Ha pár napra kiköltözik a természetbe a barátaival, szeretteivel és távol a civilizációtól, egy izolált kis kék faházban beszélgethet, mosolyoghat, játszhat és hálát adhat annak, hogy a természet még mostoha körülmények között, leigázatlanul sem pusztítja el, még így is mennyire gyönyörű.
Hazaérve pedig még csodálatosabbnak tűnik az itthoni tavasz, ahogyan a fák virágba borulnak, a kertekben és a piacokon megjelennek az első, szabad ég alatt növekedett tavaszi termések. A madarak csicsergése. Minden amit mi olyan természetesnek veszünk és folyamatosan csak elveszünk. Hiszen biztosra vehető, hogy valamikor döntő fontosságú lesz az a pont, amikor már nem az számít, hogy mi van az egyén birtokában, hanem mit ad másoknak, a természetnek, és mit nem vesz el tőle.
Mert miért ne?
Igazuk van a szkeptikusoknak. Izlandot én is csak feltételekkel ajánlanám, de azokkal mindenképpen. Sorolom.
- Ha eléggé tiszteled a természetet, hogy ne azon bosszankodj, hogy miért olyan, amilyen éppen, és alkalmazkodni tudsz hozzá. Még akkor is, ha egy hófúvás miatt a hóban ragadsz és emiatt lekésed a géped.
- Ha megtanultál vigyázni a környezetedre és otthon is, máshol is odafigyelsz erre.
- Ha nem egy klasszikus kirándulásban gondolkodsz, ahol a pihenés és a befektett összeg a döntő, hanem a megismerési vágy és a felfedezhető rétegek, legyen az a külvilág vagy saját magad.
- Ha már van némi utazási tapasztalatod és tudod, hogy közben nem azon gondolkodsz, hogy annyi erőből egy forró égövi parton pihenhetnél.
- Ha kell egy kis csend, látni szeretnéd ami voltál, és mivé leszel.
- Ha meg szeretnél állni a körforgásban ott, ahol a legmélyebbről jön a mozgás.
