19 jún Mi van a csomagunkban? – Via Transilvanica
Mi van a csomagunkban? – Via Transilvanica
2020-ban tizenhat év cserkészháttérrel indultunk neki első ízben a Via Transilvanicának, a csomagunk tartalmát a számtalan nyári tábor és túra határozta meg. Az első tapasztalatok fényében alakítottunk a felszerelésünkön tavaly, majd idén is, így most az olvasók elé a már többszörösen finomított tapasztalatokat tárjuk.
Bár nagy vonalakban egyeznek, de teljesen mégsem azonosak a preferenciáink a felszerelést illetően, így helyenként a személyes igényeinkről külön írunk. A VT hivatalos útikönyvében is található egy felszereléslista, ami nyári, sátoros túrázásra van összeállítva, természetesen ez alapján is el lehet kezdeni a csomagolást.
Orsi:
Többnapos, hosszabb távú gyalogtúráknál szerintem a három legfontosabb dolog a megfelelő hátizsák, a megfelelő bakancs és a megfelelő zokni. Igazán megfelelő hátizsákom és bakancsom még nincs, de a zoknit harmadik évre megtaláltam. Hátizsák kapcsán minde alkalommal jobban tisztul, hogy milyen funkciók lennének számomra ideálisak (pl. mindkét csípőpánton zseb, a zsák elölről és felülről is nyitható legyen, legyenek hálós oldalzsebei és lehetőleg még egy-két kisebb rekesz), de az „igazit” nem találtam még meg. Mindhárom alkalommal egy 35 literes hátizsákkal jártam a VT-t, kapacitásban ez nekem pont jó.
A bakancsról azt az ajánlást olvastam, hogy indulás előtt már legalább 100 órát gyalogoljunk az adott cipőben, így tudjuk minimalizálni a sérülések, vízhólyagok előfordulásának esélyét. Én egy jól bejáratott, de nem vízálló bakancsban voltam (a Caminón is ugyanezzel), a célnak abszolút megfelelt — számomra a lábbelinél fontos, hogy magas szárú legyen és a bokámat is tartsa. Rövid szárúban, azt hiszem, nem érezném magam „biztonságban”. Váltócipőt nem vittem magammal, csak papucsot.
Zoknik terén a merinói gyapjú zoknikat ajánlom — amíg nem kezdtem el használni, nem gondoltam volna, hogy van ennyire szuper anyag. Ha izzad is benne valamennyire a láb (leginkább a cipő miatt), nem büdös, hamar szárad és azzal együtt szellőzik is. Elég langyos (max. 30 fokos) vízben átöblíteni, száradás után mehet is vele tovább az ember. Nálam most két pár ilyen zokni volt, amiket egymással váltogattam, egy harmadik, sima túrazoknit pedig csak tartaléknak vittem.
Ruházatban is a merinói gyapjú ruhákat preferálom, meggyőződtem arról, hogy érdemes beléjük fektetnem (drágák, az tény, de bízom benne, hogy sokat tartanak majd és apránként be tudok majd szerezni mindent, amire szükségem van). Gyakorlatilag két rend ruha volt nálam (amiből egy rajtam), plusz egy rend alváshoz. Szeretem a moduláris túranadrágokat, amiknek le lehet venni a szárát (könnyebb így mosni is, ha csak az alja sáros), azonkívül puffkabát, esőkabát, esőnadrág, sárvédő, túrabot került a csomagba.
Kaja területén olajos magvak, zacskós leves, zacskós zab, teafilter, zacskós kávé, müzliszelet szokott nálam lenni, annyi, hogy 24 órát ki tudjak belőle húzni, ha valahol nem találnánk boltot. Annával szeretünk termoszt vinni, mert a hidegebb napokon a semmi közepén aranyat ér a forró tea. Caminós tapasztalatok alapján idén vittem magammal eg üres ételdobozt és kanalat — sokat számított, amikor eltettem volna ételt későbbre, vagy amikor reggel a szálláson útravalónak zabot készítettem magokkal és gyümölcsökkel. Könnyű volt szállítani és elfogyasztani is.
Ruhán, ennivalón kívül volt nálam ebook olvasó (ez az a luxus, amit megengedek magamnak — odafelé a vonaton és este időnként olvastam, mert benne voltam éppen egy izgalmas olvasmányban), EÜ- doboz, bicska, fejlámpa, kötél, telefontöltő, kis mikroszálas törülköző (a szállásokon szokott lenni kis és nagy törülköző is, de hát sosem tudja ezt biztosra az ember), tisztálkodó csomag, vászonszatyor a vásárlásokhoz, két csősál (ún. buff), túrakesztyű, napszemüveg, iratok, pénztárca, VT útlevél, az útikönyv megfelelő, kinyomtatott fejezetei. Nem tűnik soknak, de amikor az ember mindent a hátán cipel, minden gramm számít — tisztálkodási szerekből kis tégelyekben csak annyit viszek magammal, amennyire az adott idő alatt szükségem lehet (idén, mivel hóban indultunk, elfelejtettem napvédő krémet vinni pedig a második héten nagyon jól jött volna…), a ruhákat minimálra fogom, s olyat viszek, amit rétegesen egymásra tudok venni.
A Caminón és itt is annyira tanulságos nekem az, hogy ilyen minimál felszereléssel is megvan mindenem s mennyire kevés dologra van szükségem a jól léthez!
Anna:
az idei VT-s hátizsákom tartalma több év tapasztalata során kopott az aktuális méretre. Egy- és többnapos túrák során, sátoros és szálláshelyes éjszakák után kialakult, hogy mi az a minimum, amit a fizikai szükségleteim és a biztonságérzetem megkövetelnek. Noha tudom, hogy lehetetlen, mégis szeretek felkészülni minden helyzetre, ezt azonban úgy kell megtennem, hogy közben a hátizsákom könnyű maradjon. Az első VT-s utunk óta egy 38 literes hátizsákot használok, melynek ugyan vannak hátrányai, egyelőre a célnak megfelel, kényelmes, és méretétől fogva korlátokat is szab a végtelen pakolásnak, hisz az ember hajlamos kitölteni a rendelkezésére álló helyet, mert ki tudja, mikor jön jól ez vagy az.
Az ideális felszerelésről szakfórumok ezrei beszélnek, eddigi tapasztalataim alapján azonban tényleg fontos, hogy valami jól szellőzzön és hamar száradjon. Mindenesetre én azt tanácsolom minden első utasnak, hogy kisebb túrákon tesztelje a már meglévő felszerelését, nem kell elsőből felvásárolni a fél Decathlont, a tökéletes felszerelés úgyis sok kilométer tanulsága alapján, apránként alakul ki.
Idén tíz napra négy pólót vittem: két sportpólót, ezek hamar száradtak és könnyen moshatóak voltak, a másik kettőt alvásra és a szálláshelyeken való pihenésre használtam. Fehérneműből is négy váltást vittem. Túranadrágként futónadrágot használok, ehhez pedig, ha épp nem talpig esőruhában járok, szoknya is társul: mivel a hétköznapokban is azt viselek, megszoktam, abban érzem igazán kényelmesen magam, számomra ez az egyik kis extra, amit luxusként magammal viszek a túrára. A biztonságérzetem megköveteli, hogy mindig legyen nálam száraz és meleg ruha: ezt rétegek egymásra vételével tudom elérni. Meleg felsőből kettőt vittem, emellett volt nálam egy szélfogó kabát és egy esőkabát is. A futónadrágot szükség esetén egy jégeralsóval és esőnadrággal tudtam kiegészíteni, de ezt a harisnyát hordtam este a szálláshelyen is, amíg a futónadrág száradt vagy szellőzött. Egy meleg pizsama nadrág is volt nálam, ebbe is jólesett belebújni esténként a szálláshelyeken. Kesztyű és sárvédő társult még a felszereléshez, ezek az első havas napokon voltak leginkább igénybe véve. A szél és a nap ellen két csősállal védekeztem.
Tisztálkodószerekből a minimálisat vittem, kis tégelyekbe előkészítve, gyógyszerekből is épp csak a szükségeset, a kalciumot és magnéziumot is napokra leosztva. Ragtapasszal nem spóroltam, de szerencsére nem volt rá szükségem, a nagyját hazahoztam. Volt nálam egy kis varrókészlet, bicska, fejlámpa és egy riasztó kutyák ellen — ez utóbbit nem használtuk.
Ezeken felül következett a víz, tea termoszban, élelem (aszalt gyümölcsök, müzliszelet, pár energia gél, szendvicsek), iratok, készpénz, az éppen aktuális útikönyv-részletek kinyomtatva, a pecsétgyűjtő füzet, és a leghűségesebb eszköz, a túrabot. Mi ezt használjuk hegyen felfelé, dombon lefelé, viszont jó szolgálatot tesz a kutyák ellen is: nem hadonászva, hanem közvetlenül a boka mellett tartva vagy magunk mögött húzva eltereli a figyelmüket, amíg ki nem vonulunk a területükről. Első túra óta eddig mindig bevált.
Idén 8 kg körül alakult a csomagom, ami több, mint az ajánlott (a testsúlyunk 10%-a): a víz és az élelem tette ki a súly közel felét. Legközelebb talán kicsit jobban bíznék abban, hogy kerül bolt az út során, de egyelőre úgy érzem, hogy ezek azok a felszerelés-elemek, melyekkel a hátamon biztonságban érzem magam egy ilyen hosszú út alatt.
Reméljük, hogy sikerült hasznos infókat találni a bejegyzésben! Legközelebbi írásunkban is technikai segítséget szeretnénk nyújtani az elinduláshoz — a navigáció témakörével foglalkozunk majd bővebben.
Maradjatok velünk!
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
