01 júl Mert megérdemlem
Mert megérdemlem
„A festék öregít. A szódaportól lett szép fehér, nem a reklámtól. A tiszta illatod nem a parfümtől lesz, hanem a rendszeres és gyakori mosdástól. Tőlem lakkozzad, de a mosogatást ezzel nem fogod megúszni. Egy spray, egy szappan és egy sampon, ennyi elég kell legyen. Krém neked még nem kell, egy ráncod sincs és nem is lesz, ha nem krémezed agyon magad.
Hát fiam, ha naponta hajat mosol, csodálkozol, hogy zsírosodik?” — ezeket és hasonló szépségápolási trükköket és tippeket tanultam édesanyámtól miközben kislányként a fürdőajtóban ácsorogva csodáltam, ahogy a ránctalan arcára rákeni a Norvea krémet, majd a maradékkal a kezeit is hidratálja. Volt egy zöld szemceruzája és egy zöld rúzsa, ami valójában pirosított. Ezeket is csak nagy ünnepekkor használta, vékony rétegben, mert, mint mondta, szép asszonynak nem kell festék.
Akkor még háborogtam, amiért nem festhettem rózsaszínre a körmöcskéim, hogy az udvaron lyukszizás közben mindenki megcsodálhassa és amiért nekem csak a székely manikűr jutott (ami szinte olyan, mint a francia, csak nem kívülről kerül a körömre a vékony fehér sáv, hanem belülről, és nem fehér, hanem fekete). Mostanra viszont már teljesen összeállt a kép. Édesanyám egy olyan értékrendet állított elém saját példája által, ami mélyen lerakódott az egyéniségem keringésében, felnőttként pedig már eszembe sem jutott makeup- videók által áttanulmányozni, hogy hogyan festhetek magamnak új arcot. Ennek ellenére még hosszú ideig a szépségipar hálójában vergődtem, mint a legtöbb fiatal lány és órákon át válogattam a számomra legmegfelelőbb arckrémet, arclemosót, balzsamot, kizárólag a reklámokban bemutatott tökéletes hatások impressziója és a számomra érthetetlen összetevők listájára támaszkodva.
Egy idő után beláttam, hogy vagy megvásárolom mindet, ami szimpatikus marketinggel mutatkozik be, ami természeteshez hasonlót, ami simát ígér, ami eltünteti 10 nap (*) alatt, vagy rábízom magam egy kipróbált termékcsaládra, így időt és energiát spórolok. Egy romániai márka volt hosszú ideig a márkahűségem középpontja, de még mindig nem fedte le a teljes készletet, amire azt gondoltam, hogy szükségem van. Persze így is folyamatos változtatásokra szorultam, mert a jól bevált termékek másodjára már nem tették úgy a dolgukat, mint az első alkalommal.
Hamarosan azon kaptam magam, hogy párszor használt testápolók, dezodorok, samponok, arctisztítók halmozódnak a fürdőszoba szekrényben, míg a bőröm száraz, hajam zsíros, arcbőröm pattanásos. Ebből az korszakból az aktív szenes szappanok felfedezése mozdított ki, ami egy csapásra megoldotta a problémás arcbőr tisztításának kérdését. Ezután egy helyi kézműves által készített arckrém, amelyet ajándékba kaptam, körözte le minőségben a leghíresebb brandeket, amiket megérdemlünk. Amikor beláttam, hogy a felesleges összetevők nélkül sokkal szebb lesz a bőröm, a felhalmozott termékeimet elajándékoztam és a márkahűséget alapanyag-hűségre cseréltem.
A természetes, tiszta alapanyagokból készült termékek nem csak a természetnek jók, nekünk is azok. Ezeket nyilván nem fogjuk tudni megvásárolni a bevásárlóközpontokban, de évente egyszer is elegendő beszerezni őket és legtöbbjük műanyagmentesen kapható.
A teljesség igénye nélkül idemásolom a környezetkímélő kozmetikumokkal kapcsolatos empirikus megfigyeléseim, amelyek gyökeresen megváltoztatták a szépségiparral való kapcsolatomat. Az interneten szembe görgettem néhány banális praktikával, amit szkeptikusan bár, de kipróbáltam és hát alig tértem magamhoz, hogy mennyire kiváló az arctisztításra például a méz.
Antibakteriális, enyhén radírozó, így tiszta, sima és egészséges bőrünk lett tőle. Az arcbőrt szárazon ledörzsölni egy ujjbegynyi mézzel, langyos vízzel lemosni, rózsavízzel permetezni, majd kézműves arckrémmel, éjszakára argán olaj alapú, szintén elixírrel kényeztetni, felér egy arc wellnesszel. A méz jótékony hatásainak ellenére is hetente néhányszor előkerül az aktív szenes szappan, havonta párszor pedig a rögtönzött arcradír, ami kevés kókuszzsír és kávézacc keverékéből áll össze. Ajakradírként vagy akár testradírként a cukor és a méz kombinációját szeretem, testápolóként meg a sheavaj vagy a kakaóvaj a kedvencem, évszaktól függően.
A helyi kézműves kozmetikumok alkotói, akiknek ezúton is köszönöm, hogy vannak, ezeket az alapanyagokat használják termékeikben. Ezek az értékes olajokkal, illóolajokkal dúsított vajak és krémek a bolti kozmetikumokat megszégyenítő hatékonysággal bírnak és ugyanakkora élvezettel fogyaszthatóak, ráadásul legtöbbször visszaváltható csomagolásban vagy papírcsomagolásban kínálják őket.
A tusfürdőket egyszeribe kiváltották a különféle, pálmaolajmentes és természetes összetevőkből készült szappanok, a samponok között azonban hosszan kellett keresgélnem, míg rátaláltam az igazira. Az úgynevezett pucér samponokat nem kell leöblíteni citromlével vagy ecettel, mint a legtöbb samponszappant, mert tenzidjei samponként viselkednek, mégis szilárd állapotban, csomagolásmentesen beszerezhetőek.
Hát ezek valami csodát művelnek a hajjal. Ezekkel a szilárd samponkorongokkal egyidejűleg fedeztem fel a deotömböt, aminek a krémes változatát itthon is elkészítettem szódabikarbóna és sheavaj összepárosításával, illetve a fogtablettát, ami a fogkrémet váltja ki, egészségesebb és rendkívül jól tisztít.
A csomagolásmentes, természetes kozmetikumok, alapanyagok nem csak a természetet kímélik. Elsősorban minket kímélnek és a pénztárcánkat. A szépségipar szerteágazó világában nincs időnk kiigazodni, ezért próbálgatunk, felhalmozunk, költünk és fogyasztunk, a lenyűgöző eredmények meg elmaradni látszanak. A szépséghibákat nyilvánvalóan retusálni kell, mert csak a tökéletes a szép a mai sztenderdek szerint, így újabb szépségipar által legyártott és feltalált termékeket szerzünk be, amelyek negatív hatását ismét csak a szépségiparhoz fordulva próbáljuk javítani. Szép kis ciklus. Megéri? Nekünk, fogyasztóknak semmiképp. Ez az iparág, mint ahogy az élelmiszeripar is, tökéletes mutatója annak, hogy a fogyasztói szokásaink átértelmezése, környezetünk védelmének javára, teljes mértékben a saját életminőségünket szolgálja.
Nem mondom, nekem is van egy fekete szemceruzám és arcpírt is alkalmazok néha, ahogy azt a Simpson család egyik epizódjából tanultam:
Ladies don’t blush, ladies pintch!
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
