29 dec Mentőöv ünnepekre!
Mentőöv ünnepekre!
Amennyiben magányosnak érzed magad és legszívesebben telesírnád a párnád!
Ünnepek alatt megnő az öngyilkosok száma – legalábbis ezt a jelenséget figyelték meg azok az ismerőseim, akik az egészségügyben dolgoznak. Mindig mondják, hogy ezek az ügyeletek a legnehezebbek. Nem csodálkozom. Hogy miért nem? Mert minden ünnep, de legfőképp a karácsony a szeretetről szól, arról az alapvető igényünkről, hogy szeressünk és szeretve legyünk. Ha ezt nem érezzük, ha ebben éppen nincs részünk, akkor nagyon nehéz ám túlélni ezt a pár napot. Erre még rátesz persze egy jó nagy lapáttal a szociális média is, hiszen ezekben a napokban semmi más nem jön velünk szemben csak szép ruhába felöltözött boldog, mosolygós párok, családok, feldiszített karácsonyfák, otthonok, finomabbnál finomabb ételek, sütemények, ajándékok. Ezt tolja szembe velünk másodpercenként a telefonunk, a képernyőnk.
Ha valakinek nincs ebben része, akkor nem csoda, hogy ilyen nagy nyomás alatt összetörik, mert azt érezheti, hogy ő nem szerethető, hogy biztos vele van valamilyen baj, hiszen mindenki másnak része van benne. Abba az illuzióba kerülhet, hogy csak ő ilyen szerencsétlen, boldogtalan, hiszen látja percről percre, hogy mindenki más milyen boldog, mennyi szeretet veszi körül a többieket – míg ő teljesen mást él meg.
Nem könnyű, sőt irtózatosan nehéz szembesülni mások boldog életével ünnepek alatt azoknak, akik egyedül élnek, vagy valamilyen oknál fogva éppen egyedül ünnepelnek, de azoknak is nehéz, akik kapcsolatban vannak, családban töltik az ünnepeket, ám belül mégis magányosak, boldogtalanok, üresek, szomorúak, és nem érzik szeretve, elfogadva magukat. Mindkét esetben nehéz megbírkózni ezekkel a belső konfliktusokkal, vívódásokkal, hiszen a szeretet egy alapvető igényünk. Szeretet nélkül nem tudunk élni, és nem is akarunk sok esetben – ezért választják egyesek inkább a halált.
Szembejött velem a napokban Pál Feri atyának egy gondolata. Azt mondta, hogy amikor egyedül ünnepel, azokra a személyekre gondol, akiket szeret, akikhez tartozik, és akik hozzá tartoznak – így soha nem érzi magát egyedül. Ilyen személyek márpedig mindannyiunk életében vannak. Mindannyian tartoztunk, tartozunk valakikhez, függetlenük attól, hogy ezek a személyek még élnek vagy már nem.
Ami fontos, hogy ünnepek alatt, két ünnep között, ne engedjük, hogy bedaráljon minket a szociális média, mert sok esetben ezek a fotók csak a külvilágnak szólnak, mutatni akarunk a világnak valamit, amit sok esetben pont nem élünk meg. Az az ember, aki boldog, nem azzal tölti az ünnepét, hogy fotókat osszon meg magáról, a családjáról. Eszébe sem jut, mert éppen megéli azokat a boldog pillanatokat. Tehát ne tulajdonítsunk túl nagy jelentőséget ezeknek a fotóknak, mert fogalmunk sincs, hogy milyen érzések, életek vannak mögötte. Vagy ha nem tudunk nem tulajdonítani neki jelentőséget, akkor előzzük meg mindezt, ne tegyük ki magunkat ennek, legyünk offline az ünnepek alatt. Ez segíthet. És ami még mindenképp jól jöhet, hogyha emlékezünk azokra a személyekre, akik közel állnak hozzánk, akikhez tartozunk – ahogy Pál Feri atya mondta. Nem baj, ha nincs sok ilyen személy az életünkben, az se baj, ha csak egy valaki van, a lényeg, hogy van! Az pedig, hogy több ilyen személy legyen az életünkben, csak rajtunk áll! Nyissuk ki a szívünk, merjünk kezdeményezni, barátkozni, megnyílni, beengedni, befogadni embereket, szeretetet. Merjünk szeretni, és legyen bátorságunk hagyni azt is, hogy szeressenek.
Van, hogy mindez már nem tud segíteni, ilyenkor kell segítséget kérni. Vannak egyesületek, alapítványok által működtetett telefonos szolgálatok, akik ünnepnapokon is éjjel-nappal válaszolnak a telefonhívásokra, segítenek, vagy szakemberhez irányítanak. A lényeg, hogy segítsünk magunknak kijönni az ünnepnapok kiváltotta mélységből.
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
